1919. június 6. péntek

Hajnalban bevonultak Kópházára a győztes soproni vörösök.

Innen már nem erőltették a támadás folytatását. A fehérek visszahátráltak Nagycenk előterébe, a fertőboti szárnyvasút védelmet nyújtó töltése mögé. Volt ugyan szórványos lövöldözés, időnkénti tüzeléssel adták tudtul jelenlétüket a vörösök, de állásaikból nem mozdultak ki.

A véletlen alkalmat kínált a fehéreknek vállalkozásuk komolyabb megszervezésére. Türk Károly huszár százados, kiválóan képzett katonai szakember Sopronkövesdről Sopronba igyekezett egylovas homokfutóján. Az események keresztülhúzták szándékát. Azok kérlelésére, akik jól ismerték és tisztában voltak képességeivel, elvállalta a parancsnokságot. De neki sem engedelmeskedtek. Vitatkoztak vele, bírálgatták intézkedéseit. Maradt minden a régiben, az önfejűségen kívül más akarat nem érvényesülhetett.

Türk Károly ráunva az áldatlan huzavonára, megköszönte a bizalmat, letette a parancsnokságot és Nagycenkről visszakocsizott Sopronkövesdre.

* * *

Kora hajnalban hazaérve Bősárkányból a csornai vasútbontók, otthon azzal fogadták őket, hogy életükre törnek a vörösök, már többször kutattak utánuk, hogy elfogják őket.

Valóban, amint értesültek ifjú Németh Gyula megjöttéről, érte siettek. De a lefogásra szántnak sikerült elmenekülnie. Petendpusztáig üldözték, ahol aztán a sűrű és kiterjedt erdőben nyomát vesztették. Kisfaludig bujdosott, ahol beavatott ismerősöknél rejtőzött el.

Itt érte utól az ugyancsak a vörösök elől menekülő Akóts Gyula, valamint a csornai, szintén a letartóztatandók listáján szereplő Laffer Lajos vaskereskedő.

Rövid pihenő után mindhárman Kapuvárra mentek Laffer Lajos kocsiján, amelyet jó erőben lévő lovak húztak. Némi csalódással tapasztalták, hogy Kapuváron még nem történt semmi, annak ellenére, hogy a város közhangulata teljesen megérett a fordulatra.

Mesterházy Zsigmond kapuvári postamester segítségével felhívták a csornai telefonközpontot. Payr Gusztávot, szervezkedés egyik vezetőjét hívták a készülékhez. Közölték vele, hogy nem történt bajuk és mindent a megbeszéltek szerint folytatnak. Legyenek készenlétben a csornaiak, mert ha a Sopronhoz közelebbi Kapuváron megtörténik a hatalomváltás, Csornának is követnie kell a példát még abban az órában. Legyenek készenlétben, várják a legközelebbi telefonértesítést.

A Payr Gusztávval való egyeztetés után haladéktalanul továbbkocsiztak a Sopronhoz még közelebbi Fertőszentmiklósra, részletesebb értesüléseket szerezni arról, hogyan áll a bolsevikok által megszállt megyeszékhely helyzete. Úgy határoztak, szükség esetén Nagycenkre mennek és beállnak a harcolók soraiba. De Fertőszentmiklóson kedvező hírekkel fogadták őket: - bőven van ember, biztos a győzelem.

Erre megnyugodva visszakocsiztak Kapuvárra.

A félretájékoztatott kapuváriak, - abban a hiszemben, hogy Nagycenknél szilárdan tartja magát a fehér front, és a vörösök megtorpanása a diktatúra közeli összeomlását fogja eredményezni a megyeszékhelyen, a rögtöni cselekvés mellett döntöttek.

Késő délután, öt és hat óra között Kapuvár legtekintélyesebb férfiai átvették az irányítást a direktóriumtól. Első teendőként megbízható embereket küldtek a városi óvodába, - amelyet most a vörösőrség használt laktanyaként. Ezek az emberek lefegyverezték a vörösőröket. A legcsekélyebb ellenállás nélkül, - mondhatni kedélyesen történt a váltás, mint valami ésszerű feladatcsere azonos szándékú jó ismerősök között.

Járőrváltáskor már a fehér karhatalom tagjai mentek szolgálatba a körzetekbe és a mit sem sejtő, még utcán lévő vörös járőrökkel vita nélkül szót értettek. Az a magyarázata ennek a gyűlöletmentességnek, hogy a kapuváriak politikai nézeteiktől függetlenül mindenek fölé emelték városuk nyugalmát, a személyi és vagyonbiztonságot, amelyben valamennyien érdekeltek voltak.

