1919. június 6. péntek
Hajnalban bevonultak Kópházára a győztes soproni vörösök.
Innen
már nem erőltették a támadás folytatását. A fehérek visszahátráltak
Nagycenk előterébe, a fertőboti szárnyvasút védelmet nyújtó töltése
mögé. Volt ugyan szórványos lövöldözés, időnkénti tüzeléssel adták
tudtul jelenlétüket a vörösök, de állásaikból nem mozdultak ki.
A
véletlen alkalmat kínált a fehéreknek vállalkozásuk komolyabb
megszervezésére. Türk Károly huszár százados, kiválóan képzett katonai
szakember Sopronkövesdről Sopronba igyekezett egylovas homokfutóján. Az
események keresztülhúzták szándékát. Azok kérlelésére, akik jól
ismerték és tisztában voltak képességeivel, elvállalta a
parancsnokságot. De neki sem engedelmeskedtek. Vitatkoztak vele,
bírálgatták intézkedéseit. Maradt minden a régiben, az önfejűségen
kívül más akarat nem érvényesülhetett.
Türk
Károly ráunva az áldatlan huzavonára, megköszönte a bizalmat, letette a
parancsnokságot és Nagycenkről visszakocsizott Sopronkövesdre.
* * *
Kora
hajnalban hazaérve Bősárkányból a csornai vasútbontók, otthon azzal
fogadták őket, hogy életükre törnek a vörösök, már többször kutattak
utánuk, hogy elfogják őket.
Valóban,
amint értesültek ifjú Németh Gyula megjöttéről, érte siettek. De a
lefogásra szántnak sikerült elmenekülnie. Petendpusztáig üldözték, ahol
aztán a sűrű és kiterjedt erdőben nyomát vesztették. Kisfaludig
bujdosott, ahol beavatott ismerősöknél rejtőzött el.
Itt
érte utól az ugyancsak a vörösök elől menekülő Akóts Gyula, valamint a
csornai, szintén a letartóztatandók listáján szereplő Laffer Lajos
vaskereskedő.
Rövid
pihenő után mindhárman Kapuvárra mentek Laffer Lajos kocsiján, amelyet
jó erőben lévő lovak húztak. Némi csalódással tapasztalták, hogy
Kapuváron még nem történt semmi, annak ellenére, hogy a város
közhangulata teljesen megérett a fordulatra.
Mesterházy
Zsigmond kapuvári postamester segítségével felhívták a csornai
telefonközpontot. Payr Gusztávot, szervezkedés egyik vezetőjét hívták a
készülékhez. Közölték vele, hogy nem történt bajuk és mindent a
megbeszéltek szerint folytatnak. Legyenek készenlétben a csornaiak,
mert ha a Sopronhoz közelebbi Kapuváron megtörténik a hatalomváltás,
Csornának is követnie kell a példát még abban az órában. Legyenek
készenlétben, várják a legközelebbi telefonértesítést.
A
Payr Gusztávval való egyeztetés után haladéktalanul továbbkocsiztak a
Sopronhoz még közelebbi Fertőszentmiklósra, részletesebb értesüléseket
szerezni arról, hogyan áll a bolsevikok által megszállt megyeszékhely
helyzete. Úgy határoztak, szükség esetén Nagycenkre mennek és beállnak
a harcolók soraiba. De Fertőszentmiklóson kedvező hírekkel fogadták
őket: - bőven van ember, biztos a győzelem.
Erre megnyugodva visszakocsiztak Kapuvárra.
A
félretájékoztatott kapuváriak, - abban a hiszemben, hogy Nagycenknél
szilárdan tartja magát a fehér front, és a vörösök megtorpanása a
diktatúra közeli összeomlását fogja eredményezni a megyeszékhelyen, a
rögtöni cselekvés mellett döntöttek.
