1919. június 10. kedd
Tudósítás a keszthelyi Testvériség e napi számában:
„Proletár Színház.
Pünkösd
két napján, négyszer került színre derék proletár műkedvelőgárdánk
bravúros előadásában a „Kellemetlen vőlegény" című bohózat. Mind a négy
előadás a zsúfolt nézőtér zajos tapsai közt folyt le.
Különösen
kitüntették magukat: a kitűnő Csajka Dezső (mint kellemetlen vőlegény),
bájos és közvetlen volt Englert Bözsike (menyasszony).
A siker kivívásában nagy részük volt Németh Árpád, Szendefi Elemér, Schönauer Gyula elvtársaknak.
Minden pártfogást megérdemel a kultúra ügyét tehetséggel és buzgalommal szolgáló proletár gárda."
(304)
* * *
Erdélyi
Ernő teljhatalmú vörös politikai megbízott Rákos Ferenc címére küldött
győri távirata nem tartalmazta a pontos valóságot. (az igazság nem
minden részletét bontotta ki, akár Gyurcsány)
Az
igaz, hogy Csornáról és Kapuvárról visszarendelte Győrbe a hatáskörébe
tartozó karhatalmat, de nem a teljes létszámot. Judt Ferenc
terroristáinak egy része hathatósan segítette a helyi vörösöket az
ellenforradalmi megmozdulásban bűnösnek mondott falvak zaklatásában.
Egyetlen község sem kerülte el a bosszút.
A
csornai járásban különösen Bősárkánnyal, Barbaccsal, Dörrel,
Bágyogszováttal, Rábapordánnyal, Földszigettel, Faráddal és
Rábacsanakkal bántak kíméletlenül.
Prexval
Flórián és Weisz Béla győri terroristák szünet nélkül folytatták kedden
is a farádiak sarcolását. Újra és újra megjelentek a kivégzett idős
Németh Gyula házában, s minden alkalommal más-más ingó értékekkel
távoztak, mígnem alig maradt némi bútor a falak között.
Hasonlóan
bántak Böjtös Sándorékkal is. Elhajtották valamennyi szarvasmarhájukat,
141 ezer korona értékben. Házkutatásaik során 28.690 korona kékpénzt
találtak. Ezt hadisarcnak nyilvánították és a tanácsköztársaság nevében
maguknál tartották.
Rábacsanakon
Király Sándor terrorcsapata cselekedte ugyanazt, mint Prexval Flóriánék
Farádon. Amikor befejezték a razziát és a sarcolást, megtelepedtek
pihenni az előző nap felakasztott Pozsgay Bálint házában.
Kényszerítették
a kivégzett házigazda feleségét és lányait, hogy lakomát rendezzenek
számukra az ellenforradalmárok feletti győzelem megünneplésére.
* * *
Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök e napi keltezésű följegyzése:
„Néhány
nappal ezelőtt idejött egy terrorcsapat, melynek vezetője egy nem tudom
miféle Szvetozár, szerb rabló, aki korábban a nezsideri fogolytáborba
volt internálva, ott is haldokló társainak óráit és pénzét ellopta, s
ezért külön büntetéshen részesült.
Bemutatkozott az itteni rendőrkapitánynak, Zavarosnak, aki Nezsiderben táborfelügyelő tiszt volt:
- Hát maga itt van.? - kérdi Zavaros az érdekes ismerősétől.
- Igen, a pécsi különítmény élén! - hangzott a martalóc forradalmár válasza.”
* * *
Kassa visszafoglalását a helyszínen is megünnepelte a tanácskormány.
Az
odautazók között volt Bihari Mihály gyorsíró is, aki a vörös
hatalomgyakorlók egyik legbizalmasabb technikai munkatársaként
készített följegyzéseket az eseményről:
„A
különvonat június 9-én este kilenc órakor indult el a Keleti
pályaudvarról. A népbiztosok közül Kun Béla, Garbai Sándor, Nyisztor
György, Szántó Béla és Varga Jenő utaztak. ...
Gödöllőn
a katonazenekar az Internacionáléval fogadta a különvonatot. Az
állomásparancsnokság fekete kávéval vendégelte meg a szerelvény
utasait. Erős, tömény feketekávé volt, ami aztán ébren tartott
bennünket egész éjszaka.
A
szerelvény hajnali három órakor simán, zökkenő nélkül befutott
Miskolcra. Innen, valóságos diadalmenet volt a különvonat útja. Ahol
csak megállt a vonat, ujjongó, lelkes tömegek fogadták. Kassa előtt a
csehek felrobbantották a vasúti hidat. A vonat már az új, ideiglenes
hídon robogott keresztül. ...
Reggel fél
kilencre ért be a vonatunk Kassára. Mindannyian az ablakoknál
szorongtunk. Az állomás gyönyörű látványt nyújtott. A pályaudvart zöld
lombokkal és piros zászlókkal díszítették fel. Amikor a népbiztosok
kiszálltak kocsijukból, a katonazenekar rázendített az
Internacionáléra. Majd színből jövő, percekig tartó tapsorkán, és
éljenzés következett. A népbiztosok meghatottan nézték az ujjongó
tömeget. Az emberek szoros gyűrűbe vonták a népbiztosokat. Mindenki
boldog volt, ha hozzájuk érhetett, ha néhány szót válthatott velük. ...
