1919. június 12. csütörtök
A Soproni Vörös Újság közleménye:
„Szamuely
és Kellner elvtársak elutaztak Sopronból. Szamuely Tibor hadügyi
népbiztos, aki a legutóbbi napokban, Sopronban és a megye
ellenforradalmi fészkeiben, mint a rögtönítélő bíróság elnöke
ítélkezett az eddig elfogott főbűnösök fölött, tegnap este különvonaton
Kellner Sándor kormányzótanácsi biztossal együtt Budapestre utazott.”
* * *
Prohászka Ottokár megjegyzése e napi dátummal:
„A Samueli-kölyök különvonaton, szalonkocsiban, étkezővel és egy-két kocsi kísérettel utazik. Perverz, elfajult eszelősök."
* * *
Szamuely
Tibor és Kellner Sándor azért sietett különvonaton Budapestre, hogy
részt vegyenek a délelőtt tíz órakor kezdődő pártkongresszuson.
A
Magyarországi Szocialista Párt, amely a tanácsköztársaság kikiáltásakor
a kommunisták és a szociáldemokraták egyesülésével létesült, alig volt
működőképes. Sehogy nem fértek össze a szociáldemokraták a
kommunistákkal.
Mind
az egyik, mind a másik fél abban reménykedett, hogy az Országház
képviselői üléstermébe összehívott kongresszus az ő felülkerekedését
fogja biztosítani.
Harsány külsőségekkel hangsúlyozták a nem létező belső egységet.
Vörös
drapériával vonták be az egész üléstermet. A magyar állam felségjelét,
a két angyal által tartott országcímert és a szent koronát hatalmas,
munkást ábrázoló képpel takarták el.
A munkásalak frígfai sapkát viselt és a szíve helyén ötágú csillag vöröslött.
A küldöttek nem közvetlen választással, hanem a helyi szakszervezetek
és pártvezetőségek megbízásából jutottak el a kongresszusra. Négyszáz
vidéki számára biztosítottak szobát az Exelsior és a Bristol Szállóban,
de a kongresszuson összesen csak 324-en jelentek meg.
Elnökként Garbai Sándor mondott megnyitó beszédet:
"Ebben a teremben 1918. november 3-án a történelmi Magyarország múlt ki!
A
szociáldemokraták minden külső kényszer nélkül mondtak le a
demokráciáról, hogy a proletárdiktatúra útjára állítsuk az ország
boldogulását.
Be kell látnunk, hogy csak egységes fronton szállhatunk szembe az ország burzsoáziájával.
Ha
végigtekintünk ennek az országnak a volt uralkodó osztályain, azt
üzenhetjük nekik, hogy sokkal kegyetlenebbek voltak, mint mi vagyunk.
Övék volt minden gyár, föld és szemrebbenés nélkül küldték ki a
munkásokat Amerikába. ..."
* * *
Kun Béla a Moszkvából kapott utasításokhoz szorosan igazodva, három döntést akart kierőszakolni a kongresszuson:
-
Mindenekelőtt csatlakozást a III. Internacionáléhoz,
mert a moszkvai bolsevik vezetők csak így kaphattak jogot arra, hogy
közvetlenül és legálisan irányítsák a magyar pártot. (311)
-
Másodszor meg kellett változtatni a párt nevét KOMMUNISTÁRA,
hogy a "kommunista" kifejezés súlytalanná tegye a volt
szociáldemokraták jelentőségét, mind a szervezeti életben, mind a
vezetésben.
-
Harmadszor "még keményebben alkalmazni a diktatúra módszereit,
mert minden ingadozás azt jelenti, hogy a diktatúra tekintélyét
csökkentjük, az pedig a proletariátusra nézne felesleges vérveszteséget
jelent."
A
Kuhn Bélánál politikailag sokkal képzettebb szociáldemokrata vezetők
tökéletesen tisztában voltak a Moszkvából jött kommunisták céljaival.
