1919. június 7. pünkösdszombatja

Csornán éjszaka nem pihentek az ellenforradalom vezetői.

Lázas tevékenység közben virradt rájuk a szombati hajnal. Fehér zászlót erősítettek a főtér közepén lévő villanyoszlopra, e köré gyülekeztek a már kora reggel érkező falusiak, akik az előző este szétküldött felhívásra mozdultak meg. Támaszt reméltek a szomszédos Moson megyében is, ezért csatlakozásra szólítva útra keltek saját fogatjaikon a csornai fehérek tekintélyes képviselői.

Akóts Gyula negyedmagával, Laffer Lajos másodmagával kocsizott el a mosoni síkságra.

Nem tisztázott értesülés szerint találkozniok kellett volna Bruck-Királyhidánál a bécsi magyar ellenforradalmi szervezkedés megbízottaival.

Az otthon maradottak a Krausz-féle szálloda-nagyvendéglő kaszinójából irányították a helyi eseményeket. Köztük volt Glaser Géza is, a közeli Földsziget bérlője. Hozzá érkezett vendégségbe Pápáról fivére, Glaser Ferenc, szintén bérlő, tartalékos tiszt. Jöttének megörültek. Ki se ment Földszigetre, szobát bérelt magának ott helyben, a Krausz-féle szállodában és bekapcsolódott a munkába. Tagja lett a vezetésnek, amelyet kibővítettek.

Az addigi ötös tanács helyett kilencen végezték az irányítást, ellenben hármas tanács létesült a felelősség és a teendők összpontosítására. Ennek a hármas tanácsnak Riha Miklós maglócai földbirtokos, Hermann Medárd premontrei kanonok és Marton Pál járásvezető csendőrőrmester lett a tagja. Ők adták ki az alábbi röpiratot:

„Felhívás polgártársainkhoz!

A csornai járás lakossága nem hajlandó tovább tűrni a kommunista bandák garázdálkodását, azt a rémuralmat, amelyet az emberi jogok és szabadság ürügye alatt folytatnak, s amelyben a hazug jelszavak alatt minden szabadságot elfojtani igyekeznek, -a valódi népuralom helyébe mindenféle munkakerülő, csirkefogó népség rémuralmát ültetik, és az országot a teljes gazdasági csőd szélére juttatják.

Hogy célunkat elérhessük, szükségünk van minden polgár anyagi támogatására. Szükséges elsősorban, hogy minden polgár annyi kékpénzt és élelmiszert bocsásson rendelkezésünkre, hogy céljaink és küzdő derék harcosaink szükséget semmiben ne szenvedjenek.

A beszolgáltatott pénz és élelmiszerek értékéről mindenki elismervényt kap és annak idején törvényes pénzben fog a visszafizetés megtörténni.

Csorna, 1919. június hó 7-én

a Hármas bizottság"

(274)

* * *

Az ellenforradalom felülkerekedésének hírére elmenekültek Csornáról a vándorcirkusz tagjai, Marton Guno Wencel kivételével. Őt letartóztatták. Őrizetbe vették a többi közismert helybéli kommunistát is, köztük Király Sándor tengerészt, Hollósi József vasmunkást és a már említett Neumann Mór nyomdászt.

Ez a sors várt volna a két néptanítóra: Bodnár Alajos járási politikai biztosra és Galacz Jenő direktóriumi vezetőre is, de ők hivatalos úton voltak a megye székhelyen, épp a zavaros körülmények miatt. Bodnár Alajosra, mint, emberre nem haragudtak, mert jóakaratú volt, nem ártott senkinek. Galacz Jenőben viszont fékeveszett agitátort ismertek meg a Károlyi-forradalom és a vörös diktatúra idején.

Úgyszintén a legharciasabb kommunistaként tartották számon a csornaiak Szabó János lakatossegédet. Mire érte mentek, kerékpárján már messze járt a várostól. Mosonmagyaróvárra menekült, ahol elsőnek tájékoztatta a vörös vezetőket a Csornán történtekről.

Így aztán hasztalan vigyázott a csornai postahivatal telefonközpontja a teljes hírzárlatra, Mosonmagyaróvárról a riadó gyorsaságával továbbították Győrbe, Budapestre és Sopronba a Szabó Jánostól kapott értesülést. Egyszersmind utasítást kértek a mosonmagyaróvári vörösök, hogy miként cselekedjenek.

Az utasításokkal egy pillanatig sem késlekedtek. A vörösök rögtön megtették az első intézkedéseket a gyors visszavágásra.

* * *

Rábacsanakra virradatkor érkezett meg a csornai lovas futár az ellenforradalom hírével, s az utasítással, hogy vegye vissza a hatalmat a régi elöljáróság.

Elsősorban két emberre számított a falu: a tekintélyes Pozsgay Bálintra, a malomtulajdonos nagygazdára és a fiatal, mindössze huszonkét éves Takács Ferenc tartalékos hadnagyra.

