1919. június 8. pünkösdvasárnap Nyomtatás E-mail

 

 

 

1919. június 8. pünkösdvasárnap

 

 

Éjfélt követően Mosonszentjánosról Mosonmagyaróvárra vitték lovaskocsin Akóts Gyulát és ifjú Németh Gyulát.

Erős fegyveres kíséret őrizte őket. Elfogatásuk óta nem bántak velük gorombán, de enni egy falatot se kaptak. Inni is csak annyit, hogy fizikai állapotuk megfelelő maradjon az esetleges kihallgatáskor. Mosonmagyaróváron a vörösőr-laktanya fogdájába kerültek, külön-külön cellába.

Megérkezésük után nemsokára újabb foglyot kísértek egy harmadik zárkába. A fogoly a szintén csornai Laffer Lajos vaskereskedő volt. Ugyanazzal a céllal ment Moson megyébe, mint Akótsék. Csatlakozókat keresett és összeköttetést próbált találni a bécsi ellenforradalmi szervezetek képviselőivel.

Laffer Lajost a Mosonszentjános és a Hanság között húzódó nagy erdő szélén tartóztatták le a vörösök.


* * *

 

A Csornára vezényelt győri vörös karhatalom egy részét, hatvan egynehány terroristát külön csapatba szervezték azzal a céllal, hogy Kapuvárra menjenek, részt venni az ottani ellenforradalmárok letartóztatásában.

E részleg vezetésével Stiener Istvánt bízták meg.

Legfőbb segítőnek, de inkább szellemi irányítónak Taufer Lajost rendelték melléje. Azt a Taufer Lajos betűszedőből lett politikai nyomozót, aki a csornai fogdából való szabadulása után mindjárt a fehérek ellen fordult és az elsők között csatlakozott a győri terrorkülönítményhez. (285)

Pünkösdvasárnap első óráiban indult vonaton Csornáról Kapuvárra a Stiener István vezette csapat. Siettek, hogy még hajnalban bekapcsolódhassanak a már elkezdődött kapuvári letartóztatásokba. Stiener külön fülkébe ült Taufer Lajossal és mire Kapuvárra értek, Taufer lediktálta Stienernek a főbb elfogandók névsorát.


Kapuváron és a vele egybeépült Gartán a helyi vörösök Sopronból jött utasításra már éjfél utáni egy órakor megkezdték a letartóztatásokat. Egy-egy kiszemeltet öten-hatan hurcoltak el otthonából.
A községi óvodában lévő vörösőr-laktanyába terelték az elfogottakat. Ekkor még senkit nem bántalmaztak, csak szavakban durváskodtak. Az őrizetbe vételek is nagyrészt ötletszerűen történtek.

Hajnali négykor kezdődött a város módszeres átfésülése, miután megérkezett Csornáról a Stiener István vezette győri terrorcsapat. Taufer Lajos politikai nyomozó lépett elő az akció fő mozgatójának. Ő már testileg sem kímélte a fogságra vetetteket.

Egész délelőtt sűrű jövés-menéssel kutatták fel a keresetteket. Kivétel nélkül mindenkit elfogtak, akit akartak. Az akció befejeztével Stiener telefonált Győrbe, érdeklődvén, oda szállítsák-e a foglyokat, vagy Sopronba. Győrből türelmet kértek, nem tudtak azonnali választ adni.

Tizenegy órakor aztán távirat érkezett a Sopronban időző népbiztosi külön vonatról: őrizzék helyben szigorúan a foglyokat, mert maga Szamuely Tibor fog Kapuvárra utazni a nap folyamán, hogy ítélkezzék az ellenforradalmárok felett.


* * *

 

Csornán egész éjszaka, reggel és délelőtt megállás nélkül folytatták a vörösök az ellenforradalmárnak minősített emberek letartóztatását. Menekülésre úgyszólván semmi esélyt nem hagytak, mert szigorúan ellenőriztek minden lehetséges egérutat.

Százhúsz-százötven között volt az elfogottak száma.

A járásbíróság fogdájába és a községi rendőrség cellájába zárták a foglyokat. Akiket ez utóbbiba gyömöszöltek, azoknak kínszenvedés lett a sorsuk. Hetven személyt préseltek a másfél méter széles, öt méter hosszú cellába. S mivel a kis rácsos ablaka az  utcára nézett, rázárták a vastáblát. Jóformán csak a kulcslyukon át jutottak levegőhöz az egymás hegyén-hátán kínlódók. Ahogy melegedett a délelőtt, úgy sokasodtak az ájulások.

A vasútállomás várótermeiben a nem-csornai lefogottakat őrizték. Ide gyűjtötték össze a falvakban letartóztatott ellenforradalmárokat.