Szövetkezésük
negatív indítékai hajszálra megegyeztek a kommunistákéval: lerombolni,
megsemmisíteni mindent a társadalomban, ami nemzeti ambícióból jött
létre, ami nemzeti akaratot fejezett ki, ami a nemzeti szerveződés
gazdasági, kulturális, politikai, történelmi feltételeit jelentette.
Elvileg
tisztázott volt szövetkezésük jövőre vonatkozó indoka is: -
Megteremteni egy nemzetek fölötti materialista-ateista
gazdasági-társadalmi világrendet. E stratégiai egyezés ellenére
kibékíthetetlenné vált a kommunisták és a szociáldemokraták közötti
ellentét, mert az utóbbiak napról napra jobban rettegtek
attól, hogy maguk is áldozatai lesznek a vörösterrornak, hiszen ekkorra
már szinte teljesen kiirtották Lenin bolsevikjei az orosz
szociáldemokratákat.
Ezért fajult a kongresszuson ádáz veszekedéssé a párt elnevezése körüli vita.
A
szociáldemokraták mindenképpen el akarták kerülni a "kommunista"
kifejezést, mert úgy vélték, hogy ennek a szónak a hivatalossá
tételével önmagukat ejtik csapdába, saját maguk nyitnak még szabadabb
utat a vörös terror előtt. Bent az ülésteremben Kunfi Zsigmond még
szőrmentén fogalmazott, mondván:
„A
diktatúrának legyen átmeneti programja, amely az eddigi rendszabályok
fönntartása mellett mértékletesebb, az ellenforradalom fejlődését okos
rendszabályokkal és nem terrorisztikus eszközökkel megakadályozó
politikával dolgozik."
Szemben
a fenti óvatosság nyakatekertségével, a kulisszák mögött durvaságig
fajuló veszekedésekre ragadtatták magukat a „sem veled, sem nélküled"
helyzetébe került kommunista és szociáldemokrata vezetők.
Böhm Vilmos jegyezte fel, hogy amikor a kommunisták vereséget szenvedtek a kongresszus vezetőségválasztó szavazásán "Kun
Béla sírógörcsökben vonaglott, és annyira elragadtatta magát, hogy
Kunfit azzal fenyegette meg, hogy el fogja tétetni láb alól.
Már-már
tettlegességre került a dolog. Nem akartam többé párnázott, zárt ajtók
mögött folyó diplomáciai tárgyalásokat folytatni. Az volt az
álláspontom, hogy az egész ügy - Kun fenyegetésével együtt - a
kongresszus elé tartozik. Kirohantam a teremből, hogy a kongresszus elé
terjesszem az egész ügyet. Landler, Bajáki és mások megfogtak,
erőszakkal visszavittek az értekezlet termébe, kérleltek, hogy ne
vigyük a nyilvánosság elé az ügyet, mert ebből testvérháború
következik."
* * *
Részlet Szamuely pártkongresszusi felszólalásából:
"...Ugyanazok az elvtársak, akik Budapesten humanizmust hirdetnek, nem
is tudják, hogy az ő humanista hitvallásuk torzképe miként tükröződik
vissza a vidék naiv lelkeiben. ...
Ugyanakkor,
amikor az elvtársak a proletárdiktatúrának enyhébb alkalmazását akarják
Budapesten, ugyanakkor Sopron és Vas megyében az ellenforradalom is a
proletárdiktatúra enyhébb alkalmazása mellett foglal állást
olyanformán, hogy a kommunistákat agyon kell ütni, éljenek a
szociáldemokraták! Ma érkeztem meg a dunántúli ellenforradalom
frontjáról, és így bizonyíthatom, mit vált ki a tömegből a vidék óhaja,
hogy a proletárdiktatúra elvét enyhébben alkalmazzuk Magyarországon.