Takács Ferenc annak ellenére, hogy papnak készült, s már a győri szeminaristák kék reverendáját viselte, amikor hadiérettségi után be kellett vonulnia 1915. május 15-én, legendás katonai hírnévre tett szert szülőföldjén. Harcolt az Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi hadszínterén és mindenütt kitüntetést szerzett. Kiérdemelte a nagyezüst vitézségi érmet, kétszer a kisezüstöt, a Károly Csapatkeresztet, a II. osztályú német Vaskeresztet és a kardokkal ékesített Signum Laudist.

E két ember, ösztönözve a rábacsanakiak osztatlan bizalmától, kora reggel Csornára kocsizott meggyőződni, miként állnak a dolgok a járás székhelyén. Látva, hogy szilárdan tartják posztjukat a fehér vezetők, siettek haza Rábacsanakra, fegyverbe szólítania a katonaviselt férfiakat.

Farádon, Csorna tőszomszédságában Sopron felé, különösen sok kommunista tevékenykedett. Legfőbb helybeli ellenségük a folyvást zaklatott idős Németh Gyula földbirtokos volt. Apja annak az ifjú Németh Gyulának, aki egyik fő részese volt a Csornán és környékén szervezkedő ellenforradalomnak, s aki Akóts Gyula malomtulajdonossal együtt kocsizott el hajnalban a mosoni síkságra.

Idős Németh Gyula reggel Csornára ment, ahonnan fegyvereket hozott, amelyeket szétosztott a községházán fehér érzetmű bizalmasai között. Ő nem tartóztatott le senkit, de ösztönzésére és tájékoztatása szerint vették őrizetbe és kísérték a községházára a farádi kommunistákat.

* * *

A csornai ellenforradalom szervezői előre megállapodtak a telefonnal rendelkező falvakban lévő beavatottakkal a cselekvésre szólító jelszóban. Rábapordányban Predl János jegyző volt ez a bizalmasuk és neki telefonálták meg még az éjszaka a jelszót a csornai Akóts malomból: „Lehet őrlésre hozni a búzát, van már liszt."

Búzászsákok alá rejtett puskákkal meg is indultak Csornára a rábapordányi lovaskocsik.

Dörnél kellett kereszteznie a kocsisornak a soproni vasútvonalat. S mivel éppen a döri átjáró közelében, egy hidacska fölött szedték fel a síneket a csornaiak, fegyveres őrség vigyázott erre a védelmi pontra. Csak némi huzavona után engedték tovább a rábapordányiakat.

Predl János jegyző Csornán maradt, ezért helyette a segédjegyző, Tarcsai István kísérte haza az üres kocsisort. Egyúttal reá hárult főnöke távollétében az otthoni közigazgatás felelőssége.

Ez a jámborságáról nevezetes szőke, kék szemű fiatalember mit sem tudott a magasabb politikáról, mit sem értett a pártharcokhoz. De mert fölöttese távol volt, neki kellett megmutatnia, melyik házban lakik kommunista, amikor délidőben Rábapordányba jöttek Csornáról a fehér fegyveresek, letartóztatni a diktatúra helyi tevékeny híveit.

Tarcsai István abban a tudatban, hogy lelkiismeretesen teljesíti hivatali kötelességét, senkivel nem tett kivételt, valamennyi kommunista lakóhelyét megmutatta a fehéreknek.

(276)

* * *

Kassa visszafoglalásának örömére Kun Béla elrendelte, hogy az egész főváros ünnepeljen. Egyik óráról a másikra vörös lobogóerdő borította Budapestet.

Kora reggel szerte a városban harsány katonazenekarok ébresztették a lakosságot. Az iskolákban ingyen kiflit osztogattak a gyermekeknek, a boltosok húsz dekagramm finomlisztet mérhettek ki az élelmiszerért sort álló asszonyoknak.

Kétszáz cigányzenész forradalmi indulókat játszott fáradhatatlanul az Országház előtti téren, ahova nagy tömeget mozgósítottak az agitátorok. Kun Béla is ide sietett rövid időre és boldogan fogadta a tömeg ünneplését, majd lendületes szónoklatot rögtönzött az Országház lépcsőjén.

* * *

Reggel hat órakor futott be Kőszeg felől Sopron déli pályaudvarára Szamuely Lenin-fiúkkal zsúfolt különvonata.

Szemben azzal az eddig meg nem cáfolt valótlan állítással, - hogy a tanácsköztársaság legfőbb hóhéra vonatútjain kizárólag a szerelvényen tartózkodó terrorkülönítmény fegyveres erejére támaszkodott -, más a történeti igazság.

Különvonata előtt és mögött nagyon jelentős katonai erő érkezett vele Sopronba. Mégpedig egy budapesti elit őrzászlóalj, egy úgyszintén budapesti vasas zászlóalj és egy gránátvető tüzérosztag. Ezeket az egységeket nem vitték ki a városból az ellenforradalmárok szétverésére. Tekintettel az országrész rendkívüli jelentőségére, végső megoldásként ezekkel az alakulatokkal pacifikálta volna a diktatúra a körzet lázongó lakosságát.