Késő
délután, öt és hat óra között Kapuvár legtekintélyesebb férfiai
átvették az irányítást a direktóriumtól. Első teendőként megbízható
embereket küldtek a városi óvodába, - amelyet most a vörösőrség
használt laktanyaként. Ezek az emberek lefegyverezték a vörösőröket. A
legcsekélyebb ellenállás nélkül, - mondhatni kedélyesen történt a
váltás, mint valami ésszerű feladatcsere azonos szándékú jó ismerősök
között.
Járőrváltáskor
már a fehér karhatalom tagjai mentek szolgálatba a körzetekbe és a mit
sem sejtő, még utcán lévő vörös járőrökkel vita nélkül szót értettek.
Az a magyarázata ennek a gyűlöletmentességnek, hogy a kapuváriak
politikai nézeteiktől függetlenül mindenek fölé emelték városuk
nyugalmát, a személyi és vagyonbiztonságot, amelyben valamennyien
érdekeltek voltak.
Gartán
is hasonló békességgel oldották meg a hatalomváltást. Noha Garta és
Kapuvár szorosan összeépült és egyetlen egészet képezett a két
település, közigazgatásilag és egyházilag még nem egyesültek. Ezért
akár Garta, akár Kapuvár kerül szóba, mindkét esetben ugyanarra a
településre kell gondolni.
Egyetlen óra elegendő volt a helyi hatalomváltásra, hisz a bolsevistáknak nem volt semmilyen bázisa.
(269)
Míg Kapuváron pontosabb terv nélkül, a kínálkozó alkalom hatására, úgyszólván atyafiságosan változott a vörös fehérre, addig Csornán következetesen és átgondoltan készültek a diktatúra fölszámolására.
Tudtak
erről a kommunista uralom helyi kézbentartói is, ezért éber szemmel
figyelték a jómódú járási székhely mindennapi életét, elsősorban a
gyanús gazdagabbakat és az előző adminisztráció embereit.
A szokásos rendőri, politikai, közigazgatási módszerek mellett más eszközökkel is dolgoztak a tanácsköztársaság érdekében.
Ide küldték népmulattatónak Marton Guno Wencelt, az artista, díjbirkózó cirkusztulajdonost.
A huszonhat éves díjbirkózó még nem lépte túl szakmája kereteit a diktatúra kikiáltása után.
Vándorcirkuszával
járta a megyét és osztatlan sikerrel mulattatta a népet. Erőmutatványai
mellett ő volt a műsorvezető és alkalmi bolondozásaiban csak annyit
politizált, amennyit a napi események indokoltak.
Hosszadalmas
csornai tartózkodása alatt, pünkösd hetében derült ki, hogy sokkal
fontosabb ember ő a vörös hatalom számára, mint bárki korábban gondolta
volna. Sőt nemcsak ő fontos, hanem társulatának valamennyi állandó
tagja.
Igazolta
viszont az ellenforradalomra készülődő csornaiak titoktartó fegyelmét,
hogy szervezkedésükről semmi pontosabbat nem szimatolt meg Marton Guno
és a besúgó köre.
A helybéli vasutassztrájkról viszont mindent tudott.
Különös
ünnepélyességgel kiöltözve, tükörgalléros szmokingban lépett porondra
ezen a június 6-i estén és a mulattatás minden szándéka nélkül hatásos
politikai szónoklatot tartott a város legszegényebb rétegeiből, -
napszámosokból, téglagyári munkásokból verbuválódott közönségének.
A
proletárok dicsőítéséből és a burzsujok ostorozásából álló szónoklat
annyira tetszett, hogy folytatnia kellett a beszédet. Folytatta is,
abban a hiszemben, hogy sikerült felingerelnie Csorna vagyontalanjait a
sztrájkoló vasutasok ellen. Mivel pedig a nézősereg soraiban szép
számmal voltak jelen a vörös helyőrség katonái és a vörösőrség tagjai,
különösen sokat remélt hangulatfűtő szavaitól.
