1919. június 10. kedd

Tudósítás a keszthelyi Testvériség e napi számában:

„Proletár Színház.

Pünkösd két napján, négyszer került színre derék proletár műkedvelőgárdánk bravúros előadásában a „Kellemetlen vőlegény" című bohózat. Mind a négy előadás a zsúfolt nézőtér zajos tapsai közt folyt le.

Különösen kitüntették magukat: a kitűnő Csajka Dezső (mint kellemetlen vőlegény), bájos és közvetlen volt Englert Bözsike (menyasszony).

A siker kivívásában nagy részük volt Németh Árpád, Szendefi Elemér, Schönauer Gyula elvtársaknak.

Minden pártfogást megérdemel a kultúra ügyét tehetséggel és buzgalommal szolgáló proletár gárda."

(304)

*  *  *

Erdélyi Ernő teljhatalmú vörös politikai megbízott Rákos Ferenc címére küldött győri távirata nem tartalmazta a pontos valóságot. (az igazság nem minden részletét bontotta ki, akár Gyurcsány)

Az igaz, hogy Csornáról és Kapuvárról visszarendelte Győrbe a hatáskörébe tartozó karhatalmat, de nem a teljes létszámot. Judt Ferenc terroristáinak egy része hathatósan segítette a helyi vörösöket az ellenforradalmi megmozdulásban bűnösnek mondott falvak zaklatásában.

Egyetlen község sem kerülte el a bosszút.

A csornai járásban különösen Bősárkánnyal, Barbaccsal, Dörrel, Bágyogszováttal, Rábapordánnyal, Földszigettel, Faráddal és Rábacsanakkal bántak kíméletlenül.

Prexval Flórián és Weisz Béla győri terroristák szünet nélkül folytatták kedden is a farádiak sarcolását. Újra és újra megjelentek a kivégzett idős Németh Gyula házában, s minden alkalommal más-más ingó értékekkel távoztak, mígnem alig maradt némi bútor a falak között.

Hasonlóan bántak Böjtös Sándorékkal is. Elhajtották valamennyi szarvasmarhájukat, 141 ezer korona értékben. Házkutatásaik során 28.690 korona kékpénzt találtak. Ezt hadisarcnak nyilvánították és a tanácsköztársaság nevében maguknál tartották.

Rábacsanakon Király Sándor terrorcsapata cselekedte ugyanazt, mint Prexval Flóriánék Farádon. Amikor befejezték a razziát és a sarcolást, megtelepedtek pihenni az előző nap felakasztott Pozsgay Bálint házában.

Kényszerítették a kivégzett házigazda feleségét és lányait, hogy lakomát rendezzenek számukra az ellenforradalmárok feletti győzelem megünneplésére.

*  *  *

Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök e napi keltezésű följegyzése:

„Néhány nappal ezelőtt idejött egy terrorcsapat, melynek vezetője egy nem tudom miféle Szvetozár, szerb rabló, aki korábban a nezsideri fogolytáborba volt internálva, ott is haldokló társainak óráit és pénzét ellopta, s ezért külön büntetéshen részesült.

Bemutatkozott az itteni rendőrkapitánynak, Zavarosnak, aki Nezsiderben táborfelügyelő tiszt volt:

- Hát maga itt van.? - kérdi Zavaros az érdekes ismerősétől.

- Igen, a pécsi különítmény élén! - hangzott a martalóc forradalmár válasza.”

*  *  *

Kassa visszafoglalását a helyszínen is megünnepelte a tanácskormány.

Az odautazók között volt Bihari Mihály gyorsíró is, aki a vörös hatalomgyakorlók egyik legbizalmasabb technikai munkatársaként készített följegyzéseket az eseményről:

„A különvonat június 9-én este kilenc órakor indult el a Keleti pályaudvarról. A népbiztosok közül Kun Béla, Garbai Sándor, Nyisztor György, Szántó Béla és Varga Jenő utaztak. ...

Gödöllőn a katonazenekar az Internacionáléval fogadta a különvonatot. Az állomásparancsnokság fekete kávéval vendégelte meg a szerelvény utasait. Erős, tömény feketekávé volt, ami aztán ébren tartott bennünket egész éjszaka.

A szerelvény hajnali három órakor simán, zökkenő nélkül befutott Miskolcra. Innen, valóságos diadalmenet volt a különvonat útja. Ahol csak megállt a vonat, ujjongó, lelkes tömegek fogadták. Kassa előtt a csehek felrobbantották a vasúti hidat. A vonat már az új, ideiglenes hídon robogott keresztül. ...

Reggel fél kilencre ért be a vonatunk Kassára. Mindannyian az ablakoknál szorongtunk. Az állomás gyönyörű látványt nyújtott. A pályaudvart zöld lombokkal és piros zászlókkal díszítették fel. Amikor a népbiztosok kiszálltak  kocsijukból, a katonazenekar rázendített az Internacionáléra. Majd színből jövő, percekig tartó tapsorkán, és éljenzés következett. A népbiztosok meghatottan nézték az ujjongó tömeget. Az emberek szoros gyűrűbe vonták a népbiztosokat. Mindenki boldog volt, ha hozzájuk érhetett, ha néhány szót válthatott velük. ...