Szamuely nyomban Sopronba érkeztekor működésbe lépett a már begyakorolt módon. Első dolgaként kapcsolatot létesített telefonon és távírón a budapesti Szovjetházzal, ahol Kun Bélának külön hírközpontja volt, lakosztálya egyik szobájában működött a HÖCS: a hírközlési összekötő csoport. Ezzel üzembe is helyezte mozgó népbiztosi hivatalát Szamuely. Autóját legurították a szerelvényről, rögzítették rajta a géppuskát, begyújtották a motort és máris indulhattak. Szamuely maga mellé rendelte autójába a két legfontosabb helyi vezetőt, Kellner Sándort és Entzbruder Dezsőt, s száguldottak Nagycenk felé. (277)

Pedig hajnalra már minden ellenállással felhagytak a fertőboti szárnyvasút töltése mögött meghúzódó fehérek. Apránként hazaszéledtek, frontjuk üresen maradt. Ennek ellenére hatalmas lövöldözést rendeztek a Nagycenk felé robogó vörösök. Nagy puskaropogás közepette érkezett Szamuely a nagyközség szívébe. Csak perceket időztek itt, máris robogtak tovább Sopronkövesdre, ahol érkezésük után rögtön elkezdték az egész falura kiterjedő széles körű nyomozást.

Legalább ötven sopronkövesdi férfi vett részt az ellenforradalmi megmozdulásban. Az elővezetett gyanúsítottak kihallgatását nem győzte egyedül Samuely. Faggatótársai voltak Kellner Sándor és Entzbruder Dezső.

Reggel itt haladt át a különvonat, s rövid ideig állni kényszerült, mert az ellenforradalmárok megrongálták a síneket. Szamuely akkor nem állhatott bosszút, mert mielőbb Sopronba akart érni, de megfogadta, hogy visszajön.

Maga elé cipeltette Schmidt Mátyást is, az ügyeletes pályaőrt, aki egyúttal a pénztárt is kezelte a kis sopronkövesdi vasútállomáson. Mivel Schmidt Mátyás nem helyben lakott, hanem Ágfalván, tizennyolc éves fia hazulról hozott neki friss meleg ételt. Jelen volt a kétségbeesett fiú, - szintén Mátyás, amikor a községházán halált mondott apjára Szamuely.

Azért ítélték halálra a pályaőrt, mert nem próbálta megakadályozni a sínrongálást, sőt a szabotázs cselekmény jelentését is elmulasztotta. Amikor megértette az apa, hogy nincs irgalom, átölelte fiát és az alábbi szavakkal búcsúzott el tőle: „Isten veled gyermekem, mondd meg édesanyádnak, ártatlanul halok meg. Nincs, aki megvédjen, egyedül Isten a tanúm!"

Ifjú Schmidt Mátyás könyörögni kezdett apja életéért, de rá se hederítettek. Megragadták az elítéltet és a községháza előtti körtefára akasztották fel.

Aztán se szó, se beszéd, a fiúra rontottak, ütötték, ahol érték, őt is egy körtefához vonszolták és az apja mellé akasztották.

Más forrás:

“Szamuely elé állították Schmidt Mátyás vasúti pénztárost, akit azzal vádoltak, hogy tűrte, és nem jelentette fel, amikor a vasútállomás közelében felszedték a síneket.

A 49 éves vasutast Szamuely rögtön kihallgatás nélkül halálra ítélte. Az álla alá egy rudazókötelet csavartak, és egy körtefára felakasztották. Minthogy lélegzeni néha-néha tudott, délelőtt fél 9-től 11 óráig kínozták, míg végre meghalt.

Előzőleg a 18 éves fiát akarták kényszeríteni, hogy akassza fel az édesapját, de az erre nem volt hajlandó, sőt felajánlotta, hogy inkább meghal az apja helyett. Erre összeszurkálták a fiút, ki fájdalmában elájult. Majd fellocsolták, és végig kellett néznie édesapja szenvedését, végül a szemben lévő fára őt is felakasztották. Ezt viszont az apjának kellett végiggyötrődni.

Ezalatt a fenevadak szalonnát tízóraiztak. Azt mondták a fiúnak, amikor az apja életéért könyörgött:

"Felakasztjuk mi az Úristent is!"
(Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. Bp. 1937. 526.)

Az ítélkezők és végrehajtók délelőtt tizenegy órakor visszaautóztak Sopronba, ahol kettőzött erővel láttak hozzá a megyeszékhelyen letartóztatottak kihallgatásához.

* * *

Megebédeltek a reggel hat óra óta Sopront és környékét megszálló budapesti vörös alakulatok katonái, majd ünnepélyes parádéval a Széchenyi térre vonultak. Pontosan tizenhárom órára felsorakoztak. Növelendő a tüntetés tekintélyt parancsoló hatását, szüntelenül pattogó indulókat játszott az Entzbruder parancsnoksága alatt lévő vasútbiztosító karhatalmi osztag rezesbandája.

Arccal a Német Ház felé álltak a szabályos katonaalakzatok. A Széchenyi család egykori soproni palotájának erkélyéről Kellner Sándor szónokolt.