Csornán,
ahol fegyveres lázadássá fajult egyes elvtársaknak ez a jámbor
óhajtása, az ellenforradalmi bizottság fölhívásában már ekként beszélt:
A
csornai járás lakossága nem hajlandó tovább tűrni a kommunista bandák
garázdálkodását, azt a rémuralmat, amelyet az emberi jogok és a
szabadság ürügye alatt folytatott. Amelyben hazug jelszavak alatt
minden szabadságot elfojtani igyekezett, - a valódi népuralom helyébe
mindenféle munkakerülő, csirkefogó népség uralmát ültette, és az
országot a teljes gazdasági csőd szélére juttatta.”
De ezeknek a szakszervezetek és a szociáldemokrata pártszervezetek fennállása ellen semmi kifogásuk nincs."
(322)
* * *
Az Egri Vörös Újság e napi számából:
„PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY
Eger város közigazgatási szakosztálya pályázatot hirdet nyolc utcaseprői állásra.
Havi
javadalmazás: 600 K. Napi munkaidő: 8 óra; amely a városi
szakigazgatási osztály megállapítása és ellenőrzése mellett töltendő el.
A pályázatban csupán teljesen vagyontalan és munkanélküli egyének vehetnek részt.
Városi önigazgatási szakosztály”
* * *
Panaszlevél a Népszava e napi számában:
„Az
utóbbi időben (mióta a proletárságé a színház) az Operában a
műsorváltozások, sőt műsorcsereberék valósággal napirenden vannak.
Néhány
elkényeztetett művész és művésznő feltűnő sokat betegszik meg hirtelen.
Íme egy eset a tegnapi, szerdai napról: előadásra ki volt tűzve
Othelló, de Rózsa művész úr beteget jelent és már kedden megállapítják
a változást: a Bohémélet kerül színre. Még szerdán a reggeli pénztár is
így tudja. De mit tesznek a címszereplők: Környei és Sándor Erzsi?
Beteget jelentenek, tehát nem a Bohémélet, hanem három darab egyfelvonásos kerül színre.
A
proletárközönség - amely csak a helyszínen értesül a dologról, -
packázást és szabotázst látva ebben az eljárásban, dühösen tüntetett,
pisszegett és lármázott. A közönség soraiból hangosan is kifejezésre
juttatták azt a gyanút, hogy némely férfi és nőprimadonnának talán
derogál proliknak nyújtani egy kis jóravaló műélvezetet.
Kérnünk kell a közoktatási népbiztosságot, legyen szíves megvizsgálni a feltűnő sok műsorváltozás igazi okát.
(Aláírás)"
(313)
* * *
A Somogyi Munkás e napi száma közölte:
„A
mosdósi volt iskolaszék tagjai siettek megragadni a legelső alkalmat,
hogy bárgyúságukat a nyilvánosság előtt bemutassák. A forradalmi
kormányzótanács elrendelte, hogy az iskolákból el kell távolítani a
vallási jelvényeket.
Maguk
az iskolák pedig a tanácsköztársaság tulajdonába kerültek. A feszületet
el is távolították annak idején a mosdósi iskolából. Az elmúlt héten
került sor az iskola átvételére. Ez az aktus azonban nem ment simán,
mert a mosdósi iskolaszék tagjai azt hitték, hogy a proletárdiktatúra
csak papírra nyomott betű, aminek nincs, aki érvényt szerezzen.
Még
a keresztet is vissza akarták tenni az iskolába. De nem sikerült nekik,
mert a proletárdiktatúra úgy rákoppintott a körmeikre, hogy nem
felejtik el egyhamar."
* * *
A
Nyíregyházáról Győrbe menekült Szamuely Lajos és családja nem
maradhatott tovább az Andrássy út 55. számú házban lévő lakásban, mert
kilétük köztudomásúvá vált a győriek előtt.
Követve
a fővárosi példát, számos vidéki városban a legkényelmesebb szállodát
tették meg szovjetházzá, amelyben laktak és hivatalt tartottak a helyi
vörös vezetők erős karhatalmi védelemmel. Győrött a Hotel Royalban
rendezkedett be Rákos Ferenc, a Lajta-Ipoly vonal teljhatalmú politikai
biztosa.