Gartán is hasonló békességgel oldották meg a hatalomváltást. Noha Garta és Kapuvár szorosan összeépült és egyetlen egészet képezett a két település, közigazgatásilag és egyházilag még nem egyesültek. Ezért akár Garta, akár Kapuvár kerül szóba, mindkét esetben ugyanarra a településre kell gondolni.

Egyetlen óra elegendő volt a helyi hatalomváltásra, hisz a bolsevistáknak nem volt semmilyen bázisa.

(269)

Míg Kapuváron pontosabb terv nélkül, a kínálkozó alkalom hatására, úgyszólván atyafiságosan változott a vörös fehérre, addig Csornán következetesen és átgondoltan készültek a diktatúra fölszámolására.

Tudtak erről a kommunista uralom helyi kézbentartói is, ezért éber szemmel figyelték a jómódú járási székhely mindennapi életét, elsősorban a gyanús gazdagabbakat és az előző adminisztráció embereit.

A szokásos rendőri, politikai, közigazgatási módszerek mellett más eszközökkel is dolgoztak a tanácsköztársaság érdekében.

Ide küldték népmulattatónak Marton Guno Wencelt, az artista, díjbirkózó cirkusztulajdonost.

A huszonhat éves díjbirkózó még nem lépte túl szakmája kereteit a diktatúra kikiáltása után.

Vándorcirkuszával járta a megyét és osztatlan sikerrel mulattatta a népet. Erőmutatványai mellett ő volt a műsorvezető és alkalmi bolondozásaiban csak annyit politizált, amennyit a napi események indokoltak.

Hosszadalmas csornai tartózkodása alatt, pünkösd hetében derült ki, hogy sokkal fontosabb ember ő a vörös hatalom számára, mint bárki korábban gondolta volna. Sőt nemcsak ő fontos, hanem társulatának valamennyi állandó tagja.

Igazolta viszont az ellenforradalomra készülődő csornaiak titoktartó fegyelmét, hogy szervezkedésükről semmi pontosabbat nem szimatolt meg Marton Guno és a besúgó köre.

A helybéli vasutassztrájkról viszont mindent tudott.

Különös ünnepélyességgel kiöltözve, tükörgalléros szmokingban lépett porondra ezen a június 6-i estén és a mulattatás minden szándéka nélkül hatásos politikai szónoklatot tartott a város legszegényebb rétegeiből, - napszámosokból, téglagyári munkásokból verbuválódott közönségének.

A proletárok dicsőítéséből és a burzsujok ostorozásából álló szónoklat annyira tetszett, hogy folytatnia kellett a beszédet. Folytatta is, abban a hiszemben, hogy sikerült felingerelnie Csorna vagyontalanjait a sztrájkoló vasutasok ellen. Mivel pedig a nézősereg soraiban szép számmal voltak jelen a vörös helyőrség katonái és a vörösőrség tagjai, különösen sokat remélt hangulatfűtő szavaitól.

Holott figyelemlekötő szereplése épp a fehérek előnyére vált, akik éppen a cirkuszi előadás idejét használták ki cselekvésük legfontosabb mozzanataira. Előbb a csendőrőrs körletét megszálló vörösőröket fegyverezték le, majd a csendőrőrssel szembeni ecetgyárban állomásozó nem csornai vöröskatonákat fosztották meg puskáiktól. Megszállták a postát és a középületeket. Egyelőre csak a legközelebbi falvakba: Farádra, Borbocsra, Maglócára menesztettek futárt, hogy jöjjenek a csornai gyülekezőre.

Egytől egyig mindenki jött, akire számítottak. Kétszáz fegyelmezett fegyveres szállta meg a város főterét. Három századba osztották a kétszáz fegyverest. Körültekintő válogatással járőröket állítottak össze és küldtek szét a város minden utcájába. A civil, - de katonailag tapasztalt járőrök cirkálása közben nemhogy lövés, de még egy erélyes szó sem hangzott el. Az utcák is világosak maradtak, csak a vásártér sarkán táborozó cirkuszra borult teljes sötétség.

A szervezetten előkészített és bonyodalommentesen végrehajtott csornai ellenforradalom vezető személyei ötös bizottságot választottak. Ez az ötös bizottság egy órán belül röpiratot nyomatott ki a helyi nyomdában, hogy mielőbb eljussanak a járás legtávolabbi falujába is a röpirat példányaival a lovas futárok. Ez megtörtént.

A csornai járás valamennyi községében kézhez kapták és a legtöbb helyen még aznap este ki is dobolták az alábbi szöveget:

„PARANCS a csornai járás valamennyi volt községi elöljáróságához.

A március 21-ike előtti községi elöljáróságok azonnal vegyék a kezükbe a községek vezetését; a község kommunista vezetőségét azonnal tartóztassák le és  fedezet mellett június hó 7-én szombaton délig szállítsák be Csornára.