Kellner hivatalos minősége ekkor már homályos volt, mert a soproniak ismételt követelésére megszűnt a teljhatalmú politikai biztosi címe, de cím nélkül is változatlanul gyakorolta eredeti hatáskörét.

A következőképpen beszélt a Német Ház erkélyéről a pesti különítménynek:

„Elvtársak! Katonák! A soproni proletariátus nevében üdvözöllek benneteket, Budapest proletárjait! (...)

Ellenforradalmi mozgalmak vannak Sopronban is és én, aki eddig a kormányzótanács megbízottja voltam, igyekeztem ezt az ellenforradalmat gyökerestől kiirtani. (...) Eltökéltem magamat, hogy a mai nap folyamán megkezdem az ellenforradalmi mozgalom vezetőinek börtönbe vetését, és ha ez nem lesz elég, - golyóval és akasztófával végzünk velük.

Én tehát most, itt előttetek utoljára figyelmeztetem ennek a városnak heréit és csőcselék hadát, hogy legyen vége a játéknak, mert mától kezdve golyóval és akasztófával büntetünk!"

(278)

E különös gyűlést, - amelyre magukat a soproniakat senki nem hívta és a soproni proletariátusból senki nem volt jelen, amelynek nevében üdvözölte Kellner Sándor a budapesti vöröskatonákat, - ekként fejezték be:

"Kellner elvtárs beszédét hatalmas, percekig tartó éljenzés követte. A zenekar újra rázendített a Marseilles-re, majd a munkászászlóaljak a forradalom legszebb dalát, az Internacionálét énekelték, aztán felhangzottak a kemény vezényszavak és a budapesti munkászászlóaljak a zene hangjai mellett elvonultak a Széchenyi térről"

- adta tudtul a másnapi Soproni Vörös Ujság.

* * *

Délután Sopronból ismét vidékre utaztak a legfőbb kommunista vezetők, ki-ki a saját használatú autóján. Először valamennyien Sopronkövesdre tértek vissza, ahol addigra már eltemették a két Schmidt Mátyást, apát és fiát.

Szemes terményben, lisztben, zsírban, tojásban, sertésben, vágómarhában és kékpénzben hatalmas sarcot róttak a község lakosaira, mint akik különösen vétkesek az ellenforradalomban.

Sopronlövőre is együtt mentek, hasonló céllal. Itt Kellner Sándor vette kézbe a kihallgatások vezetését, Szamuely Tibor meg Röjtökre robogott Entzbruder Dezső társaságában.

Entzbruder egy pillanatra sem tágított Szamuely mellől. Folyvást szidalmazta, vádolta Sopron és a megye fehér érzelmű lakosságát, mire maga Szamuely csitította, hogy nem kell mindenkiben ellenforradalmárt látni.

Röjtökre azért siettek, hogy letartóztassák báró Berg Miksa földbirtokost, aki értesülésük szerint fő szervezője volt a Sopron-környéki ellenforradalomnak. Berg báró idejében Ausztriába menekült, kastélyát viszont megtették rögtönzött vizsgálati helynek. Ide hurcolták a kópházi frontot megjárt férfiakat és kíméletlen ütlegeléssel faggatták őket. Sokuk hónapok, évek múlva is sínylette a verés következményeit.

A nyomozás nem sok eredménnyel járt, ennek ellenére Szamuely nagyon kellemesen érezte magát Röjtökön. Tetszett neki a kies környék és az ősfák lombjai közt rejtőző kastély. Jó hangulatában megelégelte a lefogottak kínzatását és minden további nélkül szabadon engedte őket.

* * *

Akóts Gyula és a farádi ifjú Németh Gyula a Moson megyétől várható segítség reményében Bősárkányból próbált telefonon kapcsolatba lépni a számításba vehető településekkel. Lévén Akóts Gyula malomtulujdonos, elsősorban a szakmabeliekkel keresett összeköttetést. Ezért hívta a mosonszentjánosi Szórádi-féle gőzmalmot.

Kérdéseire kitérő válaszokat kapott, - olyanokat, amelyekből inkább lehetett tájékozatlanságra következtetni, semmint ellenségességre. Akóts és ifjú Németh továbbkocsizott Mosonszentjánosra. Kora délelőtt értek oda. A malomban kellemetlenül tapasztalták, hogy hideg gyanakvással méregetik őket. Szóba se igen álltak velük. Abban bízva, hogy a csendőrőrsön barátságosabb fogadtatásban lesz részük, - odaiparkodtak.

Az utcán személyautó közeledett szemből az ő lovashintójuk felé. Megállt az autó, amelyből egyenruhás utas szállt ki. Intett Akótsnak, hogy álljanak meg ők is. A felszólító nem volt más, mint a mosonmagyaróvári vörösőrök parancsnoka. Újabb utas szállt ki a személyautóból: Szabó János lakatossegéd, a Csornáról Mosonmagyaróvárra menekült kommunista vezető. Igen ők azok, - mondta, mire Akóts Gyulát és ifjú Németh Gyulát letartóztatták.

(279)

* * *

Kapuváron huszonnégy óráig sem tartott az ellenforradalom.