 

* * *

 

A farádi idős Németh Gyula tartva magát esti ígéretéhez, családja kívánságára menekülési szándékkal elindult lovaskocsin reggel fél hétkor a Hanság mélye felé. Mihály fia hajtotta a lovakat. Vele tartott barátja, dr. Tömböl Sámuel is. De alig hagyták el két kilométernyire a falut, váratlanul megállította a kocsit, mondván, hogy semmiképp nem menekül. Megparancsolta Mihály fiának, hogy Tömböl doktort vigye tovább, ameddig szükséges, elköszönt és hazagyalogolt. (286)

Pünkösdvasárnapja lévén, elhatározta, ünnepi istentiszteletre megy. Borotválkozáshoz látott. Ekkor jöttek letartóztatni. A szappanhab maradványait törölgette arcáról, s azt mondta neki a vörös járőr vezetője:

„Igazán szépen megborotválkozott. Ez illik a legutolsó alkalomhoz, mert borotválkozásra többször már úgysem lesz szüksége."

Öten kísérték szuronyok között a községházára, ahol már több lefogott sóhajtozott keserű hangulatban. Idős Németh Gyula vigasztalta őket. Déli harangszóra megérkezett Csornáról egy szakasz vörös terrorista Weisz Béla politikai nyomozó vezetésével. Kocsikra tuszkolták a farádi fehéreket és vitték őket Csornára. Németh Gyulát külön erős fedezet alá vonták.

Őt Csornán nem a vasútállomásra, a falvakból behurcoltak gyűjtőhelyére vitték, hanem egyenesen a községházára, a kihallgató központba. Legelső teendője az volt Kolláth vádbiztosnak, hogy elkobozta a nála lévő értékeket, többek között az arany zsebóráját.


Farádi házát eközben meglepték a helybeli vörösök, élükön Varga Fülöppel. Azt állították, hogy eldugott fegyverek után kutatnak. Ilyesmit nem találtak, de a pincéből elgurítottak a községházára egy 76 literes tele hordót. Csapra verték a jegyzői hivatalban. A szigorú szesztilalom ellenére mindenki ihatott a pünkösdi ingyenborból, aki örült az ellenforradalmi próbálkozás elbukásának.

A vigadozás közben nagyon is józan, módszeres razziával fésülték át egész Farádot a Judt Ferenc különítményéhez tartozó győri terroristák. Parancsnokuk Weisz Béla volt. A nyomozásokat Prexval Flórián politikai megbízott irányította. Prexval Flórián nagy hálával tartozott a vörösöknek, mert nekik  köszönhette szabadságát: elengedték életfogytig tartó büntetését a május elsejei közkegyelem alkalmából. Azon mód, ahogy kiszabadult a sopronkőhidai fegyházból, csatlakozott a vörösökhöz, akik rövidesen politikai megbízottat csináltak belőle.

Prexval Flórián a legcsekélyebb kíméletet sem tanúsította Farád iránt. Weisz Bélával egyetértésben az egész falura kiterjesztette a házkutatásokat. Felmérték, mennyi termény, húsnemű és élőállat szedhető össze.

Prexvalnak nagyon megtetszett Kertész István gazdálkodó szép lova. El akarta vezetni, de a ló hevesen ellenkezett, mire Prexval mérgében kilőtte az állat szemét.

 

Böjtös Sándor gazdag földművelőtől, akit Csornán tartottak fogva, három kocsira való ruhaneműt és élelmiszert vittek el. A méltatlankodó Böjtös családot azzal büntette Prexval, hogy az ő házukat foglalta le a falut megszálló győri terroristák számára.

 

* * *


Délre elcsendesedett Csorna. Néhány menekülőben lévő kivételével mindenkit sikerült letartóztatniuk a kommunistáknak.

Külsőre visszanyerte békés arculatát a mezőváros. Kint a vasútállomáson is, ahol kezdettől kegyetlenül bántak a foglyokkal, egészen megszelídültek a vörös különítményesek. Ebédre gulyást adtak fogva tartottjaiknak és pótkávéból főzött feketét ihatott, aki akart.

A külső csend mögött annál lázasabb sietséggel kezdődtek meg a kihallgatások. Faggató bizottságok rendezkedtek be az egyemeletes községháza valamennyi alkalmas irodahelyiségében. Tucatnyi ilyen bizottság létesült, de a három legfontosabbat, amely elé a nevezetesebb ellenforradalmárokat állították, Judt Ferenc, Marton Guno Wencel és Kolláth győri vádbiztos vezették.

Az egész vizsgálat főnöke Judt Ferenc volt - komor forradalmár, eltelve gyűlölettel minden jobb sorsú ember ellen. Negyvenéves, munkában megaszalódott szegény könyvkötő segéd, hat gyermek apja. (287)

Nem ismert méltányosságot a kihallgatottak iránt. Nem is hitt nekik. Mondhattak bármit, olyan jegyzőkönyvet diktált, ami a szerinte lehetséges valóságot tartalmazta. Aki nem írta alá, azt megverette, vagy személyesen pofozta fel.

Marton Pál gyanúsított tüdővérzést kapott az ütésektől, rúgásoktól, s a bántalmazás következményeit sohasem heverte ki.