A
népbiztosok virágokkal feldíszített autókba szálltak. Ahol négy
embernek volt hely, ott 8-10-en is szorongtak. Még a sárhányón is
álltak. Én Szántó Béla népbiztos autójában. helyezkedtem el. Az autókat
hosszú kocsisor követte a budapesti küldöttekkel. A menet élén
katonazenekar haladt, majd a díszszázad katonái lépkedtek. Mintegy 150
tagú cigányzenekar Kassa város muzsikusaiból az egész útvonalon a
Marseillaise-t és más forradalmi dalokat játszotta.
Egész Kassa népe felsorakozott a hosszú útvonalon, amely a pályaudvartól a Fő téren lévő Schalkházig tartott. ...
A
Schalkház Kávéházban reggeli várt bennünket. Alig helyezkedtünk el a
teremben, örvendetes hír érkezett. Böhm Vilmoshoz, aki közöttünk
foglalt helyet, egymás után jöttek a futárok. Egy ilyen jelentés
meghallgatása után a hadsereg-főparancsnok egy székre állott fel, és
emelt hangon a következőket mondotta:
»Most kaptam jelentést, hogy a MÉMOSZ munkászászlóalj az éjszaka folyamán elfoglalta Bártfát.«
Dörgő taps fogadta a bejelentést.”
* * *
Délelőtt
11 órakor megkezdődött az ünnepi nagygyűlés a Városháza előtti téren,
melyet zsúfolásig megtöltött Kassa naív népe. Azt hitték magyar ember
akar hozzájuk szólni.
„Hatalmas
tapsorkán tört ki, az emberek lelkesedése megforrósította a levegőt,
amikor Kun Béla megjelent az erkélyen. Mosolyogva nézte a tömeget.
Ilyen vidám, mosolygó arccal még sohasem láttam Kun Bélát. ... Arca
csupa derű volt, amikor kezével csendre intette Kassa proletárjait,
hogy szóhoz juthasson. ...”
Egy másik szemtanú, Vecsey Zoltán korabeli kassai író-újságíró ilyennek látta Kun Bélát a városháza közgyűléstermének erkélyén:
„Most várakozásteljes csend, mindenki érezte, hogy következik a nagy
attrakció. Kun Béla lépett Garbai helyébe, az erkélyen elhelyezkedett
újságírók egyszerre közelebb nyomakodtak és a népbiztos igyekezett úgy
elhelyezkedni az újságírók karéjában, hogy egyetlen szava se vesszen
el. Két öklét a vasrácsra támasztotta, törzsével kidőlt a tömeg felé és
a várakozásteljes csöndben megszólalt:
- Proletárok!
Nem
volt ebben, a hangban. semmi szín, semmi szónoki erő. Rekedtes,
hétköznapi hang, amely nem tribünre termett, amely nem tudott gyújtani,
lelkesíteni, legfeljebb érvelni.
A megszólítás után, hatásvadászó nagyobb szünet. Majd a jobb kar íves gesztusra lendül:
- Ugye, hogy szép, - ugye, hogy jó ez a proletárdiktatúra?
Szónoki
kérdés, amelyre nem szokás felelni, de a szónok lélegzetvételre mégis
megáll és éljenzés formájában várja az elismerést, a helyeslést. ...”
(306)
A
szónoklat szövegét Bihari Mihály gyorsíró jegyezte le. Az ő gyorsírásos
jegyzete alapján fogalmazták később a marxista párttörténészek az
alábbi szövegváltozatot:
„Kun Béla elvtárs beszéde Kassa felszabadulási ünnepségén.
- Ugye, elvtársak, jó ez a proletárdiktatúra? Bár még bele se
kóstoltatok, de meg fogjátok látni, milyen szép, milyen jó és milyen
érthető ez a proletárdiktatúra. ...
Ez
egyszerű valami. Ezelőtt elnyomtak minket, a dolgozókat azért, hogy
jólétben éljen a kisebbség és örökre biztosítsa az elnyomást, a
kizsákmányolás.
Most elnyomjuk őket, elnyomjuk a burzsoáziát, kisajátítjuk a kisajátítókat.
Nekünk
mindegy, hogy dolgozó proletártestvérünk minő nyelven beszél, nekünk
csak egy ellenségünk van, a burzsoázia. Akármilyen nyelven beszél is.
Mi békességgel, szeretettel fogjuk megvalósítani. a szovjetek nemzetközi köztársaságát.
Ez a nemzetközi köztársaság a mi célunk, - ezt éljenezzük forradalmi lelkesedéssel!"
* * *
Esztergomban
négy személyt - Varga Dezső húsz év körüli földművest, Berniczey Aladár
földművest, Izsák Jánost és Sliz Istvánt - ítélt halálra a forradalmi
törvényszék, amelynek elnöke volt az ötvenkét éves Győri
János, bírái a harminckilenc éves Janics Ferenc és Miklósi György
harmincnyolc éves hordár.
A
vádbiztos Fessler Ármin harmincnégy éves pincér. A proletárdiktatúra
megdöntésére tett kísérletben való részvétel miatt indítványozott
halálbüntetést a vádlottakra.
Vádbeszéde csak ennyi volt: „Szemet szemért, fogat fogért!"
Izsák Jánosnak és Sliz Istvánnak megkegyelmezett az igazságügyi népbiztos, de a másik két fiatal elítéltet kivégezték.
Vöröstengerészek hajtották végre az ítéletet a városháza boltozatos kapualjában.
Először
Varga Dezsőt állították a puskacsövek elé. Berniczey Aladárnak végig
kellett néznie, hogyan végeznek társával, hogyan teszik a koporsóba, s
emelik rá a halottas kocsira; majd a halottról levett véres
zsebkendővel kötötték be az ő szemét is, mielőtt agyonlőtték.
|