Holott
figyelemlekötő szereplése épp a fehérek előnyére vált, akik éppen a
cirkuszi előadás idejét használták ki cselekvésük legfontosabb
mozzanataira. Előbb a csendőrőrs körletét megszálló vörösőröket
fegyverezték le, majd a csendőrőrssel szembeni ecetgyárban állomásozó
nem csornai vöröskatonákat fosztották meg puskáiktól. Megszállták a
postát és a középületeket. Egyelőre csak a legközelebbi falvakba:
Farádra, Borbocsra, Maglócára menesztettek futárt, hogy jöjjenek a
csornai gyülekezőre.
Egytől
egyig mindenki jött, akire számítottak. Kétszáz fegyelmezett fegyveres
szállta meg a város főterét. Három századba osztották a kétszáz
fegyverest. Körültekintő válogatással járőröket állítottak össze és
küldtek szét a város minden utcájába. A civil, - de katonailag
tapasztalt járőrök cirkálása közben nemhogy lövés, de még egy erélyes
szó sem hangzott el. Az utcák is világosak maradtak, csak a vásártér
sarkán táborozó cirkuszra borult teljes sötétség.
A
szervezetten előkészített és bonyodalommentesen végrehajtott csornai
ellenforradalom vezető személyei ötös bizottságot választottak. Ez
az ötös bizottság egy órán belül röpiratot nyomatott ki a helyi
nyomdában, hogy mielőbb eljussanak a járás legtávolabbi falujába is a
röpirat példányaival a lovas futárok. Ez megtörtént.
A csornai járás valamennyi községében kézhez kapták és a legtöbb helyen még aznap este ki is dobolták az alábbi szöveget:
„PARANCS a csornai járás valamennyi volt községi elöljáróságához.
A
március 21-ike előtti községi elöljáróságok azonnal vegyék a kezükbe a
községek vezetését; a község kommunista vezetőségét azonnal
tartóztassák le és fedezet mellett június hó 7-én szombaton délig
szállítsák be Csornára.
Szedjék
össze a községben található összes fegyvereket és töltényeket, azonnal
állítsák fel a polgárőrséget és a községen keresztülmenő összes
egyéneket igazoltassák. Ha gyanú merül fel, tartóztassák le és
szállítsák be őket Csornára.
Csorna, 1919. évi június hó 6-án.
Csorna község polgárai"
(270)
* * *
Általános
gyakorlattá tették a tanácsköztársaság vezetői, hogy a központi szervek
a saját embereiket küldték szét az általuk ellenőrzött országrészekbe,
le egészen a járásokig, - a bizalmas feladatok ellátására.
Így
került Budapestről Kapuvárra a negyvenkét éves Taufer Lajos betűszedő.
Beosztása szerint politikai nyomozó volt, valójában Kellner Sándor
besúgója. Komor, ellentmondást nem tűrő, mindenkit lekezelő
viselkedésével egyöntetű ellenszenvet támasztott maga körül.
Amikor
látta, hogy mekkora egyetértéssel adják át Kapuváron a hatalmat a
vörösök a fehéreknek, jobbnak látta, ha menekül. Sikerült eljutnia
Csornáig gyalogosan és alkalmi járműveken. Csornán a vasútállomásra
sietett, hogy vonaton folytatva útját, vörös fegyveres erőt hozzon
Győrből a kapuvári ellenforradalom letörésére.
De
már Csornán is a fehérek intézkedtek. Taufer Lajost sokan ismerték. Az
elsők között tartóztatták le. Bekísérték a járásbíróság fogdájába,
amelyet az őrizetbe vett kommunisták gyűjtőhelyévé tettek meg.
* * *
Szamuely
különvonata reggel Szombathelyre érkezett. Hírből ismerve már e vonat
rendeltetését, riadalom lett úrrá a vasi megyeszékhelyen. Miközben
Szamuely hozzáfogott a vasutassztrájk megtöréséhez, a következő
táviratot küldték neki Budapestről:
„Használjon fel minden eszközt, hogy a dunántúli ellenforradalmat elfojtsa.