Javában folytak a kényszerítő vallatások és a tetszőleges jegyzőkönyvek diktálása, amikor délután négy órakor Kapuvárról utasította őket Szamuely: hagyjanak abba mindenféle nyomozást, csak arra legyen gondjuk, hogy a foglyokat szigorúan őrizzék. Holnap, mármint pünkösdhétfőn személyesen jön dönteni az ellenforradalmárok sorsáról.

Ezt követően mindhárom fogolyőrző helyről, - a vasútállomásról, a rendőrség cellájából és a járásbíróság fogdájából-, a premontrei kanonokrend prépostsági majorjába kísérték az összes letartóztatottat szuronyos őrök sor fala között, négyes menetoszlopban.

A tágas, akkor még nem parkosított, vásározó helynek használt főtér keleti szélén hosszan húzódik a premontreiek barokk rendháza, homlokzata közepén a templommal. E rendház mögött volt a gazdasági major, amelyhez tágas csikóistálló is tartozott. Ebbe az istállóba kísérték az elfogottakat.

 

*  *  *

 

Gömbakácok sorakoztak a hosszú rendház és a kopár piactér között. Amikor a gömbakácok elé ért a járásbíróságtól közeledő menet, Judt Ferenc különítményesei hangosan és ismételten ösztökélték a foglyokat:

„Jól nézzétek meg ezeket a fákat, mert holnap ezekre lesztek fölakasztva!"

Mindenki a saját sorsára gondolt, mindenki a maga életéért reszketett. Elkerülte a prépostsági csikóistállóba hajtott foglyok figyelmét, hogy nincs közöttük a rábacsanaki Takács Ferenc. Őt Judt külön parancsára tartották vissza a vasútállomáson és a harmadosztályú váróterem egyik sarkában csak rá vigyázott egy csapat fegyveres.

S közben, noha Csorna belterületén csalóka csend és látszatnyugalom uralkodott, a járás falvaiból továbbra is folyamatosan kísérték be a letartóztatott fehéreket a vasútállomás épületébe.

 

*  *  *

 

Rábacsanak mozdulatlan némaságban töltötte pünkösd vasárnapját.

Lakói tudtak már a bolsevikellenes kísérlet bukásáról, - de a legfontosabbról, a tizenöt férfi hozzátartozójuk csornai sorsáról még semmi hírt nem kaptak.

Elsősorban Pozsgay Bálint malmos nagygazda volt gondterhelt. Bántotta a lelkiismeret is, mert az ő buzdítására mentek el a rábacsanakiak a gyülekező ellenforradalmárok közé.

Alkonyatkor küldte a helyi vörös direktórium a kisbírót Pozsgay Bálintért: - jelenjen meg azonnal a községházán.

Szó nélkül engedelmeskedett. Közölték vele, hogy őrizetbe veszik, máris ott kell maradnia. Őrizetével Süke Pál helybéli napszámos vöröskatonát bízták meg. Vele maradt jó ideig Király György direktóriumi tag is. Mind Süke, mind Király sötétedés után bíztatták Pozsgay Bálintot, hogy szökjön meg, amíg nem késő, mert bármelyik percben megérkezhetnek érte Csornáról az idegen vörösök. Ha nem találják itt, ők majd kimagyarázzák magukat az idegen vörösök előtt.

De Pozsgay Bálint nem élt az őszintén odakínált alkalommal. Váltig azt hajtogatta, hogy semmi rosszat nem tett. Éppen azzal keverné gyanúba magát, ha szökne. Maradása viszont a legtisztább bizonyíték ártatlansága mellett.

(288)

*  *  * 

 

Szamuely különvonata délután háromnegyed kettőkor érkezett meg Sopronból Kapuvárra.

A népbiztossal együtt hozta a különvonat a fegyveres kíséret teljes létszámát, mintegy másfélszáz terroristát. Ennek a fegyveres kíséretnek a kemény magját képezték a Lenin-fiúk. Arról lehetett őket felismerni, hogy a nagy meleg ellenére valamennyien bőrnadrágot és bőrkabátot hordtak. Közülük vagy húszan szoros árnyékként követték Szamuelyt. Közvetlen parancsnokuk Gerlei Géza volt, helyettese Mann József. Mindketten Szamuely közeli bizalmasai. S a harmadik ilyen fő bizalmi személy Kerekes Árpád, aki a népbiztos ítéleteinek végrehajtásáért felelt.

A vasútállomáson Stiener István és Taufer Lajos fogadta a katonaruhás, tányérsapkás Szamuelyt, akinek csenevész derekán feltűnő volt a hatalmas és nehéz pisztolytáska.

Stiener és Taufer átadták neki a lefogottak listáját, félrevonultak, kis ideig tanakodtak a névsort vizsgálgatva és máris siettek a óvodába. Szinte még be sem értek, Szamuely gyors tempóban intézte kérdéseit az előzőleg már összevert foglyokhoz. Mellette Taufer Lajos, aki rámutatott Steiger Pál malomtulajdonosra, mire Szamuely a fogolyra förmedt:

"Te voltál az a gazember, aki azt mondta, hogy a fehérek családját ellátod kenyérliszttel, főzőliszttel?!"