Senkinek semmi bántódása nem esett. Mindössze annyi történt, hogy jelentéktelenül megrongálták a vasúti vágányt, meg a telefonhuzalokat.

Délelőtt vették hírét a fehér front megsemmisülésének és Szamuely érkezésének. Azok közül, akik szolgálatot vállaltak a vörösöktől elvett fegyverekkel, az óvatosabbak már ekkor falhoz támasztották a puskát és teendőikre hivatkozva hazaoldalogtak.

A déli órákban felismerték és elfogták a vasútállomáson a két csornai néptanítót: Bodnár Alajos járási politikai biztost és Galacz Jenő direktóriumi vezetőt. Tőlük tudták meg részletesen, mi történt Sopronban, Kópházán, Nagycenken. Ekkor határozták el a kapuvári fehér fordulat irányítói, hogy önként visszahelyezik hatáskörébe a vörösőrséget. Azon mód, ahogy előző nap elvették a puskákat a kommunistáktól, szépszerével, hiánytalanul vissza is adták nekik.

Közben értesítették Csornát, hogy Sopronban és környékén felülkerekedtek a vörösök, és hogy menlevéllel szabadon engedik a két csornai kommunista vezetőt, számítsanak érkezésükre.

* * *

Délután három óra tájt érkezett vonaton Kónyba a győri vasútbiztosító karhatalmi különítmény.
Amikor ennek hírét vették Csornán, két szakasz fehér fegyveres indult Dörbe a vasúti átjáró őrségének megerősítésére. Az egyik szakaszt Riha Miklós, a másikat Németh Lajos vezette. Még reménykedtek, nem tartották lehetetlennek, hogy fel tudják tartóztatnia Győr felől támadó vörösöket. A terrorkülönítményről még nem volt tudomásuk.

Azt hitték, a Vörösőrséget küldték ellenük, márpedig erről a rendőrséget pótló szervezetről köztudomású volt, hogy nem szívesen engedelmeskedett parancsnokainak. Ezt látszott igazolni a bősárkányi Rábca-híd hanyag őrzése is. Az ide állított vörösőrök önkényesen elhagyták posztjukat, így veszélytelenül juthatott át Akóts Gyula és ifjú Németh Gyula Moson megyébe az őrizetlenül hagyott hídon.

Két fontos körülményről nem volt tudomása Riha Miklós és Németh Lajos szakaszparancsnoknak: - hogy Akóts Gyuláékat még a délelőtt folyamán letartóztatták, és hogy a Győrből érkezett fegyveresek egyáltalán nem vörösőrök, hanem ellenkezőleg, a legdurvább utasítások teljesítéséhez szokott terroristák.

A Kapuvárról kapott rossz hírek hallatán be kellett látniok a csornai ellenforradalom vezetőinek, hogy helyzetük tarthatatlan. Ugyanezt erősítette meg Glaser Géza földszigeti nagybérlő is, aki veszélyes utazással megjárva Győrt, tájékoztatta társait a vörösök közeledtéről. Fivére, Glaser Ferenc azt tanácsolta, hogy fokozatosan, csillapító késleltetéssel fordítsanak a dolgokon, mert ha higgadtan enyhítik a szembenállást, minden bizonnyal indulatmentesen fognak viselkedni a vörösök, nem fogja őket jóvátehetetlen cselekedetekre ragadtatni a bosszúvágy.

(280)

Glaser Ferenc javaslatát megszívlelték. A főtéren a megbékélés jeleként nemzeti lobogót tettek a fehér mellé, majd vöröset. Aztán levették a fehér zászlót, később a nemzetit és csak a vörös maradt a villanyoszlopon. Abban is reménykedtek, hogy a Kapuvárról hazaigyekvő két vezető csornai kommunista közül számíthatnak a józannak ismert Bodnár Alajos segítségére.

Következett a járásbíróság fogdájában őrzött vörösök szabadon engedése. Maga Glaser Ferenc ment ajtót nyitni előttük. Kérte őket, tartsanak mérsékletet, úgy bánjanak velük, miként ők bántak a kommunistákkal. Különben sem bosszúból, hanem elővigyázatosságból tartották fogva a vörösöket, nehogy bántódásuk essék a népharag miatt.

Eközben a Korona beszálló-vendéglő udvarán nyugtalankodott az összeverődött tömeg. Sokan harcolni akartak, még többen a békére hajlottak. Alig szabadult a lakat mögül Marton Guno Wencel cirkuszigazgató, egy asztalra pattant a Korona udvarán és kemény burzsujellenes szónoklatot rögtönzött. Végül úgy döntött a gyűlés, hogy parlamentert kell küldeni a Győrből már Kónyba érkezett, onnan pedig Csorna ellen készülő vörösökhöz. Marton Guno Wencelre esett a tömeg egyakaratú választása. Ám a cirkuszigazgató tudta, hogy két szakasz fehér fegyveres áll a vörösökkel szemben Dörnél a vasúti átjáróban. Attól félt, ezek megölik, ha a kezük közé kerül. Így szólt hát a gyűléshez:

"Egyedül nem megyek. Jöjjön velem egy burzsuj, mert ha nekem bajom esne, folyjon az ő vére is!"