Minden kímélet nélkül cselekedjék, az engedékenység csak árt az ügynek.
A katonai vonatok után az élelmiszervonatok az elsők.
A vasutas ezred megfelelően szerveztessék az egész Dunántúlon.
Kun Béla”
(271)
* * *
Samuely szombathelyi statáriuma:
„A forradalmi kormányzótanács nevében Szombathely városában és környékén ezennel kihirdetem az ostromállapotot.
Minden
mozgalmat, - amely a proletariátus érdekei ellen vét, vagy a
proletariátus hatalmát gyengítené-, a legkérlelhetetlenebb eszközökkel
fogom letörni. (...)
Az
ellenforradalomnak minden megmoccanását estrájában fogjuk elfojtani.
Aki ellenforradalomban részt vesz, ellenforradalmat szít, támogat vagy
elhallgat, az életével fizet.
(...)
Az
összes eddig kiadott fegyverviselési engedélyek érvénytelenek. Új
fegyverviselési engedélyeket a vörösőrség parancsnoksága ad ki.
Akinél június 7-én du. 2 órán túl engedély nélkül bármiféle lőfegyvert találunk, a helyszínen fogunk azonnal kivégezni.
Aki
a kormányzótanács bármiféle rendelkezéseinek ellenszegül, vagy a jelen
rendelet végrehajtását akadályozza, a rögtönítélő törvényszék elé kerül.
Szombathely, 1919. június hó 6-án.
Szamuely Tibor s.k.
népbiztos, a rögtönítélő törvényszék elnöke
* * *
Szamuely
délután elhagyta Szombathelyt. Különvonata Sopron felé vette útját, de
megállt Kőszegen, hogy rögtönítélkezzék az előző napi ellenforradalmi
tüntetés letartóztatott résztvevői fölött.
Kevés híján száz kőszegi ellenforradalmárra szabott súlyos börtönbüntetést.
Ítéleteit dr. Halász József rendőrkapitány, kommunista politikai megbízott véleményezése alapján hozta.
Amikor
eléje kísérték dr. Waisbecker Jenő népfelkelő századost, szokása
szerint kézlegyintéssel adta tudtul, hogy a vádlottat ki kell végezni.
Ugyanígy kézlegyintéssel pecsételte meg Hercsics György hétgyermekes
kisparaszt sorsát is, aki a közeli Velemből jött Kőszegre tüntetni a
bolsevizmus ellen.
Ott az ítélkezés helyszínén állították falhoz a két halálra szántat.
Kivégzésükre
a húszéves Kómán József, a huszonnégy éves Kovács Lajos, a huszonegy
éves Lőwinger Károly és a huszonkét éves Berényi László vállalkozott. A
négy Lenin-fiú Szamuely különvonatának terrorcsapatához tartozott.
Sortüzük
után Waisbecker Jenő századost még összelövöldözték és szuronnyal
átdöfködték. A velemi Hercsics György fejét puskatussal roncsolta szét
Kómán József.
A
kivégzések befejeztével Szamuely egymillió korona hadisarcot rótt ki
Kőszegre kollektív büntetésként, majd folytatta útját különvonatán
Sopron felé.
* * *
Az
a bizonyos Bernhard elvtárs, aki negyedikén Budapestről Sopronba repült
a vörös hatalom erejét igazoló hírekkel, a valóságosnál korábban mondta
(hazudta) ténynek Kassa felszabadítását Sopronban, mert a Vörös
Hadsereg csak hatodikán vonult be Rákóczi városába.
Kassa
déli kijáratánál, a Szepsi úton, a téglagyár mellett huszonöt tagú
cigányzenekar várta a város felé menetelő vöröskatonákat. Elsőnek a 46.
gyalogezred érkezett Tornyosnémeti irányából. Úgy masíroztak be
Kassára, hogy a menetoszlop élén haladó cigányzenészek mindvégig a
Rákóczi-indulót játszották.