„Nem, mert én ezt nem mondtam..."

"Még mered tagadni?! Mered tagadni, hogy faluról falura jártál lóháton huszár őrmester ruhában és szalonnát, lisztet ígértél, ha fellázadnak a diktatúra ellen?! Mars!"

A bőrruhás Lenin-fiúk már tudták, mit jelent a "Mars!". Megmarkolták Steiger Pál malmost és egy másik üres helyiségbe hurcolták.


Szamuely már Schemmel Károly nagytőzsdésnek szegezte kérdését, ezúttal magázva:

"Maga vágta át a telefonvezetéket? Maga szedte fel a vasúti síneket?!"

"Nem..."

A faggató előrántotta a pisztolyt, csövét a nagytőzsdés arcához nyomta:

"Ha le meri tagadni, itt rögtön keresztül lövöm! Ki volt még ott?!"

"Rest is..."

Rest József a Kapuváron működő megyei kórház gondnoka volt. Összeverten lökték Szamuely elé, aki rárivallt:

"Együtt csinálta Schemmellel?!"

"Igen..."

"Kötelet nekik!"

Mind Schemmel Károlyt, mind Rest Józsefet ugyanabba a helyiségbe vitték, ahol már Steiger Pált őrizték. (Schemmel nagytőzsdési foglalkozása nem azt jelentette, mintha nagy vagyonú, részvényekkel és más értékpapírokkal, vagy terményekkel kereskedő üzletember lett volna. Kincstári hivatalnokként, mint háborúban megrokkant veterán, ő vezette a járás dohányelosztóját, s az állami dohányjövedék e járási lerakatát nevezte nagytőzsdének a helyi lakosság.)

 

Ezután Szalay Gyula kávéháztulajdonos faggatása következett. Őt bántalmazták a legdurvábban. Gombokat nyelettek vele, nyaka köré csőtisztító puskazsinórt tekertek Stiener István különítményesei. (289)

Szamuely ráförmedt:

"Maga akart városparancsnok lenni?! Ezzel a zsinórral akasztjuk fel!" - és megrángatta a zsinórt, amelynek végét odanyújtotta a mellette álló Lenin-fiúnak, aki rúgásokkal siettette ki a veréstől mozogni alig tudó Szalay Gyulát. Már négyen voltak az elkülönítettek helyiségében.

 

Pintér Pál volt járásparancsnok csendőr őrmester került sorra, miután Taufer Lajos pillantással választotta ki Szamuelynek a foglyok közül.

"Maga esküdött hűséget a proletárdiktatúrának? Hűséget fogadott és így tartotta meg az esküjét?! Kivinni!"

Leütötte a vörösőr sapkát az őrmester fejéről. Pintér Pált nem engedték lehajolni a sapkájáért, ehelyett rúgva-verve a már kihurcoltak közé különítették.

 

Hatodiknak Mesterházy Zsigmond postamestert taszították Szamuely elé.

"Szóval maga az, aki nem továbbította a vörösök táviratait? Ráadásul maga mutatta meg, hol kell átvágni a telefonvezetéket? Na, el vele!"

S már vonszolták is ki a Lenin-fiúk a hatodik halálraítéltet az óvodai teremből.

 

Innentől ráérősebben viselkedett Szamuely. Eddig csak Taufer Lajos és Stiener István állhatott mellette testközelben, hogy szükség esetén felvilágosítással szolgáljanak. Most harmadiknak közel mehetett hozzá Sugár Benő táncmester is. Ennek a Sugár Benőnek ugyanolyan szerepe volt Kapuváron, mint Marton Guno Wencelnek Csornán.

A népszórakoztatás leple alatt folytatott politikai kémkedést a vörösök javára. Ő vallott Kis Pál György ellen, aki a munkástanács elnöke volt, és dr. Fábián Illés ügyvédre. Hiába bizonygatta az ügyvéd, hogy a táncmester szavára semmit nem lehet adni, mert jellemtelen szédelgő, akit csalásért már ki is toloncoltak Kapuvárról, a védekezésre mit sem adott Szamuely. Kis Pál Györgyöt és dr. Fábián Illést szintén halálra ítélte. Őket azonban nem a már akasztásra szántak közé, hanem egy harmadik helyiségbe tuszkolták puskatussal a bőrruhások.

Ezzel befejezte Szamuely az ítélkezést. Stienerre és Tauferre bízva a többi fogoly kihallgatását, elment körülnézni, hol találhatók alkalmas fák ítéleteinek végrehajtására.


*  *  *


A Sopron és Győr közötti országút mentén kellemes, patinás kisvárosi arculata volt Kapuvár központjának.

