1919. június 5. csütörtök Nyomtatás E-mail
 


 

1919. június 5. csütörtök

 

Nagycenken a katonaviselt férfiak egy csoportja kora reggel meglepte a cukorgyárra vigyázó vöröskatonákat és lefegyverezte őket.

Nem történt  összetűzés, higgadtan szót értettek. Tizenhat puskát adtak át a vörösök, s eltávozhattak fegyvertelenül. Nehezebb dolguk volt a lefegyverzőknek a gyárba tóduló tömeggel. Indulatos népség özönlött a gyárudvarra. Nem nagycenkiek voltak, hanem a környező falvakból érkezettek. Követelték a vöröskatonáktól elvett fegyvereket, fogadkozva, hogy megbosszulják a fülesi plébános halálát.

Üggyel-bajjal tudták csak lecsendesíteni őket, míg belátták, hogy alkalmas kezekbe került a tizenhat puska.

 

* * *

Sopron megye keleti és déli részeiből, a községek tucatjaiból- némely forrás szerint harminchétből, más adat szerint közel hetvenből - még sötét hajnalon megindultak saját lovaskocsijaikon a nagycenki gyülekezőre a vörös hatalmat ellenző parasztok. Reggelre hat-hétezer ember verődött össze Széchenyi István szülőfalujában.

Hasztalan próbáltak a józanabb gondolkodású, szélesebb látókörű tanult emberek ésszerű tervhez igazodni és rendet tartani, nem lehetett bírni a tömeggel. Tolongó zsúfoltságban megindult Sopron felé a szekerek sokasága. Délelőtt négy kilométernyire megközelítették a várost. Vörös előőrsökkel találkozva jónak látták, ha itt már frontot képeznek. Fel is sorakoztak a kópházi és a balfi erdő között a szántóföldeken, mintegy három kilométernyi arcvonalon. De hiába bontakoztak szét harcra, a vezetésben nem sikerült egyet érteniük.

Ahány falu, annyi tartotta magát okosabbnak a másiknál. A katonai szakismeretekkel valóban rendelkező tartalékos tisztek véleményét meg sem hallgatták.

S amíg a kópházi és balfi erdő közötti szántóföldeken meddő vitatkozással múlott az idő, addig bent a városban határozott intézkedéseket tettek a vörös vezetők nemcsak a védekezésre, de az ellentámadásra is.

Eközben Sopronban már nem a diktatúra helyi vezéreivel, hanem egymással vitatkoztak a sztrájk szervezői és résztvevői. Megtették hatásukat a repülőgépen hozott hírek, meg a nyomasztó vörös fegyveres jelenlét. Annak eldöntésére, hogy folytassák-e a sztrájkot a vasutasok, avagy fölvegyék a munkát, délelőtt fél tízre gyűlést hirdettek a Délivasút várócsarnokába. Még tíz óra sem volt, amikor a sztrájk beszüntetése mellett döntöttek. Példájukat fél órán belül követte a posta és a távírda, majd az egész városban megindult a munka.

Ennek ellenére Entzbruderék késedelem nélkül megkezdték a letartóztatásokat. Tizenegy órakor már cellába zártan vártak sorsukra az első őrizetbevettek.

(264)


* * *

A Sopront elfoglalni akaró felkelők megtudták, hogy Győr felől autón közeledik Kellner Sándor teljhatalmú politikai biztos, aki késedelem nélkül útra kelt a fővárosból, amikor értesült, mi történik Sopronban és a megyében.

Déltájt érkezett a frontvonal közelébe Kópházán át a várt autó. Orrának két oldalán, a kerekek fölötti sárhányón piros zászlócskák lobogtak. Megállították a gépkocsit abban a hiszemben, hogy kézre kerítették Kellner Sándort. De nem ő, hanem Wajdits Béla, Győr teljhatalmú kormánybiztosa és Dolwett őrnagy, győri városparancsnok utazott az autón. Az elfogók amiatti dühükben, hogy mégsem a gyűlölt Kellnert ejtették foglyul, nyomban ki akarták végezni a helyszínen Wajdits Bélát. A népítélet végrehajtását alig tudta megakadályozni erélyes fellépésével dr. Fábián Gyula nagycenki állatorvos. Wajditsot és Dolwett őrnagyot bántatlanul kísérték Nagycenkre, ahol bár fogva tartották őket, de jól bántak velük. Kényelmes szállást, bőséges étkezést kaptak és kedvükre sétálhattak a falu főutcáján.

Amíg Kópházánál Wajditscsal voltak elfoglalva a felkelők, addig Kellner  Sándor autója szemfülesen megkerülte Balfnál a fehérek arcvonalát és dél körül sértetlenül Sopronba érkezett. Szinte még abban a percben intézkedéshez látott.

Legelső dolga volt kihirdettetni a statáriumot - de nem a maga, hanem Entzbruder Dezső katonai diktátor nevével ellátva:

 

„STATÁRIUM!