Követelésére Csorna három leggazdagabb emberét Berger gabonakereskedőt, Rehberger Mártont és Schwarz Hermant ültették melléje a kocsira. Jól tudta, hogy a parlamenterek színe fehér, mégis vörös zászlót tűzetett a kocsilőcs mellé.

És valóban okkal tartott a döri átjárót vigyázó ellenforradalmár szakaszoktól. Nem is a személye, hanem a vörös zászló miatt gyúltak haragra a fehér fegyveresek. Schwarz Herman világosította fel őket:

"Emberek, miközben  maguk itt puskásan várakoztak, addig bent Csornán megfordult minden. Parlamenterek vagyunk, Kónyba igyekszünk tárgyalni a vörösökkel, a maguk érdekében is."

Azzal a megokolással, hogy parlamenternek ketten éppen elegendők, csak Marton Guno Wencelt és Schwarz Hermant engedték tovább.

Kónyban Judt Ferenc, a győri vörös vasútbiztosító karhatalom parancsnoka fogadta őket, Schwarzot és Martont homlokegyenest eltérő módon. Schwarzot fogolynak nyilvánította és elzáratta. Marton Guno Wencelt tisztelettudó bizalmassággal üdvözölte. A cirkuszigazgató mosolyában fenyegetés volt, amikor elbúcsúzott a milliomos kereskedőtől:

"Schwarz úr, holnap feltétlenül találkozunk!"

Aztán a Judt körüli vörös vezetőkhöz csatlakozva asztalhoz ült és bensőséges tanácskozásba kezdtek.

* * *

Farádra vendég érkezett idős Németh Gyula nagygazdához. Délután négy és öt óra között váratlanul köszönt be hozzá barátja, dr. Tömböl Sámuel. A barát menekülve jött Sopron felől. Beszámolt a nagycenki és a kapuvári ellenforradalom lehanyatlásáról. Azt jósolta, hogy a győztes vörösök borzalmas bosszút fognak állni. Németh Gyula komolyan vette, amit barátjától hallott.

(281)

Összeszedte és a saját lovaskocsiján visszaszállította Csornára a reggel onnan hozott fegyvereket, nehogy azok a bosszúállásra kész farádi kommunisták kezébe kerüljenek.

Csornán megerősítették a dr. Tömböl Sámueltől hallott rossz híreket. S mire visszaérkezett Farádra, ott már ismét hivatalba is léptette magát az általa leváltott direktórium. Háza körül felbukkantak a fegyveres helyi vörösök. Mégpedig olyanok, akiket Glaser Ferenc engedett szabadon a járásbírósági fogdából, s akiknek sikerült elrejteniök frontról hozott puskájukat a letartóztatásuk előtt.

Mind a család, mind a riasztó hírekkel érkezett vendég kérlelték idős Németh Gyulát, hogy meneküljön, lehetőleg azonnal, mert ellenségei bármelyik percben érte jöhetnek. A kemény természetű nagygazda hallani se akart a szökésről. Szeretteinek féltése marasztalta. Úgy érvelt, ha mindenáron bosszúra vágynak a vörösök, akkor bosszújukat a családján töltik ki, ha őt nem találják. Amellett semmit nem tudott fiáról, aki Akóts Gyulával ment el a mosoni küldetésbe.

Végül is azzal vetett véget a kérlelésnek, hogy megígérte: reggel menekülni fog. Addig talán hírt, esetleg jó hírt kap a fiáról. Ha reggelig mégis történnék vele valami, hát legyen úgy, teljesedjék Isten akarata.

* * *

Marton Guno Wencel Kónyba érkezése után Judt Ferenc parancsára vörös csatárlánc indult Dör felé a soproni vasút töltésének mindkét oldalán. A balszerencsés fordulat hallatán kezdtek elszállingózni a döri átjáróra vigyázó ellenforradalmár felkelők. Akit elfogtak a gyári vasútbiztosító különítmény terroristái, azt rettenetesen megverték puskatussal, nyeles kézigránáttal, s fogságba hajtották.

Rácz Alfonz tehetős barbacsi gazdálkodó kocsijával együtt vett részt a döri védekezésben. Társai megbízásából Csornára igyekezett volna tájékoztatni a bentieket, hogy mi újság náluk, s aztán visszatérni azzal, amit Csornán megtudott. Útjában vörös járőrökkel találkozott. Lobogtatta fehér zsebkendőjét, hogy ő parlamenter, nincs nála fegyver. Nem számított. Lecibálták a lovaskocsiról, nekiestek, rúgták, ütötték. Bősze István napszámosból lett vörös különítményes akkorát sújtott puskájával Rácz Alfonz nyakszirtjére, hogy ketté tört a puskaagy.

Bősze ettől annyira feldühödött, hogy éktelen szidalmak közt fejbe lőtte a törött puskával az ütéstől még eszméletlen embert.

Rácz Alfonz volt az első áldozat a csornai ellenforradalmárok közül.