Déli oldalán szorosan egymáshoz épített emeletes és magasföldszintes házak, sűrű és változatos üzletsorral. Északra tág ligetes térségek nyíltak a nagyvendéglő és az Eszterházy herceg birtokolta vár között. A nagyvendéglőtől keletre, alig beljebb az út szélétől, a járásbíróság egyemeletes, erkélyes épülete magasodott. Ettől balra, a vár felé a szép nagy római katolikus templom, amelyhez kertes sétányon át vezetett az út.

Egészséges, erős hársfák tették még kellemesebbé ezt a takaros, nagy gondossággal ápolt környezetet.

Szamuely ezeket a hársfákat tette meg akasztófákká a járásbíróság és a templom előtti sétatér között.

Most nem Kerekes Árpád, hanem a különvonat parancsnoka, Gerlei Géza volt a főrendelkező a kivégzéseknél. Helyettese, Mann József a karhatalmi óvintézkedésekért és Szamuely személyi biztonságáért felelt. A tettleges végrehajtásban vagy húsz Lenin-fiú vett részt, köztük Kómán József, Benyó József, Krajcsovics Nándor és Gáspár József.

Szerepük jelzéseként a puska csövére tekert kötél különböztette meg őket a többi terroristától. (290)

 

Gerlei Géza szoktatásképpen Gáspár József tizenkilenc éves Lenin-fiút bízta meg az első akasztással. Mivel ez a fiatal terrorista főszereplőként még nem ölt embert, vonakodott engedelmeskedni, ám Gerlei a tudtára adta, hogy parancsa nem lehet vita tárgya. Bátorításul megígérte, ott lesz ő is és szükség esetén segíteni fog.

A néhány lépésnyire lévő járásbíróság épületében sajátított ki magának irodát a szocialista párt helyi szervezete. Krajcsovics Nándor ebből az irodából hozott székeket az akasztáshoz.

Az első akasztásra kijelölt fa alsó ágára, széken állva erősítette rá Gerlei Géza a hurkos kötelet. Majd verve, taszigálva hurcolták végzete helyszínére Rest József kórházgondnokot. Felparancsolva őt a székre, melléje lépett a vézna Gáspár József és Gerlei Géza utasítására az áldozat nyaka köré szorította a hurkot. Visszalépve a földre, Krajcsovics Nándor kirántotta a széket Rest József talpa alól. De a halálra szánt embernek szívós életerőt adott a természet, fuldokolásának sehogy nem akart végeszakadni, mire az egyik bőrruhás terrorista puskája szuronyával átdöfte a szívét.

 

Másodiknak Schemmel Károly nagytőzsdést vonszolták elő. Az imént még emberöléstől viszolygó Gáspár József egészen fesztelenné vált. Vagy a rémülettől, vagy a gyilkolás mámorától megittasodva kedélyeskedett és bratyizó kedvében kezet nyújtott a halálba kényszerített Schemmelnek:

„Szervusz kérlek, veled is elbánunk."

A komoly, negyvenhárom éves áldozat, aki a háború kezdetétől a legvégéig a frontokon harcolt és csak súlyos lábsérülése miatt engedték haza egyetlenegyszer hosszabb szabadságra, figyelemre se méltatta a siheder Gáspár József gúnyolódását. Szó nélkül, méltósággal halt meg.


A kávéházas Szalay Gyulát akként vezették a harmadik hársfa alá, ahogy Szamuely ígérte: nyakán a puskacső tisztítására való zsinórral, amely fekete volt a lőporkoromtól. Ezzel a zsinórral akasztották fel a már félhalott embert, aki szintén sokat próbált frontharcosként került haza a világháborúból.

Samuely kapuvári elítéltjei közül a legidősebbként, negyvenöt évesen fosztották meg életétől.

 

Steiger Pál malmost ölték meg negyediknek. Nem tudni mi okból, őt félmeztelenre vetkőztetve hozták a vesztőhelyre.

 

Már a templomtér sarkáig ért a fákon függő halottak sora, amikor Pintér Pál járásvezető csendőrőrmestert vezették elő az akasztáshoz. A csendőrökkel mindenütt, minden esetben különös vadsággal bántak a vörös terroristák.

Nem emberiességi, hanem szigorítási céllal hozták el a Lenin-fiúk Pintér Pál feleségét és két kisgyermekét az akasztáshoz. A kivégzendő elbúcsúzhatott az apró fiúcskáktól, de feleségét nem engedték a közelébe.

Szándékosan történt-e, vagy hevenyészettségből, nem tudni: Pintér Pál súlya alatt elszakadt a kötél, pedig nem volt nagytestű ember. A talpára esett, állva maradt. Hivatkozott a törvényre, miszerint neki kegyelem jár. Harsányan kinevették.

Taufer Lajos jókedvében levette nadrágszíját, odakínálta kötél helyett a Lenin-fiúknak, de azok inkább a közeli nagyvendéglőből hoztak erős zsineget. Sokáig tartott Pintér Pál haláltusája. Fuldoklása közben roham késekkel szurkálták a mellkasát a kivégzők.