Sopron város és Sopron vármegye munkás-, paraszt- és katonatanácsának megbízásából Sopron város és vármegyére ostromállapotot rendeltem el.

Záróra este 8 és fél 9 órakor. Esti 9 óra után a munkástanács tagjain, orvosokon és újság személyzeten kívül csak azoknak szabad az utcán tartózkodni, akiknek erre tőlem külön engedélyük van. Sürgős szükség esetén, betegség, tűzvész stb. kellőigazolás mellett az őrjáratok mindenkit eligazítanak. Mindennemű gyűlést, összejövetelt megtiltok. Az utcán 4 főnél nagyobb csoportosulás tilos.

Legszigorúbban megtiltom és ellenőriztetem a magánházakban a családi kört túlhaladó összejöveteleket.

Mind azok, akik fegyvereiket még le nem adták, 24 órán belül a katonai biztosságnál okvetlenül beszolgáltassák.

Aki a  fehérpénzt nem fogadja el, rögtönítélő törvényszék elé kerül.

Aki ellenforradalmat szít, rabol, gyilkol, gyújtogat, a helyszínen agyonlövendő!

Aki rémhírt terjeszt, vagy rémhír terjesztőjét feljelenteni elmulasztja, vagy  aki a szigorított ostromállapot rendelkezéseit megszegi, rögtönítélő törvényszék elé kerül. A munkás-, paraszt- és katonatanács rendelkezéseinek, ha kell,  fegyverrel fogok érvényt szerezni. A katonaság tudja kötelességét a forradalommal szemben és kíméletlenül fog eljárni mindazokkal, akik a proletárdiktatúrát veszélyeztetik.

Sopron, 1919. évi június hó 5-én

Entzbruder sk. karhatalmi parancsnok."
(265)


* * *

 

Sopronból délután háromkor indultak Kópháza felé a vasútbiztosító osztag alegységei és egy vörös zászlóalj katonailag szakszerű fegyelmezettséggel. Menetből harcvonalba fejlődtek és támadást kezdtek nemcsak kézi fegyverekkel, de géppuskákkal is.
Növelte még a támadó vörösök fölényét, hogy felszállt a vágóhíd melletti rétről az ott veszteglő budapesti futárgép és fedélzeti gépfegyverével lőtte a szántóföldeken hasaló fehéreket.

Kópháza fölé repülve a falu utcáit is megsorozta.

Öt óra tájt ágyút állított a vörös tüzérség egy nagyon előnyös magaslatra, az úgynevezett Hartai-domb tetejére. Az ágyúlövések végképp megbontották a civil felkelők eleve rendezetlen sorait. Egyéni bátorságban nem volt hiány, ki-ki küzdött teljes odaadással, de a szervezetten támadó, elegendő fegyverzettel rendelkező vörösök ellenében nem vethették meg a sarkukat.

 

Hátráltak Kópháza felé, s az ütközet sorsa még a nap folyamán eldőlt volna, de alkonyatkor hatalmas felhőszakadás vonult el a táj fölött dörgéssel, villámlással. Sárban, vízben, sötétben nem akarták üldözni a vörösök a visszavonulókat, mert kétség sem férhetett ahhoz, hogy hajnalban mindenképpen birtokba veszik Kópházát.

Éjfélt megelőzően, a vihar elmúltával mégis benyomult a faluba egy megerősített vörös járőr, felderítésre.

Váratlanul heves puskaropogással fogadták őket a község közepén őrködő fehérek.

 

A tűzharcban senkinek nem esett baja a vörösök közül, ők viszont három embert megöltek: a kópházi Glugovácz Mátyást és Gmász Ferencet, meg a szomszédos Hidegségre való Prokop Vendelt.


* * *

Csornán, Sopron vármegye legkeletibb mezővárosában (legtekintélyesebb járási székhelyén) példás kapcsolatokat tartottak egymás között a vezető családok.

Életüket egyre lehetetlenebbé tette és vagyoni helyzetüket is aláásta a vörös diktatúra, ezért egyre tudatosabban politizálgattak a diktatúra ellen, majd világos elképzelést alakítottak ki arra az esetre, ha cselekvési alkalmat kínálnak a körülmények.

A várt alkalmat meghozta a vasutasok sztrájkja. Csornát akkoriban jelentős vasúti kereszteződés tette fontossá a közlekedésben.


Mára teljesen feledésbe ment, hogy mekkora súlya volt Magyarország gazdasági életében a Pozsony-Fiume közötti vasútvonalnak. Ez a vaspálya Hegyeshalmot, Mosonmagyaróvárt érintve Csornán keresztezte a GyESEV vonalát.

 

Mosonmagyaróváron erős vörös helyőrség állomásozott. Bármikor bevethették a vasutassztrájk erőszakos letörésére, vagy a környék terrorizálására. Ebből adódott, hogy Csorna gazdái úgy határoztak, hogy meg kell rongálni a vaspályát, nehogy a nyakukra vezényelhessék vonaton a mosonmagyaróvári vörös katonaságot.

