1919. június 14. szombat
A közoktatásügyi népbiztosság közleménye:
„Az új kor szellemének megfelelően kell tanítani az iskolákban is.
Ez
vezette a közoktatásügyi népbiztosságot, midőn elrendelte, hogy az
elemi- és középiskolák részére új olvasó-, illetőleg történeti
könyveket készíttet.
A
régi, sok ferdeséget, sőt szándékos butaságot is tartalmazó könyveket
be kell szedni a tanulóktól, kik ezek helyett a mai kor szellemének
megfelelő új tankönyveket fognak kapni."
* * *
Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán sorai:
„Tibor júniusban, egyik útjáról visszajövet, hatalmas bőrönddel állított be. Megölelt, megcsókolt:
- Hoztam valamit, de nem játéknak. Készíts róluk pontos leltárt és vidd
el a Nemzeti Bankba, helyezd el a páncélszekrénybe. Nekem nincs időm,
dolgom van.
Elmondta, hogy a Lenin-fiúk kinyomozták néhány elhagyott grófi kastélyban az eldugott ékszerek rejtekhelyét.
Kinyitottam
a bőröndöt. A szemem koprázni kezdett. Ennyi drágaságot még életemben
nem láttam! Címeres arany cigarettatárcák tucatjával, arany dobozok,
serlegek, hosszú, vastag aranyláncok, ezüsttányérok, arany- és platina
órák. Régifajta kulcsos órák, fekete vagy kék zománccal, berakott
briliánsokkal. Karórák, karperecek ékkövekkel: topáz, smaragd,
ametiszt, gyémánt, opál. Igazgyöngy-füzérek, fülbevalók, diadémok,
ékköves gyűrűk. Még lóékszerek, kardok és tőrök is voltak drágakövekkel
kirakna.
Láttam: Tibor a szeme sarkából figyel. Hozzá szaladtam:
- Nem szédülök el, ne félj! Mindjárt elkezdem a munkát, de engedd meg, hogy párat felpróbáljak.
Tibor megölelt:
- Lesz itt munka elég, nekem mennem kell! - és elment. Elment! Pedig aznap születésnapom volt.
Félóra múlva pedig visszatért, hóna alatt egy nagy doboz csokoládé bonbonnal:
- A születésnapodra - mondta és megcsókolt.
- De most már tényleg itt hagylak, be kell mennem Kun Bélához, - addig csak szórakozz!
Nekifogtam
a lajstromozásnak. Előbb fajtájuk, nagyságuk, hozzávetőleges értékük
szerint osztályoztam a kincseket. Az érdekesebb darabokat felpróbáltam
a tükör előtt. Gyönyörűek voltak - és egyszerre meggyűlöltem őket.
Eszembe jutott, hány és hány embernek kellett látástól vakulásig
robotolnia, hogy az uraság, a gróf, a bankár egy-egy ilyen
gyönyörűséget aggathasson a feleségére vagy a szeretőjére. Csináltam a
leltárt és többet nem próbáltam."
(317)
* * *
Rögtön
a pártkongresszus után összeült a tanácsok országos gyűlése, hogy -
legalább a forma kedvéért - államjogilag is jóváhagyassa eddigi
működését a forradalmi kormányzótanács és felhatalmazást nyerjen
további működéséhez.
Minden ötvenezer dolgozót egy-egy küldött képviselt a Városi Színházba összehívott tanácskozáson.
Az
új pártvezetőség tagjai, a népbiztosok és más exponált beosztású
vezetők hivatalból vettek részt a tanácsok országos gyűlésén. Ott volt
természetesen Szamuely Tibor is.
A kongresszusról központilag kiadott tudósítást juttattak el a napilapokhoz, amely így kezdődött:
„Ezeréves
alkotmányt temetnek önök ma a sírba, egy alkotmányt, melynek ezeréves
fejlődése nem hozott mást, csak a törpe kisebbség brutális uralmát.
A
temetés és újjászületés nagyszerű ünnepe zajlott le ma a tanácsok első
országos kongresszusának megnyitó ülésén. A temetés egyszerű volt és
rövid.
A mázsás kő, melyet elhelyeztünk az elnyomás és kizsákmányolás sírján, nem mozdul többé!”
Bokányi Dezső meleg hangján hömpölyögtek végig ezek a temetői szavak a pusztuló Magyarországon.
* * *
Bécsújhelyen (Wiener-Neustadt) megtartották a másnapra tervezett bécsi kommunista fegyveres felkelés főpróbáját.
Kun
Béla utasításai alapján mindent elkövetett Bettelheim Ernő, hogy a
bécsújhelyi vörös győzelem nagy lélektani előnyével induljanak rohamra
az osztrák főváros birtoklásáért.
Ahogy
Bettelheim Kun Bélának engedelmeskedett, úgy Bettelheim akarata szerint
vitte utcára az embereket Franz Koritschoner osztrák kommunista vezér.
De
Franz Koritschoner hiába tüzelte elszánt, végső harcra a résztvevőket,
lázadásukat könnyűszerrel letörte a kormány karhatalma.
(318)
A
bécsújhelyi zendülés felszámolásával egy időben Bécsben tömegesen
vették őrizetbe mindazokat a kommunistákat, akikről az osztrák
rendőrség nyilvántartása alapján feltételezték, hogy szerepet
játszhatnak a következő napi esetleges hatalomátvételi kísérletben.
* * *
Ipolyságról, Hont vármegye székhelyéről küldték Kun Bélának e napon az alábbi táviratot:
„Túszként
a csehek a következőket vitték el: Vadas Rezsőt, Harkányi Ivánt,
Zsigárdi Aladárt, dr. Apjáry Bélát, Hirsch Lipótot, Lukács Jánost,
Székely Bélát, Blahó Istvánt, Budolják elvtársat és nővérét,
Laczkovszky Istvánt és Várady csendőr őrmestert. Biztos tudomásom van
arról, hogy Zólyomban tizenöt személyt, közöttük két nőt és egy tizenöt
éves gyermeket akasztottak föl.
Nagy Lajos
Hont megye kormányzótanácsi biztosa."
|