A népbiztosok virágokkal feldíszített autókba szálltak. Ahol négy embernek volt hely, ott 8-10-en is szorongtak. Még a sárhányón is álltak. Én Szántó Béla népbiztos autójában. helyezkedtem el. Az autókat hosszú kocsisor követte a  budapesti küldöttekkel. A menet élén katonazenekar haladt, majd a díszszázad katonái lépkedtek. Mintegy 150 tagú cigányzenekar Kassa város muzsikusaiból az egész útvonalon a Marseillaise-t és más forradalmi dalokat játszotta.

Egész Kassa népe felsorakozott a hosszú útvonalon, amely a pályaudvartól a Fő téren lévő Schalkházig tartott. ...

A Schalkház Kávéházban reggeli várt bennünket. Alig helyezkedtünk el a teremben, örvendetes hír érkezett. Böhm Vilmoshoz, aki közöttünk foglalt helyet, egymás után jöttek a futárok. Egy ilyen jelentés meghallgatása után a hadsereg-főparancsnok egy székre állott fel, és emelt hangon a következőket mondotta:

»Most kaptam jelentést, hogy a MÉMOSZ munkászászlóalj az éjszaka folyamán elfoglalta Bártfát.«

Dörgő taps fogadta a bejelentést.”

*  *  *

Délelőtt 11 órakor megkezdődött az ünnepi nagygyűlés a Városháza előtti téren, melyet zsúfolásig megtöltött Kassa naív népe. Azt hitték magyar ember akar hozzájuk szólni.

„Hatalmas tapsorkán tört ki, az emberek lelkesedése megforrósította a levegőt, amikor Kun Béla megjelent az erkélyen. Mosolyogva nézte a tömeget. Ilyen vidám, mosolygó arccal még sohasem láttam Kun Bélát. ... Arca csupa derű volt, amikor kezével csendre intette Kassa proletárjait, hogy szóhoz juthasson. ...”

Egy másik szemtanú, Vecsey Zoltán korabeli kassai író-újságíró ilyennek látta Kun Bélát a városháza közgyűléstermének erkélyén:

„Most várakozásteljes csend, mindenki érezte, hogy következik a nagy attrakció. Kun Béla lépett Garbai helyébe, az erkélyen elhelyezkedett újságírók egyszerre közelebb nyomakodtak és a népbiztos igyekezett úgy elhelyezkedni az újságírók karéjában, hogy egyetlen szava se vesszen el. Két öklét a vasrácsra támasztotta, törzsével kidőlt a tömeg felé és a várakozásteljes csöndben megszólalt:

- Proletárok!

Nem volt ebben, a hangban. semmi szín, semmi szónoki erő. Rekedtes, hétköznapi hang, amely nem tribünre termett, amely nem tudott gyújtani, lelkesíteni, legfeljebb érvelni.

A megszólítás után, hatásvadászó nagyobb szünet. Majd a jobb kar íves gesztusra lendül:

- Ugye, hogy szép, - ugye, hogy jó ez a proletárdiktatúra?

Szónoki kérdés, amelyre nem szokás felelni, de a szónok lélegzetvételre mégis megáll és éljenzés formájában várja az elismerést, a helyeslést. ...”

(306)

A szónoklat szövegét Bihari Mihály gyorsíró jegyezte le. Az ő gyorsírásos jegyzete alapján fogalmazták később a marxista párttörténészek az alábbi szövegváltozatot:

„Kun Béla elvtárs beszéde Kassa felszabadulási ünnepségén.

- Ugye, elvtársak, jó ez a proletárdiktatúra? Bár még bele se kóstoltatok, de meg fogjátok látni, milyen szép, milyen jó és milyen érthető ez a proletárdiktatúra. ...

Ez egyszerű valami. Ezelőtt elnyomtak minket, a dolgozókat azért, hogy jólétben éljen a kisebbség és örökre biztosítsa az elnyomást, a kizsákmányolás.

Most elnyomjuk őket, elnyomjuk a burzsoáziát, kisajátítjuk a kisajátítókat.

Nekünk mindegy, hogy dolgozó proletártestvérünk minő nyelven beszél, nekünk csak egy ellenségünk van, a burzsoázia. Akármilyen nyelven beszél is.

Mi békességgel, szeretettel fogjuk megvalósítani. a szovjetek nemzetközi köztársaságát.

Ez a nemzetközi köztársaság a mi célunk, - ezt éljenezzük forradalmi lelkesedéssel!"

*  *  *

Esztergomban négy személyt - Varga Dezső húsz év körüli földművest, Berniczey Aladár földművest, Izsák Jánost és Sliz Istvánt - ítélt halálra a forradalmi törvényszék, amelynek elnöke volt az ötvenkét éves Győri János, bírái a harminckilenc éves Janics Ferenc és Miklósi György harmincnyolc éves hordár.

A vádbiztos Fessler Ármin harmincnégy éves pincér. A proletárdiktatúra megdöntésére tett kísérletben való részvétel miatt indítványozott halálbüntetést a vádlottakra.

Vádbeszéde csak ennyi volt: „Szemet szemért, fogat fogért!"

Izsák Jánosnak és Sliz Istvánnak megkegyelmezett az igazságügyi népbiztos, de a másik két fiatal elítéltet kivégezték.

Vöröstengerészek hajtották végre az ítéletet a városháza boltozatos kapualjában.

Először Varga Dezsőt állították a puskacsövek elé. Berniczey Aladárnak végig kellett néznie, hogyan végeznek társával, hogyan teszik a koporsóba, s emelik rá a halottas kocsira; majd a halottról levett véres zsebkendővel kötötték be az ő szemét is, mielőtt agyonlőtték.