1919. június 10. kedd Nyomtatás E-mail



1919. június 10. kedd

 

Tudósítás a keszthelyi Testvériség e napi számában:

„Proletár Színház.

Pünkösd két napján, négyszer került színre derék proletár műkedvelőgárdánk bravúros előadásában a „Kellemetlen vőlegény" című bohózat. Mind a négy előadás a zsúfolt nézőtér zajos tapsai közt folyt le.

Különösen kitüntették magukat: a kitűnő Csajka Dezső (mint kellemetlen vőlegény), bájos és közvetlen volt Englert Bözsike (menyasszony).

A siker kivívásában nagy részük volt Németh Árpád, Szendefi Elemér, Schönauer Gyula elvtársaknak.

Minden pártfogást megérdemel a kultúra ügyét tehetséggel és buzgalommal szolgáló proletár gárda."

(304)

 

*  *  *

 

Erdélyi Ernő teljhatalmú vörös politikai megbízott Rákos Ferenc címére küldött győri távirata nem tartalmazta a pontos valóságot. (az igazság nem minden részletét bontotta ki, akár Gyurcsány)

Az igaz, hogy Csornáról és Kapuvárról visszarendelte Győrbe a hatáskörébe tartozó karhatalmat, de nem a teljes létszámot. Judt Ferenc terroristáinak egy része hathatósan segítette a helyi vörösöket az ellenforradalmi megmozdulásban bűnösnek mondott falvak zaklatásában.

Egyetlen község sem kerülte el a bosszút.

A csornai járásban különösen Bősárkánnyal, Barbaccsal, Dörrel, Bágyogszováttal, Rábapordánnyal, Földszigettel, Faráddal és Rábacsanakkal bántak kíméletlenül.

Prexval Flórián és Weisz Béla győri terroristák szünet nélkül folytatták kedden is a farádiak sarcolását. Újra és újra megjelentek a kivégzett idős Németh Gyula házában, s minden alkalommal más-más ingó értékekkel távoztak, mígnem alig maradt némi bútor a falak között.

Hasonlóan bántak Böjtös Sándorékkal is. Elhajtották valamennyi szarvasmarhájukat, 141 ezer korona értékben. Házkutatásaik során 28.690 korona kékpénzt találtak. Ezt hadisarcnak nyilvánították és a tanácsköztársaság nevében maguknál tartották.

Rábacsanakon Király Sándor terrorcsapata cselekedte ugyanazt, mint Prexval Flóriánék Farádon. Amikor befejezték a razziát és a sarcolást, megtelepedtek pihenni az előző nap felakasztott Pozsgay Bálint házában.

Kényszerítették a kivégzett házigazda feleségét és lányait, hogy lakomát rendezzenek számukra az ellenforradalmárok feletti győzelem megünneplésére.

 

*  *  *

 

Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök e napi keltezésű följegyzése:

 

„Néhány nappal ezelőtt idejött egy terrorcsapat, melynek vezetője egy nem tudom miféle Szvetozár, szerb rabló, aki korábban a nezsideri fogolytáborba volt internálva, ott is haldokló társainak óráit és pénzét ellopta, s ezért külön büntetéshen részesült.

Bemutatkozott az itteni rendőrkapitánynak, Zavarosnak, aki Nezsiderben táborfelügyelő tiszt volt:

- Hát maga itt van.? - kérdi Zavaros az érdekes ismerősétől.

- Igen, a pécsi különítmény élén! - hangzott a martalóc forradalmár válasza.”


*  *  *

  vk_jun10_kassa.jpg

Kassa visszafoglalását a helyszínen is megünnepelte a tanácskormány.

Az odautazók között volt Bihari Mihály gyorsíró is, aki a vörös hatalomgyakorlók egyik legbizalmasabb technikai munkatársaként készített följegyzéseket az eseményről:

„A különvonat június 9-én este kilenc órakor indult el a Keleti pályaudvarról. A népbiztosok közül Kun Béla, Garbai Sándor, Nyisztor György, Szántó Béla és Varga Jenő utaztak. ...

Gödöllőn a katonazenekar az Internacionáléval fogadta a különvonatot. Az állomásparancsnokság fekete kávéval vendégelte meg a szerelvény utasait. Erős, tömény feketekávé volt, ami aztán ébren tartott bennünket egész éjszaka.

A szerelvény hajnali három órakor simán, zökkenő nélkül befutott Miskolcra. Innen, valóságos diadalmenet volt a különvonat útja. Ahol csak megállt a vonat, ujjongó, lelkes tömegek fogadták. Kassa előtt a csehek felrobbantották a vasúti hidat. A vonat már az új, ideiglenes hídon robogott keresztül. ...

Reggel fél kilencre ért be a vonatunk Kassára. Mindannyian az ablakoknál szorongtunk. Az állomás gyönyörű látványt nyújtott. A pályaudvart zöld lombokkal és piros zászlókkal díszítették fel. Amikor a népbiztosok kiszálltak  kocsijukból, a katonazenekar rázendített az Internacionáléra. Majd színből jövő, percekig tartó tapsorkán, és éljenzés következett. A népbiztosok meghatottan nézték az ujjongó tömeget. Az emberek szoros gyűrűbe vonták a népbiztosokat. Mindenki boldog volt, ha hozzájuk érhetett, ha néhány szót válthatott velük. ...