Amint
felbukkantak a poros katonák, perceken belül vörös és magyar nemzeti
lobogók erdeje borított minden épületet Kassa belvárosában.
Ennek láttán Cséri Sándor vörös városparancsnok haladéktalanul
elrendelte, hogy az utolsó darabig szedjék le a piros-fehér-zöld
zászlókat, díszítéseket a homlokzatokról, az erkélyekről, a tetőkről,
mert úgymond NEM Nagy-Magyarországot jöttünk visszaállítani, hanem
szlovák proletár testvéreinket felszabadítani!"
* * *
Kassa visszavételén kívül kedvezőtlen események is történtek ezen a napon a hadműveleti területen:
Kudarcba
fulladt a Tiszánál, a Szabolcs megyei Gáva és Vencsellő között a Vörös
Hadsereg átkelési kísérlete.
Megtorlásként a románok Gáváról
Nyíregyházára hurcoltak három csendőrt és két pénzügyőrt.
Mind az öt foglyukat agyonlőtték.
Korabeli jelentés szerint:
„A
román parancsnok Vencsellő község lakosságát azzal gyanúsította, hogy a
román őrség elfogását, illetne a vöröscsapatoknak a Tiszán való
átkelését elősegítették, ezért június hó 6-án a 82. román királyi
gyalogezred parancsnoksága Vencsellő községet katonáival felgyújtatta, s a község teljesen leégett."

Ugyancsak június 6-án a 3. dandár kiverte a cseheket Sátoraljaújhelyről.
Selmecbánya és Korpona szintén a Vörös Hadsereg kezére került és megtörténtek az előkészületek Zólyom visszafoglalására.
(273)
* * *
A
ceglédi forradalmi törvényszék már korábban sokévi kényszermunkára
ítélte Lajcsák István ötvenkilenc esztendős sertéskereskedőt és Telek
Fehér Mihály negyvenkilenc esztendős községi másodbírót. Azt jelentette
az ilyen természetű büntetés, hogy az elítéltek ugyan szabadlábon
maradhattak, de ellenvetés nélkül menniük kellett közmunkára, ha
bármilyen hivatalos fórum úgy parancsolta.
Június
6-án ismeretlen vöröskatonák jöttek kocsival Lajcsák Istvánért és Telek
Fehér Mihályért, akik abban a hiszemben távoztak Ceglédről a vörös
katonákkal, hogy az ítéletük szerinti kényszermunkát kell valahol
végezniök.
Ehelyett
Abonyba hurcolták a két ceglédi embert és Beliczey Tibor földbirtokos
kertjében minden indoklás nélkül, elrettentő példaként nyilvánosan
agyonlőtték őket.
* * *
A
szegedi ellenforradalmi kormány e napi ülésén lényegesen
megváltoztatták a kabineten belüli szereposztást. Legfontosabb változás
az volt, hogy a Bécsből érkezett gróf Teleki Pál vette kézbe a külügyek
irányítását.
Dr.
Kelemen Béla, - aki szintén fölváltani kényszerült a belügyminiszteri
tárcát a kultuszminiszterivel -, ezt jegyezte naplójába:
„A
minisztertanács folyama alatt érkezett meg Horthy Miklós. Károlyi
Gyulával félrevonultak a szomszéd szobába, s pár perc múlva együtt
kijöttek ismét közénk, azzal az örvendetes hírrel, hogy Horthy
elvállalta a hadügyminiszterséget.
Teleki
jelen volt gróf Károlyi Gyula miniszterelnök szobájában, mikor Horthy
Károlyi Gyulának ezt mondta: "Kemény lelkitusa után, de eljöttem,
vállalom.
A
kemény lelkitusa arra vonatkozott, hogy Horthy birtoka, Kenderes, ahol
családja volt, az oláh és a vörös vonalak között feküdt, nekik
prédaként kiszolgáltatva.
Horthy Miklós és Teleki Pál egyszerre tették le az esküt Károlyi Gyula íróasztala előtt.”
|