1919. június 12. csütörtök

A Soproni Vörös Újság közleménye:

„Szamuely és Kellner elvtársak elutaztak Sopronból. Szamuely Tibor hadügyi népbiztos, aki a legutóbbi napokban, Sopronban és a megye ellenforradalmi fészkeiben, mint a rögtönítélő bíróság elnöke ítélkezett az eddig elfogott főbűnösök fölött, tegnap este különvonaton Kellner Sándor kormányzótanácsi biztossal együtt Budapestre utazott.”

*  *  *

Prohászka Ottokár megjegyzése e napi dátummal:

„A Samueli-kölyök különvonaton, szalonkocsiban, étkezővel és egy-két kocsi kísérettel utazik. Perverz, elfajult eszelősök."

*  *  *

 Szamuely Tibor és Kellner Sándor azért sietett különvonaton Budapestre, hogy részt vegyenek a délelőtt tíz órakor kezdődő pártkongresszuson.

A Magyarországi Szocialista Párt, amely a tanácsköztársaság kikiáltásakor a kommunisták és a szociáldemokraták egyesülésével létesült, alig volt működőképes. Sehogy nem fértek össze a szociáldemokraták a kommunistákkal.

Mind az egyik, mind a másik fél abban reménykedett, hogy az Országház képviselői üléstermébe összehívott kongresszus az ő felülkerekedését fogja biztosítani.

Harsány külsőségekkel hangsúlyozták a nem létező belső egységet.

Vörös drapériával vonták be az egész üléstermet. A magyar állam felségjelét, a két angyal által tartott országcímert és a szent koronát hatalmas, munkást ábrázoló képpel takarták el.

A munkásalak frígfai sapkát viselt és a szíve helyén ötágú csillag vöröslött.

A küldöttek nem közvetlen választással, hanem a helyi szakszervezetek és pártvezetőségek megbízásából jutottak el a kongresszusra. Négyszáz vidéki számára biztosítottak szobát az Exelsior és a Bristol Szállóban, de a kongresszuson összesen csak 324-en jelentek meg.

Elnökként Garbai Sándor mondott megnyitó beszédet:

"Ebben a teremben 1918. november 3-án a történelmi Magyarország múlt ki!

A szociáldemokraták minden külső kényszer nélkül mondtak le a demokráciáról, hogy a proletárdiktatúra útjára állítsuk az ország boldogulását.

Be kell látnunk, hogy csak egységes fronton szállhatunk szembe az ország burzsoáziájával.

Ha végigtekintünk ennek az országnak a volt uralkodó osztályain, azt üzenhetjük nekik, hogy sokkal kegyetlenebbek voltak, mint mi vagyunk. Övék volt minden gyár, föld és szemrebbenés nélkül küldték ki a munkásokat Amerikába. ..."

*  *  *

Kun Béla a Moszkvából kapott utasításokhoz szorosan igazodva, három döntést akart kierőszakolni a kongresszuson:

Mindenekelőtt csatlakozást a III. Internacionáléhoz, mert a moszkvai bolsevik vezetők csak így kaphattak jogot arra, hogy közvetlenül és legálisan irányítsák a magyar pártot. (311)

Másodszor meg kellett változtatni a párt nevét KOMMUNISTÁRA, hogy a "kommunista" kifejezés súlytalanná tegye a volt szociáldemokraták jelentőségét, mind a szervezeti életben, mind a vezetésben.

Harmadszor "még keményebben alkalmazni a diktatúra módszereit, mert minden ingadozás azt jelenti, hogy a diktatúra tekintélyét csökkentjük, az pedig a proletariátusra nézne felesleges vérveszteséget jelent."

A Kuhn Bélánál politikailag sokkal képzettebb szociáldemokrata vezetők tökéletesen tisztában voltak a Moszkvából jött kommunisták céljaival.

Szövetkezésük negatív indítékai hajszálra megegyeztek a kommunistákéval: lerombolni, megsemmisíteni mindent a társadalomban, ami nemzeti ambícióból jött létre, ami nemzeti akaratot fejezett ki, ami a nemzeti szerveződés gazdasági, kulturális, politikai, történelmi feltételeit jelentette.

Elvileg tisztázott volt szövetkezésük jövőre vonatkozó indoka is: - Megteremteni egy nemzetek fölötti materialista-ateista gazdasági-társadalmi világrendet. E stratégiai egyezés ellenére kibékíthetetlenné vált a kommunisták és a szociáldemokraták közötti ellentét, mert az utóbbiak napról napra jobban rettegtek attól, hogy maguk is áldozatai lesznek a vörösterrornak, hiszen ekkorra már szinte teljesen kiirtották Lenin bolsevikjei az orosz szociáldemokratákat.

Ezért fajult a kongresszuson ádáz veszekedéssé a párt elnevezése körüli vita.

A szociáldemokraták mindenképpen el akarták kerülni a "kommunista" kifejezést, mert úgy vélték, hogy ennek a szónak a hivatalossá tételével önmagukat ejtik csapdába, saját maguk nyitnak még szabadabb utat a vörös terror előtt. Bent az ülésteremben Kunfi Zsigmond még szőrmentén fogalmazott, mondván:

„A diktatúrának legyen átmeneti programja, amely az eddigi rendszabályok fönntartása mellett mértékletesebb, az ellenforradalom fejlődését okos rendszabályokkal és nem terrorisztikus eszközökkel megakadályozó politikával dolgozik."

