1919. június 13. péntek

Közlemény a Győri Hírlap e napi számában:

„Naponta több győri lakos kérdést intéz hozzánk, hogy mi van komáromi hozzátartozóival. Tudomásomra jutott, hogy ezen kérdezősködések a sötétben bujkáló, aljas, rémhírterjesztéssel foglalkozó ellenforradalmi csirkefogók munkájának köszönhetők. Teljes megnyugtatásra közlöm, hogy Komáromban egyetlen embernek sem történt baja, sem vagyonban., sem személyben veszteség nincs. Kérném a hiábavaló kérdezősködések elkerülése céljából ezen táviratomat közölni.

Krammer Sándor a komáromi védőszakasz politikai megbízottja."

(315)

* * *

A pártkongresszus második napján el kellett dönteni, mi legyen a párt neve.

Szamuely, akitől legjobban féltek a szociáldemokraták, csökönyösen harcolt Moszkva kívánságának megfelelően a kommunista elnevezésért. Felszólalásának erre vonatkozó része:

"Van szerencsém bemutatni a III. Kommunista Internacionálé hivatalos lapját, amelynek címe is: Kommunista Internacionálé. Ebben benne van a kommunista internacionálé végzése arra vonatkozólag, hogy a magyarországi egyesült szociáldemokraták és kommunisták pártját hogyan kell elnevezni.  Nagyon rövid, ha megengedik,  föl fogom olvasni a vonatkozó passzust:

„A Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottsága véglegesen megalapozta az önök kommunista pártját, elrendeli, hogy annak határozottan kommunista programot adjanak. És megállapítja, hogy a párt köteles magát kommunista pártnak nevezni."

A szociáldemokraták lehurrogták Szamuelyt, akinek sietve védelmére kelt Rudas László, a Vörös Újság főszerkesztője:

"Fölvilágosításul csak annyit mondok, hogy ezt a határozatot, amelyet Szamuely elvtárs fölolvasott, én, mint a III. nemzetközi iroda végrehajtó bizottságának tagja, Moszkvából hoztam magammal. Az ukránok azonban pőrére vetkőztettek és elvették a ruhámmal a nemzetközi irodának ezt a határozatát is. De ezennel bizonyítom, hogy az iroda azon gyűlésén, amelyen én, mint végrehajtó bizottsági tag jelen voltam, ezt a határozatot meghozta."

Végül a Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja elnevezésben állapodtak meg. A kongresszus egésze Kun Béláék erőszakossága révén a szociáldemokraták politikai vereségével végződött.

Utóbbiaknak azonban mégis sikerült kibuktatniuk Szamuelyt a pártvezetőségből.

* * *

Ágoston Péter népbiztos naplójából:

"Június 13.

A pártkongresszus véget ért. Megvan a pártprogram. Megválasztották a pártvezetőséget.

A hivatalos lista a titkos szavazáskor megbukott, illetve kibuktak belőle Kun emberei, s Bokányi. A szakszervezeti emberek kerültek be.

Három kommunista lett volna Kunnal együtt a pártvezetőségben. Erre hosszas tanácskozás volt a párt régi vezetőségében, amely aztán Böhm Vilmossal azt javasoltatta a kongresszusnak, hogy formai okból, mert a szavazólapok különböző nagyságúak voltak, s azért is, mert a hadsereg itthon egységet vár s a lista kompromisszum eredménye,
- semmisítse meg a választást és jelentse ki a hivatalos listát megválasztottnak.

Ez a legnagyobb esemény. S az esemény hátterében egy kis antiszemitizmus van, mert a szakszervezeti emberek antiszemiták."

* * *

Kun Bélának afölötti örömét, hogy a pártkongresszuson sikerült ráerőszakolni a szociáldemokratákra a moszkovita szélsőségesek akaratát, alaposan megkeserítette Clemenceau távirata.

A távirat, amely este 11 órakor érkezett Párizsból, a bécsi rossz hír után a második nagy külpolitikai pofon volt ezen a napon. És hasonlíthatatlanul nagyobb az előbbinél. (316)

Clemenceau azt követelte Kun Bélától, hogy haladéktalanul szüntessék be a Vörös Hadsereg felvidéki előnyomulását és vonják vissza a csapatokat a demarkációs vonal mögé.

Viszonzásként a románok is hátra vonulnak a Tiszától a keleti Alföldön húzódó demarkációs vonalra. Clemenceau arra hivatkozott, hogy a békekonferencia most kívánja tárgyalni Magyarország ügyét és előnyösen ítélnék meg, ha a budapesti vezetés jóhiszeműséget mutatna a vérontás megszüntetésével a csehszlovák fronton.

Azt is ki lehetett olvasni a távirat szövegéből, hogy Magyarország ügyének tárgyalására esetleg meghívják Párizsba a tanácskormány képviselőit.

Kun Bélát felvillanyozta ez a lehetőség, mert már fullasztó volt az a diplomáciai vesztegzár, amely elszigetelte a magyarországi vörös diktatúrát a külvilágtól.