1919. június 15. vasárnap

Kétszáz százalékkal emelte a menetjegyek árát és a szállítási díjszabást a Déli Vaspálya Társaság. Egyúttal megszüntették az összes kedvezményt.

Az intézkedést az üzemviteli költségek példátlan méretű növekedésével indokolták.

* * *

Tudósítás a Népszava e napi számában:

„A cseh imperializmus elnyomása alól fölszabadult kassai munkásság tanújelét kívánván adni a budapesti proletariátussal való testvéri együttérzésének, nagyobb mennyiségű élelmiszert ajánlott föl.

A kassai munkástanács minapi ülésén elhatározta, hogy a budapesti munkásságnak 18 vagon savanyított káposztát, 3 vagon szárított sárgarépát, 2 vagon szárított hagymát, fél vagon szárított almát, 1,5 vagon burgonyalisztet, 30 vagon Franek-kávét, 4 vagon sót, 30 vagon tűzifát, 64 mázsa sózott túrót, 13 mázsa szárított spenótot, 3 mázsa szárított gombát, 19,5 mázsa sózott szalonnát, 80 kiló juhsajtot, 728 darab sózott sonkát, 113 darab füstölthúst (körülbelül 10 mázsa) és 228 darab élő sertést küld.

Ezeket az élelmiszereket a hadseregfőparancsnokság élelmezési anyaggyűjtő bizottsága szállítja Budapestre és gondoskodik arról is, hogy a felvidéki túrógyárak a jövőben rendszeresen szállítsanak Budapestre."

(319)

* * *

Riport a Soproni Vörös Újság e napi számában:

„A széfek és zárt letétek kinyitását Sopronban egy hattagú bizottság végzi, amelynek tagjai ez idáig több mint harmincmillió korona értékű értéktárgyakat vettek ki, amelyeket a tanácsköztársaság rendeleteiben megjelölt helyekre fognak szállítani.

Legértékesebbek Széchenyi István relikviái voltak, amelyeket két hatalmas ládában zárt letétként helyeztek el. A nagyobbik láda bámulatos ötvösmunkákat tartalmaz, remek angol műtárgyakat, masszív arany és ezüst serlegeket és egyéb nyereménytárgyakat. A kisebb ládában értékes ezüst evőeszközök és egyéb ezüsttárgyak vannak. A két láda nemesfém-értéke több százezer koronára tehető, műértéke pedig óriási.

A Széchenyi relikviákat a polgári bíróság zár alá helyezte, mert a család fiaága kihalt és nem volt megállapítva, hogy a hitbizományt ki örökölje. Ezután ezek a műkincsek a dolgozók művelődését fogják szolgálni."

A Soproni Vörös Újság fenti riportja valószínűsíti, hogy a Szamuelyné Szilágyi Jolán által matatott kincsek vagy részben, vagy egészben a soproni bankok széfjeiből, páncélszobáiból kerültek Szamuely különvonatára.

* * *

Tudósítások a budapesti Vörös Újság e napi számában:

„A forradalmi katonai törvényszék vörösőrök elleni ügyekben a következő ítéleteket hozta:

Sefcsik Bélát és Knaller Ernőt együttesen elkövetett fosztogatásért és súlyos testi sértésért halálra, Keller Istvánt kétszeri lopásért és szesztilalom kihágásért 8 évi fegyházra, Tóth Elemért hatalommal való visszaélésért 6 évi fegyházra, Sterner Károlyt ugyanezért 4 évi fegyházra, Dunkel Lászlót csalás miatt 3 évi fegyházra, Ladányi Aladárt ékszer- és pénz elsajátításért 6 évi fegyházra, Junger Gyulát ugyanezért 5 évi fegyházra, Werner Imrét erőszakoskodásért és életveszélyes fenyegetésért 2 évi börtönre ítélte."

* * *

Lapjelentés Sümegről:

„Vasárnap Sümegen népgyűlés volt, amelyen a párt központi kiküldöttje beszélt. A hallgatók közül többen ellenforradalmi megjegyzéssel illették a szónokot, ami kisebb zendülésre vezetett. A sümegi direktórium telefonon rögtön segítséget kért Tapolcáról, ahonnét különvonattal 24 vörösőr utazott át Sümegre.

Székely hírlapíró elvtárs, a különítmény parancsnoka az ellenforradalom vezetőit, - szám szerint tizenkettőt, - letartóztatta, ami által sikerült gyökerében megakadályozni az ellenforradalmi kísérletet.

A letartóztatott ellenforradalmárokat Zalaegerszegre kísérték, ahol a vizsgálat lefolytatása után a forradalmi törvényszék fog ítélkezni." (320)

* * *

Ágoston Péter népbiztos naplójából:

„Június 15.

Tegnap nagyszabású ünnepség keretében megnyitottuk a tanácsok országos kongresszusát. Csupa városi elem közt csak 8-10 falusi volt, akiket a mai ülésen már nem láttunk, mert apprehendáltak állítólag azért, mert az operai előadásra csak a harmadik előadásra kaptak jegyet.

Jellemző a párttitkárságra, hogy akkor, amikor nekem tizedmagammal adnak egy páholyban helyet, akkor a kongresszus tagjai részére a harmadik emeleten adnak helyet, - viszont egész tömege az embereknek volt ott, akiknek semmi köze a tanácskongresszushoz."

* * *

Sem a bécsújhelyi kísérlet kudarca, sem az osztrák főváros kommunistáinak tömeges letartóztatása nem térítette el Kun Bélát a bécsi fegyveres hatalomátvétel tervétől.

Megbízottjának, Bettelheim Ernőnek parancsszerű követelésére mozgósították a szabadlábon maradt vörös vezetők a legelszántabb munkásokat. Ezrek és ezrek vonultak a bécsi rendőrfőkapitányság fogdái felé, hogy kiszabadítsák az őrizetben lévő kommunistákat.

Ez a megmozdulás lett volna a fegyveres felkelés, a vörös hatalomátvétel nyitánya.

De éppen az a Volkswehr, - amelynek a feloszlatása körüli huzavona szolgált ürügyül Kun puccstervéhez, - a tömegbe lőtt.

A tüntetés, a puccskisérlet szétverése után húsz halott és nyolcvan sebesült maradt az utca kövezetén.