* * *

Mivel nemcsak veszélyessé, de céltalanná is vált a döri vasúti átjáró őrzése; megállapodással elszéledtek szolgálatukból az ellenforradalmárok.

Legutolsónak a két szakaszparancsnok, Riha Miklós maglócai földbirtokos és Németh Lajos hivatásos tiszthelyettes indult vissza Csornára a sötétedő estében. Lőfegyver nem volt náluk. Ellenben Németh Lajos féltékenyen hordta magával legkedvesebb emlékét, a világháború viszontagságait megjárt fokosát.

Útközben tanakodtak, bemenjenek-e egyáltalán Csornára. Fogalmuk sem volt, mi történhetett távollétük alatt a városban. De miért ne mennének-vélte Riha Miklós. Hiszen a győri vörösök még nem szállták meg Csornát, a helyiekkel meg szót lehet érteni. Útjuk folytatása mellett szólt az is, hogy megtudják, mi lett a sorsa, szándéka az ellenforradalom többi irányítójának. (282)

Sok mindenre gondoltak, csak arra nem, hogy a győriek előtt már megérkeztek északról a városba a mosonmagyaróvári vörös karhatalmisták. Erről vártak ellenséget a legkevésbé, hiszen Bősárkánynál használhatatlanra rongálták a vaspályát. Ám a megyeszékhely vörös terroristái rekvirált teherautókon és személykocsikon siettek Csornára.

Amikor Riha Miklós és Németh Lajos a Pozsony-Fiume vasút és a Győr-Sopron országút kereszteződéséhez értek, alakokat láttak a sötétben. Óvatosan megálltak és távolabbról köszöntek. Választ nem kaptak. Érdeklődésükre is némák maradtak a sötétben várakozó alakok. Közelebb lépegettek hozzájuk, s akkor se szó, se beszéd, heves puskatüzet zúdítottak rájuk. Riha Miklós futásnak eredt, s noha üldözőbe vették, elnyelte a sötétség a prépostsági csikólegelő irányában.

Németh Lajost leterítette a mellén ért lövés. Még élt, amikor rárohantak a vörösök. Ahányan hozzáfértek, annyian sulykolták puskatussal a gyomrát. Amikor meghalt, lehúzták ujjáról az arany karikagyűrűt és a hozzá való arany pecsétgyűrűt. Elvették ezüst óráját, ezerkétszáz koronáját és a világháborúból hazahozott emlékfokosát.

Ő volt a második áldozat a csornai ellenforradalmárok közül.

* * *

Tapasztalva, hogy az ismét fegyverhez jutott csornai vörösök egyre fenyegetőbben viselkednek, sorra elrejtőztek az ellenforradalom vezetői.

Glaser Ferenc nem gondolt menekülésre. Felesége és két kislánya otthon, Pápán tartózkodott. Hozzájuk nem térhetett vissza a közlekedés szünetelése és a zűrzavaros viszonyok miatt. Földszigetre, a bátyjához mehetett volna, olyannyira, hogy Glaser Géza még időben kocsit küldött érte, de ismeretlen okból nem élt a lehetőséggel.

Az ellenforradalmi kísérlet önkéntes felszámolása után fáradtan húzódott meg szállodai szobájában.

Egészen természetes, hogy a Csornát megint birtokba vevő vörösök első dolgai közé tartozott elfoglalni a Krausz Szállodát, működésbe hozandó a kommunista pártirodát a kaszinó helyiségeiben. Biztonsági rendszabályból átkutatták a szálloda egész épületét. Maguk is meglepődtek, amikor mindjárt kezdetben sikerült letartóztatniuk a fő vezetők egyikét. Glaser Ferenc a legcsekélyebb ellenkezés nélkül adta magát a vörösök kezére.

Este nyolckor a mosonmagyaróvári, tízkor a győri különítményesek lepték el Csornát.

Ez utóbbiak jöttével kezdődtek meg a tömeges letartóztatások. Igénybe vették az összes elérhető magánfogatot. Szakadatlan ide-oda robogás közepette keresték fel azokat a címeket, amelyek a letartóztatandók listáin szerepeltek.

Judt Ferenc győri parancsnok emberei mellé helyieket osztottak be. Marton Guno Wencel önmagát előléptetve, cirkuszigazgatóból fő-letartóztatóvá változott át. Testi erejének tudatában hengerlő fölénnyel tucatjával hurcolta fogdába a csornaiakat. Társulatának elmenekült tagjai hirtelen megint a városban termettek és a legjobb ügyhöz méltó igyekezettel segédkeztek főnöküknek a letartóztatásokban, gúnyolódással, durvasággal elegyítve buzgóságukat.

(283)

* * *

A Kassa visszavételének örömére rendezett egésznapos ünnepségeket a Városi Színházban (ma Erkel Színház) tartott rendezvény tetőzte be.

Este ünnepi ülésre hívták össze a Budapesti Forradalmi Munkás- és Katonatanácsot, a szakszervezetek és a pártszervezetek vezetőségeit, a Vörös Hadsereg irányítóit, köztük Stromfeld Aurél vezérkari főnököt. Stromfeld, (aki úgy került a vörös forradalom forgatagába, mint Pilátusa Credoba, és akit távol tartottak a politikai hatalom praktikáitól), zavartan viselte a szűnni nem akaró, zajos ovációt.