 

E szörnyűséges huzavona közben úgyszólván észrevétlenül, egy-két perc alatt fosztották meg életétől a hatodik áldozatot, Mesterházy Zsigmond postamestert.


Nem dőlt el a két különválasztott sorsa: Kis Pál György bíróból lett direktóriumi elnök és dr. Fábián Illés ügyvéd sorsa, akiket Szamuely szintén halálra ítélt. Őket is elővezették az óvodából. Kéznél volt már a szék és a kötél; ott álltak már az akasztásukra kijelölt hársak alatt, amikor egy Lenin-fiú közölte Gerlei Gézával és Mann Józseffel Szamuely kegyelmi döntését, - ezt a két embert nem kell felakasztani.

Büntetésük az lett, hogy járják sorra a fákon függő halottakat, mindegyikkel fogjanak kezet, nézzenek az arcukba és nem szabad levenni róluk a tekintetüket, nem szabad elengedni a kezüket, amíg végig nem mondják:

- "Így bűnhődik az, aki szembeszegül a dicsőséges tanácsköztársasággal."

 

A halál beálltát a Stiener István-féle győri különítményhez tartozó orvosok állapították meg.


*  *  *

 

Szamuely nem engedte leemelni a tetemeket a hársakról. Gyűlésre parancsolta a lakosságot és ott, a kivégzés helyszínén beszédet mondott a meghallgatására kényszerített, fegyveresektől körülvett tömeg előtt.

Szónoklatának szövege nem maradt fenn, de tartalma és hangneme nyilván rokonítható azzal a fogalmazvánnyal, amelyet még aznap harsogó plakátokra nyomtatva ragasztottak ki szerte a városban:

 

"PARANCS!

Szavakkal nem lehet eléggé megbélyegezni azt a galád merényletet, amelyet Kapuvár és Garta ellenforradalmi banditái követtek el a magyarországi forradalmi proletariátus tanácshatalma ellen.

Két nap is elég volt azonban arra, hogy a fehér banditák torkára forrasszuk a szót. Mindenki, aki az életéért,  hatalmáért és szabadságáért küzdő, forradalmi munkásságot hátba támadja, a proletárállam fegyveres hatalmával találja szemközt magát.

A legkérlelhetetlenebb és legkönyörtelenebb eszközökkel válaszolunk minden olyan esztelen és galád kísérletre, amely azt célozza, hogy megfojtsa a proletariátus forradalmát, megdöntse a munkásság és a földmíves szegények hatalmát, hogy visszaállítsa a régi rendet, a régi rabságot, a régi kizsákmányolást. Az ellenforradalom vezérei már megbűnhődtek, de még százával és ezrével vannak, akik e latrok munkáját támogatták, sőt abban részt is vettek. Ezt Magyarország győzelmes proletariátusa megbocsájtani nem fogja.

Mindenkinek el kell nyernie méltó büntetését.

Az eddigi munkástanácsot ezennel feloszlatom és az új munkástanács megválasztásáig az ügyek vezetésére ideiglenes forradalmi bizottságot  nevezek ki, amelynek tagjai: Lajkó János, Lukács Mihály, Becsics Máté, Pap József és Ezsöl József elvtársak lesznek. E bizottság feladata lesz az új választások elrendelése és megejtése.

Úgyszintén feladatuk a Kapuvárra és Gartára kirótt, következő hadisarc beváltása:

300 vágómarha, 100 disznó, 20 mázsa zsír és vaj, 3.000.000 korona készpénz.

Megparancsolom, hogy e hadisarcot mindenki a forradalmi bizottság által megállapított mértékben legkésőbb június hó 11-én déli 12 óráig a forradalmi bizottsághoz beszolgáltassa.

Amennyiben a beszolgáltatásra vonatkozó parancs teljesítését valaki megtagadja, a reá kirótt bírságot kétszeresen fogják tőle behajtani.

Minden fegyver június hó 9-én délután 6 óráig a vörösőrséghez beszolgáltatandó. Amennyiben ez időn túl bárkinél fegyver találtatik, az illetőt a helyszínen fogják azonnal kivégezni.

Kapuvárt és egész környékét ostromállapotban levőnek nyilvánítom.

Bármely ellenforradalmi cselekedetért a Rögtönítélő Törvényszék előtt kell felelni mindenkinek.

Úgyszintén a Rögtönítélő Törvényszék elé kerül mindenki, aki a Forradalmi Kormányzótanács összes rendeleteit nem teljesíti, aki a 200 és 25 koronás bankjegyek elfogadását megtagadja, vagy e jelen parancsom végrehajtását bármely módon is megtagadni merészeli.

Kapuvár, 1919. június hó 8.

Szamuely Tibor s.k.

népbiztos, a rögtönítélő törvényszék elnöke."