A népbiztosok virágokkal feldíszített autókba szálltak. Ahol négy embernek volt hely, ott 8-10-en is szorongtak. Még a sárhányón is álltak. Én Szántó Béla népbiztos autójában. helyezkedtem el. Az autókat hosszú kocsisor követte a  budapesti küldöttekkel. A menet élén katonazenekar haladt, majd a díszszázad katonái lépkedtek. Mintegy 150 tagú cigányzenekar Kassa város muzsikusaiból az egész útvonalon a Marseillaise-t és más forradalmi dalokat játszotta.

 vk_jun10_kassa3.jpg

Egész Kassa népe felsorakozott a hosszú útvonalon, amely a pályaudvartól a Fő téren lévő Schalkházig tartott. ...

A Schalkház Kávéházban reggeli várt bennünket. Alig helyezkedtünk el a teremben, örvendetes hír érkezett. Böhm Vilmoshoz, aki közöttünk foglalt helyet, egymás után jöttek a futárok. Egy ilyen jelentés meghallgatása után a hadsereg-főparancsnok egy székre állott fel, és emelt hangon a következőket mondotta:

»Most kaptam jelentést, hogy a MÉMOSZ munkászászlóalj az éjszaka folyamán elfoglalta Bártfát.«

Dörgő taps fogadta a bejelentést.”


*  *  *


Délelőtt 11 órakor megkezdődött az ünnepi nagygyűlés a Városháza előtti téren, melyet zsúfolásig megtöltött Kassa naív népe. Azt hitték magyar ember akar hozzájuk szólni.

„Hatalmas tapsorkán tört ki, az emberek lelkesedése megforrósította a levegőt, amikor Kun Béla megjelent az erkélyen. Mosolyogva nézte a tömeget. Ilyen vidám, mosolygó arccal még sohasem láttam Kun Bélát. ... Arca csupa derű volt, amikor kezével csendre intette Kassa proletárjait, hogy szóhoz juthasson. ...”

 vk_jun10_kassa2.jpg

Egy másik szemtanú, Vecsey Zoltán korabeli kassai író-újságíró ilyennek látta Kun Bélát a városháza közgyűléstermének erkélyén:

„Most várakozásteljes csend, mindenki érezte, hogy következik a nagy attrakció. Kun Béla lépett Garbai helyébe, az erkélyen elhelyezkedett újságírók egyszerre közelebb nyomakodtak és a népbiztos igyekezett úgy elhelyezkedni az újságírók karéjában, hogy egyetlen szava se vesszen el. Két öklét a vasrácsra támasztotta, törzsével kidőlt a tömeg felé és a várakozásteljes csöndben megszólalt:

- Proletárok!

Nem volt ebben, a hangban. semmi szín, semmi szónoki erő. Rekedtes, hétköznapi hang, amely nem tribünre termett, amely nem tudott gyújtani, lelkesíteni, legfeljebb érvelni.

A megszólítás után, hatásvadászó nagyobb szünet. Majd a jobb kar íves gesztusra lendül:

- Ugye, hogy szép, - ugye, hogy jó ez a proletárdiktatúra?

Szónoki kérdés, amelyre nem szokás felelni, de a szónok lélegzetvételre mégis megáll és éljenzés formájában várja az elismerést, a helyeslést. ...”

(306)

 

A szónoklat szövegét Bihari Mihály gyorsíró jegyezte le. Az ő gyorsírásos jegyzete alapján fogalmazták később a marxista párttörténészek az alábbi szövegváltozatot:


„Kun Béla elvtárs beszéde Kassa felszabadulási ünnepségén.

- Ugye, elvtársak, jó ez a proletárdiktatúra? Bár még bele se kóstoltatok, de meg fogjátok látni, milyen szép, milyen jó és milyen érthető ez a proletárdiktatúra. ...

Ez egyszerű valami. Ezelőtt elnyomtak minket, a dolgozókat azért, hogy jólétben éljen a kisebbség és örökre biztosítsa az elnyomást, a kizsákmányolás.

Most elnyomjuk őket, elnyomjuk a burzsoáziát, kisajátítjuk a kisajátítókat.

Nekünk mindegy, hogy dolgozó proletártestvérünk minő nyelven beszél, nekünk csak egy ellenségünk van, a burzsoázia. Akármilyen nyelven beszél is.

Mi békességgel, szeretettel fogjuk megvalósítani. a szovjetek nemzetközi köztársaságát.

Ez a nemzetközi köztársaság a mi célunk, - ezt éljenezzük forradalmi lelkesedéssel!"


*  *  *

 

Esztergomban négy személyt - Varga Dezső húsz év körüli földművest, Berniczey Aladár földművest, Izsák Jánost és Sliz Istvánt - ítélt halálra a forradalmi törvényszék, amelynek elnöke volt az ötvenkét éves Győri János, bírái a harminckilenc éves Janics Ferenc és Miklósi György harmincnyolc éves hordár.

A vádbiztos Fessler Ármin harmincnégy éves pincér. A proletárdiktatúra megdöntésére tett kísérletben való részvétel miatt indítványozott halálbüntetést a vádlottakra.

Vádbeszéde csak ennyi volt: „Szemet szemért, fogat fogért!"

Izsák Jánosnak és Sliz Istvánnak megkegyelmezett az igazságügyi népbiztos, de a másik két fiatal elítéltet kivégezték.

Vöröstengerészek hajtották végre az ítéletet a városháza boltozatos kapualjában.

Először Varga Dezsőt állították a puskacsövek elé. Berniczey Aladárnak végig kellett néznie, hogyan végeznek társával, hogyan teszik a koporsóba, s emelik rá a halottas kocsira; majd a halottról levett véres zsebkendővel kötötték be az ő szemét is, mielőtt agyonlőtték.

 
< Előző   Következő >