Kun Béla volt az exkluzív ünnepi rendezvény főszereplője, aki már Szamuely dunántúli cselekedeteinek és szándékainak pontos ismeretében tartotta harcias szónoklatát:

...A vasutasok sztrájkmozgalmi kísérlete, az ellenforradalmi kitörések a Dunántúlon, amelyek ha szórványosan is, de már jelentkeznek, - ez azt jelenti elvtársak, hogy a diktatúrát következetesen érvényesíteni kell, mert minden ingadozás a diktatúra tekintélyét csorbítja, minden ingadozás, elvtársaim azt jelenti, hogy fölösleges vérontás fog történni.

...Hogy a Dunántúlon ne folyjék felesleges vér, szükséges volt a statárium, szükséges volt azért, mert a Dunántúlon ezt az ellenforradalmi mozgalmat, amely kezdett átterjedni a parasztság módosabb rétegeire, a parasztság burzsoá rétegeire is, ezt az ellenforradalmat csak a városi és a falusi proletariátus egységes, erőskezű diktatúrája nyomhatja el.

Elvtársak, el kell nyomnunk mindenkit, aki a proletárdiktatúra ellen emeli fel a kezét."

* * *

A budapesti ünnepséggel egy időben, sötétedés után búcsúztatták Rábacsanakon a csornai gyülekezőre induló férfiakat. Tizenöt háborút járt, leszerelt katona készült csatlakozni a járási székhelyre hívott fegyveres fehérekhez.

Semmit nem tudtak a közben beállott fordulatról. Akik a mozgósító rendeletet kibocsátották, már nem küldhettek érvénytelenítő értesítést. A pozíciójukba visszakerült vörösök pedig tárt karokkal várták a mit sem sejtő ellenforradalmárokat, hogy elbánhassanak velük.

Takács Ferenc sokszorosan kitüntetett tartalékos hadnagyot, a szemüveget viselő volt papnövendéket tette meg a közbizalom a Csornára indulók vezetőjévé. A község legtekintélyesebb embere, Pozsgay Bálint malmos nagygazda, aki délelőtt már járt Csornán Takács Ferenccel együtt tájékozódni, korára való tekintettel otthon maradt. Nem tétlenkedni, hanem a község ügyeivel törődni.

A tizenöt rábacsanaki férfi egész úton dalolt, a lovak végig trappolva húzták a kocsikat. Utasaik olyan jókedvűek voltak, mintha lakodalomba igyekeztek volna. Amikor Csorna szélén a vasúti átjáróba értek, lármát hallottak az állomás felől. Arra irányították a lovakat. Ekkor ismerte fel őket egy Rábacsanakra való vörösőr. Megtudva, mi céllal jöttek az otthoniak, valósággal rimánkodott nekik, hogy minél gyorsabban és minél észrevétlenebbül forduljanak vissza, mert nagy veszedelemben forognak.

Azt hitték a kocsikon ülők, hogy meghibbant a földijük. Szentül hitték, Csornán az ellenforradalmároké a hatalom és az egész járásban akadály nélkül folyik a fehér hatalomátvétel. A lovak közé csaptak és egyenesen a Korona vendéglő felé, a megadott gyülekezőhelyre tartottak. De a vasútállomás előtt a sötétben útjukat állták. Egészen szelíden tudakolták tőlük: „Hát ti kik vagytok?"(284)

Többen kiabálták a kocsikról: „Akik ti! Fehérek! Megyünk gyülekezőre a Korona udvarára!"

Ebben a pillanatban a kérdezők szelídsége vad kegyetlenséggé változott. Mielőtt egyáltalán mozdulhattak volna a kocsikon ülök, zuhogott rájuk az  ütlegelés. Fütykösként használták a támadók a csövénél markolt puskát, a nyeles kézigránátokkal meg agyba-főbe kalapálták áldozataikat. Mire leráncigálták a földre a rábacsanakiakat, félig már nyomorékok voltak.

Takács Ferencnek puskatussal mértek ütést a jobb szemére. Akkora volt az ütés, hogy attól mindenképpen megvakult volna, de mert szemüveget viselt, a  széttört üveglencse a szemüregébe préselődött. Aközben is rúgták, verték, köpdösték, amikor zsebkendőjével el akarta takarni kifolyt szemét.

Először az első osztályú váróterembe hajtották a lefogottakat, ahol addig bántalmazták őket a bosszúállók, amíg ki nem merültek. S amikor már mozdulni is alig tudtak a meggyötörtek, kit vonszolással, kit csúszásra-mászásra kényszerítve juttattak át a másodosztályú váróterembe, ahol már a más falvakból idehurcolt foglyokat őrizték. Itt sem várt rájuk kímélet.

Pihentebb őrzők folytatták a bántalmazást.

Ezek a bántalmazók a mosonmagyaróvári és a győri vörös karhatalom különítményesei voltak.