A sínfelszedés helyszínéül Bősárkányt, a Rábca-híd közelét választották, mert Bősárkányban elegendő segítségre számíthattak. Akóts Gyula földbirtokos, malomigazgató és ifjú Németh Gyula gazdag parasztfiú sötétedés után indultak Csornáról, mert a helyi vörösőrség nyomozói és járőrei nagyon vadásztak az útonlevőkre.

Tervük sikerült. Még éjfél előtt, a zivataros időben föltépték a síneket az előre kiszemelt helyen. A bősárkányiak közül segítségükre volt Perepatits Zsigmond kereskedő, Nagy Ferenc, Németh Gusztáv, Gősi Vilmos, Mészáros Adolf földműves gazdálkodók és mások, akiknek a nevét nem jegyezték fel.
(266)


* * *

Győr, - az ország legiparosodottabb városa, amelynek lakossági összetételében magasabb volt a munkások számaránya, mint Budapesten -, nyomorgott az élelmiszerhiánytól. Ugyanakkor feketézők, csempészek vásárolták fel a megye falvaiban az őstermelők nélkülözhető készleteit.

Csillapítandó a koplaló iparváros zúgolódását, batyuzási igazolványt igényelhettek a direktóriumnál a tanácshatalom bizalmára érdemes kérelmezők.

Ezen a napon jelent meg a direktórium rendelete a batyuzási igazolvány rendszeresítéséről. Aki nem kapott ilyen engedélyt és mégis üzletelt a falusi gazdálkodókkal, attól elkobozták a jogcím nélkül szerzett élelmet.

Még aznap értesítették a batyuzási engedély bevezetéséről a kormányzótanács illetékeseit. Helyeslést remélt a győri direktórium, de meglepetésére a fővárosi kommün erősen nehezményezte az intézkedést, - anélkül, hogy kifogását indokolta volna.


* * *

A francia nemzetiségű csehszlovák főparancsnok, Maurice Pellé tábornok a következő felhívást tette közzé június 5-én:


„Tisztek, altisztek, katonák!

Veszélyben a haza!

A magyar invázió sikerei a szlovákok ezreit juttatták vissza a magyar járomba és tették ki a magyarok bosszújának. Veszélyben forog minden, amit a forradalomban kivívtatok, és ami olyan drága nektek. Nem lehet, hogy az antant cserbenhagyjon benneteket, csehszlovák testvéreit - de időre van szüksége, hogy segíthessen.

Hasonló körülmények között a haza még sohasem hívta föl fiait áldozatos odaadásra, és most hív a haza! Mindenkinek kötelessége most, hogy az utolsó betűig teljesítse a parancsokat, áldozzon fel mindent, ha kell, életét is!

Akárhogy, s akármint, - a magyarokat visszaverjük!

Pellé tábornok"


* * *

  vk_jun_benes.jpg

Eduard Benes, a csehszlovák köztársaság külügyminisztere ebben az időben állandóan Párizsban tartózkodott a trianoni békediktátumokat előkészítő, megfogalmazó tízes tanács tagjaként.

Masaryk elnök állandó kapcsolatot tartott vele Prágából, hogy folyamatosan egyeztessék a csehszlovák igényeket. Esetenként, mint június 5-én is, naponta többször is váltottak levelet, vagy táviratot. Az alábbi levél egyike az e napról keltezett leveleiknek:

 

„A magyar betörést minden erőnkkel visszaverjük, és a győzelmet következő céljaink elérésére használjuk ki:

1. Elfoglaljuk a dunántúli területek ránk nézne fontos körzeteit, éspedig mindenekelőtt:

a) a Pozsonnyal szemben fekvő jobb partot, egész az osztrák határig.

Lehetséges, hogy birtokunkba vennénk egy, a Duna egész jobb partja mentén húzódó földsávot, legalábbis Komáromig;

b) Komárommal szemben olyan darab területet, hogy a hidat és a Dunát uralhassuk. (267)

2. Az Ipolytól kezdve a Duna mentén egész Vácig és innen egyenes vonalban a demarkációs vonalig.

A jelenlegi magyar betörésből az a tanulság, hogy a folyók nem jó stratégiai határok, és hogy az Ipoly-köz a magyaroknak egy esetleges újabb invázióhoz jó felvonulási terepet nyújt.

3. Elfoglaljuk Budapestet, és kényszerítjük a magyarokat, hogy minden kárt és költséget fizessenek meg. Előlegképpen mozdonyokat, vagonokat, a dunai flottillát és hadianyagot veszünk el tőlük.

Ezeket a terveket természetesen jóváhagyatnánk az antanttal, hogy legalábbis ne gördítsen akadályokat utunkba, mivel nem követelünk semmi mást, csak amihez jogunk van és ami jövőnk biztosítása szempontjából feltétlenül szükséges."

 

 
< Előző   Következő >