(292)

 

*  *  *

 

Miközben tartott a szónoklat, Taufer Lajos főnyomozó, a megtorlás első számú szorgalmazója utasította a nagyvendéglő személyzetét, hogy főzzenek ünnepi vacsorát kétszázhatvan fő számára és mérjék bőségesen az adagokat.

A Szamuely tartotta gyűlést éppolyan erélyesen zavarták szét, mint ahogy összeterelték. Este hat óra felé kényszerítették Szabó András gazdálkodó Jóska nevű fiát, hogy fogjon be és a lovaskocsival menjen a kivégzések helyszínére. Négy Lenin-fiú volt ott jelen. Egyikük székre állva zsebkésével elmetszette az akasztottak kötelét. A sekély árokba zuhant tetemeket közömbös tárgyakként dobálta fel a kocsira a négy terrorista. A köteleket is a holtak nyakán hagyták. Menet a temető felé, az egymásra dobált áldozatok kezei, lábai lecsüngve rázódtak a makadámúton.

Temetés helyett egyszerűen elásták a Lenin-fiúk az áldozatokat. Szemtanú nem volt, az elföldelés helyét meg sem közelíthették a kapuváriak, amíg Szamuely különvonata a városban tartózkodott.

 

A hadisarc mértékének aprólékos, családonkénti, sőt személyenkénti megállapításához késedelem nélkül hozzáláttak. Nem kaptak mentesítést a kivégzettek hozzátartozói sem. Steiger Pál malmos özvegyére hatvanezer korona készpénz és egy tehén sarcot róttak ki. Mesterházy Zsigmond özvegyének ötezer, Szalay Gyula özvegyének háromezer koronát kellett fizetnie. Pintér Pál és Schemmel Károly udvaráról két-két sertést vittek el.

Szigorított mértékben kényszerült részesülni a büntetésből az a két halálraítélt, akinek Szamuely megkegyelmezett. Kis Pál Györgyöt tízezer, dr. Fábián Illést százezer kék korona haladéktalan befizetésére kötelezték.


Teljesen véletlenül, szemétbe keveredve maradt fenn az a ceruzával hevenyészett névsor, amelyet Szamuely számára állítottak össze a kapuvári letartóztatottakról. A névsort az elfogatások befejeztével, az óvodában őrzöttekről diktálta Taufer Lajos főnyomozó Moráriu Demeter csendőr őrmesternek, aki most a vörösőrségnél teljesített szolgálatot. Szamuely rögtönbíráskodásának áldozatai neve mellé keresztet tettek.

A névsor:

Tompa Mátyás, Tompa István, Notnágel József, Szentiványi Mihály, Nagy Kálmán, Nagy Sándor, Henye Géza, Kovács József, Henye István Ader, Sebestyén Géza Garta, Szaradics Sebestyén Garta, Kis Pál György, Kovács János, dr. Fábián Illés, Fábián László, Szőcs Gábor, Szalay Gyula #, Pajzer Péter, Enzsöl Rudolf, Dukai Flórián, Pintér Pál #, Mesterházy Zsigmond #, Karinger Károly, Ragányi Istvén, Schemmel Károly #, Horváth János, Steiger Pál #, Lipszer Jenő, Cserenyik István, Kis Leizer György, Varjas József, dr. Fockos László, Rózsa Jenő jegyző Röjtök, Schill Károly, Szigeti József, Németh Pál, Varga (Ajzeller) László, kórházgondnok Resti #, Krenner Elek Veszkény, Horváth Vendel.

Nem tudni, a kivégzések előtt vagy után kerültek-e a nevek mellé azok a keresztek. Tény viszont, hogy Szamuely éppen csak a névsorra pillantott és már ki is mondta az ítéletet.

(293)


*  *  *

 

Ugyanazon a pünkösdvasárnapi délutánon, amelyiken megtörtént Szamuely Tibor kapuvári vérengzése, véres tragédia zajlott a távoli Észak Magyarországon is.

Noha az északi hadjáratban győztes magyar Vörös Hadsereg csapatai már messze jártak a Miskolc és Kassa közötti térségtől, a megvert cseh légionisták egyes csoportjai megbújtak az erdőkben, a hegyek között és terrorakciókat hajtottak végre. Ilyen cselekményről szólnak az alábbi visszaemlékezések.

Szabó János, volt vöröskatona:

„1919. június második vasárnapján az 1. vörös kerékpáros zászlóalj 2. karabélyos százada parancsot kapott, hogy részt kell vennie a Hernádszurdok elleni támadásban, mivel visszatértek a csehek ebbe a községbe. Lemberkovics és Argyelán parancsnokok nyolctagú járőrt küldtek ki felderítésre. A járőr  parancsnoka Szenegrádi Antal colt. Garadnáról, a század körletéből indultak. A csehek észrevették őket az út fölötti szőlődombokról, és tüzelni kezdtek rájuk. Geizler Ferenc nevű kerékpáros járőr lágyéklövést kapott. Szerencsre szállították a kórházba. Pranger Jánosnak a másik járőrnek a kerékpárja első gumiját kilőtték, és tovább nem mehetett. Így ő is megmenekült. A hat járőr továbbmenve, Hernádszurdokon innen, mintegy 600 méterre a csehek zárótüzébe került, visszaút nem volt. A túlerőben lévő légionisták bekerítették és elfogták őket.