Szedjék össze a községben található összes fegyvereket és töltényeket, azonnal állítsák fel a polgárőrséget és a községen keresztülmenő összes egyéneket igazoltassák. Ha gyanú merül fel, tartóztassák le és szállítsák be őket Csornára.

Csorna, 1919. évi június hó 6-án.

Csorna község polgárai"

(270)

* * *

Általános gyakorlattá tették a tanácsköztársaság vezetői, hogy a központi szervek a saját embereiket küldték szét az általuk ellenőrzött országrészekbe, le egészen a járásokig, - a bizalmas feladatok ellátására.

Így került Budapestről Kapuvárra a negyvenkét éves Taufer Lajos betűszedő. Beosztása szerint politikai nyomozó volt, valójában Kellner Sándor besúgója. Komor, ellentmondást nem tűrő, mindenkit lekezelő viselkedésével egyöntetű ellenszenvet támasztott maga körül.

Amikor látta, hogy mekkora egyetértéssel adják át Kapuváron a hatalmat a vörösök a fehéreknek, jobbnak látta, ha menekül. Sikerült eljutnia Csornáig gyalogosan és alkalmi járműveken. Csornán a vasútállomásra sietett, hogy vonaton folytatva útját, vörös fegyveres erőt hozzon Győrből a kapuvári ellenforradalom letörésére.

De már Csornán is a fehérek intézkedtek. Taufer Lajost sokan ismerték. Az elsők között tartóztatták le. Bekísérték a járásbíróság fogdájába, amelyet az őrizetbe vett kommunisták gyűjtőhelyévé tettek meg.

* * *

Szamuely különvonata reggel Szombathelyre érkezett. Hírből ismerve már e vonat rendeltetését, riadalom lett úrrá a vasi megyeszékhelyen. Miközben Szamuely hozzáfogott a vasutassztrájk megtöréséhez, a következő táviratot küldték neki Budapestről:

„Használjon fel minden eszközt, hogy a dunántúli ellenforradalmat elfojtsa.

Minden kímélet nélkül cselekedjék, az engedékenység csak árt az ügynek.

A katonai vonatok után az élelmiszervonatok az elsők.

A vasutas ezred megfelelően szerveztessék az egész Dunántúlon.

Kun Béla”

(271)

* * *

Samuely szombathelyi statáriuma:

„A forradalmi kormányzótanács nevében Szombathely városában és környékén ezennel kihirdetem az ostromállapotot.

Minden mozgalmat, - amely a proletariátus érdekei ellen vét, vagy a proletariátus hatalmát gyengítené-, a legkérlelhetetlenebb eszközökkel fogom letörni. (...)

Az ellenforradalomnak minden megmoccanását estrájában fogjuk elfojtani. Aki ellenforradalomban részt vesz, ellenforradalmat szít, támogat vagy elhallgat, az életével fizet.

(...)

Az összes eddig kiadott fegyverviselési engedélyek érvénytelenek. Új fegyverviselési engedélyeket a vörösőrség parancsnoksága ad ki.

Akinél június 7-én du. 2 órán túl engedély nélkül bármiféle lőfegyvert találunk, a helyszínen fogunk azonnal kivégezni.

Aki a kormányzótanács bármiféle rendelkezéseinek ellenszegül, vagy a jelen rendelet végrehajtását akadályozza, a rögtönítélő törvényszék elé kerül.

Szombathely, 1919. június hó 6-án.

Szamuely Tibor s.k.

népbiztos, a rögtönítélő törvényszék elnöke

* * *

Kevés híján száz kőszegi ellenforradalmárra szabott súlyos börtönbüntetést.

Ítéleteit dr. Halász József rendőrkapitány, kommunista politikai megbízott véleményezése alapján hozta.

Amikor eléje kísérték dr. Waisbecker Jenő népfelkelő századost, szokása szerint kézlegyintéssel adta tudtul, hogy a vádlottat ki kell végezni. Ugyanígy kézlegyintéssel pecsételte meg Hercsics György hétgyermekes kisparaszt sorsát is, aki a közeli Velemből jött Kőszegre tüntetni a bolsevizmus ellen.

Ott az ítélkezés helyszínén állították falhoz a két halálra szántat.

Kivégzésükre a húszéves Kómán József, a huszonnégy éves Kovács Lajos, a huszonegy éves Lőwinger Károly és a huszonkét éves Berényi László vállalkozott. A négy Lenin-fiú Szamuely különvonatának terrorcsapatához tartozott.

Sortüzük után Waisbecker Jenő századost még összelövöldözték és szuronnyal átdöfködték. A velemi Hercsics György fejét puskatussal roncsolta szét Kómán József.