Szemben a fenti óvatosság nyakatekertségével, a kulisszák mögött durvaságig fajuló veszekedésekre ragadtatták magukat a „sem veled, sem nélküled" helyzetébe került kommunista és szociáldemokrata vezetők.

Böhm Vilmos jegyezte fel, hogy amikor a kommunisták vereséget szenvedtek a kongresszus vezetőségválasztó szavazásán "Kun Béla sírógörcsökben vonaglott, és annyira elragadtatta magát, hogy Kunfit azzal fenyegette meg, hogy el fogja tétetni láb alól.

Már-már tettlegességre került a dolog. Nem akartam többé párnázott, zárt ajtók mögött folyó diplomáciai tárgyalásokat folytatni. Az volt az álláspontom, hogy az egész ügy - Kun fenyegetésével együtt - a kongresszus elé tartozik. Kirohantam a teremből, hogy a kongresszus elé terjesszem az egész ügyet. Landler, Bajáki és mások megfogtak, erőszakkal visszavittek az értekezlet termébe, kérleltek, hogy ne vigyük a nyilvánosság elé az ügyet, mert ebből testvérháború következik."

*  *  *

Részlet Szamuely pártkongresszusi felszólalásából:

"...Ugyanazok az elvtársak, akik Budapesten humanizmust hirdetnek, nem is tudják, hogy az ő humanista hitvallásuk torzképe miként tükröződik vissza a vidék naiv lelkeiben. ...

Ugyanakkor, amikor az elvtársak a proletárdiktatúrának enyhébb alkalmazását akarják Budapesten, ugyanakkor Sopron és Vas megyében az ellenforradalom is a proletárdiktatúra enyhébb alkalmazása mellett foglal állást olyanformán, hogy a kommunistákat agyon kell ütni, éljenek a szociáldemokraták! Ma érkeztem meg a dunántúli ellenforradalom frontjáról, és így bizonyíthatom, mit vált ki a tömegből a vidék óhaja, hogy a proletárdiktatúra elvét enyhébben alkalmazzuk Magyarországon.

Csornán, ahol fegyveres lázadássá fajult egyes elvtársaknak ez a jámbor óhajtása, az ellenforradalmi bizottság fölhívásában már ekként beszélt:

A csornai járás lakossága nem hajlandó tovább tűrni a kommunista bandák garázdálkodását, azt a rémuralmat, amelyet az emberi jogok és a szabadság ürügye alatt folytatott. Amelyben hazug jelszavak alatt minden szabadságot elfojtani igyekezett, - a valódi népuralom helyébe mindenféle munkakerülő, csirkefogó népség uralmát ültette, és az országot a teljes gazdasági csőd szélére juttatta.”

De ezeknek a szakszervezetek és a szociáldemokrata pártszervezetek fennállása ellen semmi kifogásuk nincs."

(322)

*  *  *

 Az Egri Vörös Újság e napi számából:

„PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY

Eger város közigazgatási szakosztálya pályázatot hirdet nyolc utcaseprői állásra.

Havi javadalmazás: 600 K. Napi munkaidő: 8 óra; amely a városi szakigazgatási osztály megállapítása és ellenőrzése mellett töltendő el.

A pályázatban csupán teljesen vagyontalan és munkanélküli egyének vehetnek részt.

Városi önigazgatási szakosztály”

*  *  *

Panaszlevél a Népszava e napi számában:

„Az utóbbi időben (mióta a proletárságé a színház) az Operában a műsorváltozások, sőt műsorcsereberék valósággal napirenden vannak.

Néhány elkényeztetett művész és művésznő feltűnő sokat betegszik meg hirtelen. Íme egy eset a tegnapi, szerdai napról: előadásra ki volt tűzve Othelló, de Rózsa művész úr beteget jelent és már kedden megállapítják a változást: a Bohémélet kerül színre. Még szerdán a reggeli pénztár is így tudja. De mit tesznek a címszereplők: Környei és Sándor Erzsi?

Beteget jelentenek, tehát nem a Bohémélet, hanem három darab egyfelvonásos kerül színre.

A proletárközönség - amely csak a helyszínen értesül a dologról, - packázást és szabotázst látva ebben az eljárásban, dühösen tüntetett, pisszegett és lármázott. A közönség soraiból hangosan is kifejezésre juttatták azt a gyanút, hogy némely férfi és nőprimadonnának talán derogál proliknak nyújtani egy kis jóravaló műélvezetet.

Kérnünk kell a közoktatási népbiztosságot, legyen szíves megvizsgálni a feltűnő sok műsorváltozás igazi okát.

(Aláírás)"

(313)

*  *  *

A Somogyi Munkás e napi száma közölte:

„A mosdósi volt iskolaszék tagjai siettek megragadni a legelső alkalmat, hogy bárgyúságukat a nyilvánosság előtt bemutassák. A forradalmi kormányzótanács elrendelte, hogy az iskolákból el kell távolítani a vallási jelvényeket.