Fogságba vétel helyett azonban a legkegyetlenebbül mindannyiukat felkoncolták a helyszínen. Szemüket kiszúrták, orrukat, fülüket, kézfejüket levagdosták, hímvesszejüket a szájukba tették. Egyiknek a hasát, másiknak a hátát hasogatták fel szuronyaikkal.

Aznap délután négy óra felé elűztük a cseheket a környékről. Akkor láttuk a megdöbbentő, borzalmas esetet."


Csernai János, 1919-ben harmincnégy éves hernádszurdoki lakos:

„A csehek elhurcoltak, hogy segítsem földeríteni a bolsevikok holtartózkodását.

A szőlők felett, a hegyoldalon haladva észrevették, hogy Hernádvécse felől nyolc kerékpáros vörösvadász közeledik a Szurdok felé vezető úton. A csehek vagy húszan lehettek.

Tüzelni kezdtek, és akkor láttam, hogy két vörös kerékpáros kivált a nyolcból, eltűnt a vasút felé, a hat kerékpáros meg továbbhaladt Szurdok felé. Dombnak fölfelé haladtak, az utat csak félig-meddig lehetett látni a fák lombjától. A dombról lefelé gurulva azonban ismét jól láthatóvá váltak. A beásott csehek erős tüzelésbe kezdtek. Pontosan láttam, hogyan estek le kerékpárjukról a vörösök. Egy meghalt, öt megsebesült.

Vagy tizenöt cseh lerohant hozzájuk. Amikor visszaérkeztek, jelentették a tisztjüknek, hogy elbántak velük. Nekem pedig az mondták: Ott van hat bolsevik katona meghalva, jó bakancs van a lábukon, vedd le. A hat kerékpáros legyilkolása után nem sokkal nagyobb csapat magyar kerékpáros jelent meg Hernádvécse és Garadna felől. Ezek láttára a csehek visszavonultak. Engem a sorsomra hagytak.

Távozásuk után elrejtőztem, és csak akkor jöttem elő, amikor a vöröskatonák elfoglalták a falut. Első teendőm volt, hogy kimentem a helyszínre, ahol a hat kerékpárost lelövöldözték.

Borzalmas látvány tárult elém. A dombról lejőve kis kőhíd van. A hídtól úgy ötven lépés hosszában feküdtek a tetemek. Kettő mindjárt a hídnál az árokban, négy az úttest szélén, tíz-tizenöt lépésnyi távolságra egymástól. Mindannyian borzalmasan megcsonkítva. Orruk, karjuk, kezefejük, füleik levágva. Hímvesszejük is levágva és szájukba téve. Szemük kiszúrna. Senki nem mert hozzájuk nyúlni. Borzadtak tőlük. Végül én meg Nyíri József kocsira raktuk őket, és a temetőbe szállítottuk. A kerékpárok a híd jobb szélén egy rakásban, az árokba hányva.”

(294)

*  *  *

vk_jun08_clemenceau.jpg

Clemenceau francia miniszterelnöktől, a Párizsban ülésező békekonferencia elnökétől a következő távirat érkezett rádión a hetedikéről nyolcadikára virradó éjszakán:

„Igen sürgős!

A magyar kormánynak Budapest.

A szövetséges és egyesült kormányoknak az a szándékuk, hogy a magyar kormány képviselőit a békekonferencia elé hívják, hogy megkapják azon szempontok közlését, amelyek Magyarország igazságos határaira vonatkoznak.

A magyarok éppen most jelentik a csehszlovákok ellen heves és indokolatlan. támadásaikat. A szövetségesek már kinyilvánították szilárd akaratukat, hogy véget vessenek e fölösleges ellenségeskedésnek, azáltal, hogy két ízben is megállították a román seregeket, amelyek át akarták lépni a fegyverszüneti határt, azután a neutrális zóna határait, és megakadályozták őket, hogy folytassák előnyomulásukat Budapestre, és megállították a szerb és francia seregeket  Magyarország déli frontján.

Ily körülmények között a budapesti kormány formálisan is felhívatik, hogy haladék nélkül vessen véget a csehszlovákok elleni támadásoknak, ellenkező esetben a szövetséges kormányok feltétlenül el vannak határozva, hogy haladéktalanul a legszélsőbb rendszabályokhoz folyamodnak, hogy kényszerítsék Magyarországot az ellenségeskedések megszüntetésére, és arra, hogy vesse magát alá annak a megingathatatlan akaratnak, amellyel a szövetségesek tiszteletben akarják tartatni parancsaikat.

Erre a sürgönyre 48 órán belül válaszolni kell.

Clemenceau

a békekonferencia elnöke:"

(295)

 
< Előző   Következő >