A kivégzések befejeztével Szamuely egymillió korona hadisarcot rótt ki Kőszegre kollektív büntetésként, majd folytatta útját különvonatán Sopron felé.

* * *

Az a bizonyos Bernhard elvtárs, aki negyedikén Budapestről Sopronba repült a vörös hatalom erejét igazoló hírekkel, a valóságosnál korábban mondta (hazudta) ténynek Kassa felszabadítását Sopronban, mert a Vörös Hadsereg csak hatodikán vonult be Rákóczi városába.

Kassa déli kijáratánál, a Szepsi úton, a téglagyár mellett huszonöt tagú cigányzenekar várta a város felé menetelő vöröskatonákat. Elsőnek a 46. gyalogezred érkezett Tornyosnémeti irányából. Úgy masíroztak be Kassára, hogy a menetoszlop élén haladó cigányzenészek mindvégig a Rákóczi-indulót játszották.

Amint felbukkantak a poros katonák, perceken belül vörös és magyar nemzeti lobogók erdeje borított minden épületet Kassa belvárosában.

Ennek láttán Cséri Sándor vörös városparancsnok haladéktalanul elrendelte, hogy az utolsó darabig szedjék le a piros-fehér-zöld zászlókat, díszítéseket a homlokzatokról, az erkélyekről, a tetőkről, mert úgymond NEM Nagy-Magyarországot jöttünk visszaállítani, hanem szlovák proletár testvéreinket felszabadítani!"

*  *  *

Kassa visszavételén kívül kedvezőtlen események is történtek ezen a napon a hadműveleti területen:

Kudarcba fulladt a Tiszánál, a Szabolcs megyei Gáva és Vencsellő között a Vörös Hadsereg átkelési kísérlete.

Megtorlásként a románok Gáváról Nyíregyházára hurcoltak három csendőrt és két pénzügyőrt.

Mind az öt foglyukat agyonlőtték.

Korabeli jelentés szerint:

„A román parancsnok Vencsellő község lakosságát azzal gyanúsította, hogy a román őrség elfogását, illetne a vöröscsapatoknak a Tiszán való átkelését elősegítették, ezért június hó 6-án a 82. román királyi gyalogezred parancsnoksága Vencsellő községet katonáival felgyújtatta, s a község teljesen leégett."

Ugyancsak június 6-án a 3. dandár kiverte a cseheket Sátoraljaújhelyről.

Selmecbánya és Korpona szintén a Vörös Hadsereg kezére került és megtörténtek az előkészületek Zólyom visszafoglalására.

(273)

* * *

A ceglédi forradalmi törvényszék már korábban sokévi kényszermunkára ítélte Lajcsák István ötvenkilenc esztendős sertéskereskedőt és Telek Fehér Mihály negyvenkilenc esztendős községi másodbírót. Azt jelentette az ilyen természetű büntetés, hogy az elítéltek ugyan szabadlábon maradhattak, de ellenvetés nélkül menniük kellett közmunkára, ha bármilyen hivatalos fórum úgy parancsolta.

Június 6-án ismeretlen vöröskatonák jöttek kocsival Lajcsák Istvánért és Telek Fehér Mihályért, akik abban a hiszemben távoztak Ceglédről a vörös katonákkal, hogy az ítéletük szerinti kényszermunkát kell valahol végezniök.

Ehelyett Abonyba hurcolták a két ceglédi embert és Beliczey Tibor földbirtokos kertjében minden indoklás nélkül, elrettentő példaként nyilvánosan agyonlőtték őket.

* * *

A szegedi ellenforradalmi kormány e napi ülésén lényegesen megváltoztatták a kabineten belüli szereposztást. Legfontosabb változás az volt, hogy a Bécsből érkezett gróf Teleki Pál vette kézbe a külügyek irányítását.

Dr. Kelemen Béla, - aki szintén fölváltani kényszerült a belügyminiszteri tárcát a kultuszminiszterivel -, ezt jegyezte naplójába:

„A minisztertanács folyama alatt érkezett meg Horthy Miklós. Károlyi Gyulával félrevonultak a szomszéd szobába, s pár perc múlva együtt kijöttek ismét közénk, azzal az örvendetes hírrel, hogy Horthy elvállalta a hadügyminiszterséget.

Teleki jelen volt gróf Károlyi Gyula miniszterelnök szobájában, mikor Horthy Károlyi Gyulának ezt mondta: "Kemény lelkitusa után, de eljöttem, vállalom.

A kemény lelkitusa arra vonatkozott, hogy Horthy birtoka, Kenderes, ahol családja volt, az oláh és a vörös vonalak között feküdt, nekik prédaként kiszolgáltatva.

Horthy Miklós és Teleki Pál egyszerre tették le az esküt Károlyi Gyula íróasztala előtt.”