Maguk az iskolák pedig a tanácsköztársaság tulajdonába kerültek. A feszületet el is távolították annak idején a mosdósi iskolából. Az elmúlt héten került sor az iskola átvételére. Ez az aktus azonban nem ment simán, mert a mosdósi iskolaszék tagjai azt hitték, hogy a proletárdiktatúra csak papírra nyomott betű, aminek nincs, aki érvényt szerezzen.

Még a keresztet is vissza akarták tenni az iskolába. De nem sikerült nekik, mert a proletárdiktatúra úgy rákoppintott a körmeikre, hogy nem felejtik el egyhamar."

*  *  *

A Nyíregyházáról Győrbe menekült Szamuely Lajos és családja nem maradhatott tovább az Andrássy út 55. számú házban lévő lakásban, mert kilétük köztudomásúvá vált a győriek előtt.

Követve a fővárosi példát, számos vidéki városban a legkényelmesebb szállodát tették meg szovjetházzá, amelyben laktak és hivatalt tartottak a helyi vörös vezetők erős karhatalmi védelemmel. Győrött a Hotel Royalban rendezkedett be Rákos Ferenc, a Lajta-Ipoly vonal teljhatalmú politikai biztosa.

Amikor visszatért a budapesti Hungáriába, Erdélyi Ernő lett Győrött a tanácskormány első számú embere.

Ő intézkedett, hogy költöztessék át a Royalba Szamuely Lajost és családját; mert attól tartott Erdélyi Ernő, hogy Szamuely Tibor Sopron megyei rémítélkezései miatt bosszút állhatnak a népbiztos rokonságán, noha ezt a feltevést semmiféle jel nem igazolta.

*  *  *

Kun Béla idegállapotát nemcsak az Országházban zajló pártkongresszus számára kedvezőtlen fordulatai tették próbára, hanem az ausztriai fejlemények is.

Magyarország akkori sorsában is rendkívül fontos szerepet játszott az a tény, hogy Kun Béla Moszkvából kapott megbízatása Budapestre és Bécsre egyaránt érvényes volt. E titkos megbízatás szerint ki kellett volna terjeszteni Ausztriára a Magyarországon hatalomra jutott vörös diktatúrát.

Látszólag minden figyelmét és energiáját a pártkongresszusra fordította Kun Béla, valójában állandó, percre kész összeköttetést tartott fenn Béccsel ezen a fontos napon. A vörös hatalomátvétel előkészítésével a földalatti munkában igen tapasztalt emberét, Bettelheim Ernőt bízta. meg - ugyanazt a moszkovita körhöz tartozó személyt, aki már a magyarországi tanácsköztársaság létrehozásában is elsőrendű szerepet játszott.

Kun Béla részletes utasításai alapján május óta azon munkálkodott Bettelheim Ernő, hogy június 15-én kirobbantsák Bécsben a fegyveres felkelést. Ugyanis ezen a napon kellett feloszlatnia Ausztria kormányának az antant utasítására a Volkswehr-t, azaz a népőrséget.

Kun Béla arra alapozta számítását, hogy a forradalmi baloldal befolyása alatt álló, kommunisták vezette Volkswehr nem engedi magát leszerelni, fegyveréhez ragaszkodva ellene szegül az antant akaratának és a lobbanékony tömeghangulatban el lehet ragadni a hatalmat az ausztromarxista szociáldemokratáktól.

(314)

Az osztrák kommunista pártvezetés azonban nem bízott a tervezett hatalomátvételi kísérlet sikerében. Közvetett bizonyíték Kun Béla Moszkvától kapott messzemenő felhatalmazására, hogy belátása szerint intézkedhetett az osztrák kommunista párt létfontosságú ügyeiben. Nem vitatkozott a pártvezetőséggel, hanem egyszerűen leváltotta. Döntését Bettelheim Ernő hajtotta végre a III. Internacionálé nevében. És maradt az eredeti terv: ki kell robbantani a fegyveres felkelést június 15-én.

Ám 12-én igen kellemetlen hír érkezett Bettelheimtől Kun Bélához. Elállt dátumhoz kötött követelésétől az antant. Mivel az osztrák kormány értesült a kommunista készülődésről, valósággal esdekelt a győztes hatalmak bécsi megbízottainál, hogy ne kelljen leszerelni június 15-én a Volkswehr-t. A haladékot megkapták.

Kun Béla ennek ellenére utasította Bettelheim Ernőt, hogy minden körülmények között meg kell kísérelni 15-én a bécsi fegyveres felkelés kirobbantását.

*  *  *

Ágoston Péter népbiztos, Kun Béla külügyi helyettese írta naplójába:

„Június 12.

A csehek barbár módon jártak el több helyen a kezükbe került magyar emberekkel. Hat fényképfelvétel van a kezem közt, amely mutatja, hogy a magyarokat megnyúzták, összevissza szurkálták, arcukat felpeckelték stb.

S ezt teszik akkor, amikor Pesten még százával vannak cseh alattvalók, akik éppen holnap akarnak elutazni.