Amikor visszatért a budapesti Hungáriába, Erdélyi Ernő lett Győrött a tanácskormány első számú embere.
Ő
intézkedett, hogy költöztessék át a Royalba Szamuely Lajost és
családját; mert attól tartott Erdélyi Ernő, hogy Szamuely Tibor Sopron
megyei rémítélkezései miatt bosszút állhatnak a népbiztos rokonságán,
noha ezt a feltevést semmiféle jel nem igazolta.
* * *
Kun
Béla idegállapotát nemcsak az Országházban zajló pártkongresszus
számára kedvezőtlen fordulatai tették próbára, hanem az ausztriai
fejlemények is.
Magyarország
akkori sorsában is rendkívül fontos szerepet játszott az a tény, hogy
Kun Béla Moszkvából kapott megbízatása Budapestre és Bécsre egyaránt
érvényes volt. E titkos megbízatás szerint ki kellett volna terjeszteni Ausztriára a Magyarországon hatalomra jutott vörös diktatúrát.
Látszólag
minden figyelmét és energiáját a pártkongresszusra fordította Kun Béla,
valójában állandó, percre kész összeköttetést tartott fenn Béccsel ezen
a fontos napon. A vörös hatalomátvétel előkészítésével a földalatti
munkában igen tapasztalt emberét, Bettelheim Ernőt bízta. meg -
ugyanazt a moszkovita körhöz tartozó személyt, aki már a magyarországi
tanácsköztársaság létrehozásában is elsőrendű szerepet játszott.
Kun
Béla részletes utasításai alapján május óta azon munkálkodott
Bettelheim Ernő, hogy június 15-én kirobbantsák Bécsben a fegyveres
felkelést. Ugyanis ezen a napon kellett feloszlatnia Ausztria
kormányának az antant utasítására a Volkswehr-t, azaz a népőrséget.
Kun
Béla arra alapozta számítását, hogy a forradalmi baloldal befolyása
alatt álló, kommunisták vezette Volkswehr nem engedi magát leszerelni,
fegyveréhez ragaszkodva ellene szegül az antant akaratának és a
lobbanékony tömeghangulatban el lehet ragadni a hatalmat az
ausztromarxista szociáldemokratáktól.
(314)
Az
osztrák kommunista pártvezetés azonban nem bízott a tervezett
hatalomátvételi kísérlet sikerében. Közvetett bizonyíték Kun Béla
Moszkvától kapott messzemenő felhatalmazására, hogy belátása szerint
intézkedhetett az osztrák kommunista párt létfontosságú ügyeiben. Nem
vitatkozott a pártvezetőséggel, hanem egyszerűen leváltotta. Döntését
Bettelheim Ernő hajtotta végre a III. Internacionálé nevében. És maradt
az eredeti terv: ki kell robbantani a fegyveres felkelést június 15-én.
Ám
12-én igen kellemetlen hír érkezett Bettelheimtől Kun Bélához. Elállt
dátumhoz kötött követelésétől az antant. Mivel az osztrák kormány
értesült a kommunista készülődésről, valósággal esdekelt a győztes
hatalmak bécsi megbízottainál, hogy ne kelljen leszerelni június 15-én
a Volkswehr-t. A haladékot megkapták.
Kun
Béla ennek ellenére utasította Bettelheim Ernőt, hogy minden
körülmények között meg kell kísérelni 15-én a bécsi fegyveres felkelés
kirobbantását.
* * *
Ágoston Péter népbiztos, Kun Béla külügyi helyettese írta naplójába:
„Június 12.
A
csehek barbár módon jártak el több helyen a kezükbe került magyar
emberekkel. Hat fényképfelvétel van a kezem közt, amely mutatja, hogy a
magyarokat megnyúzták, összevissza szurkálták, arcukat felpeckelték stb.
S ezt teszik akkor, amikor Pesten még százával vannak cseh alattvalók, akik éppen holnap akarnak elutazni.
|