1919. június 15. vasárnap
Kétszáz
százalékkal emelte a menetjegyek árát és a szállítási díjszabást a Déli
Vaspálya Társaság. Egyúttal megszüntették az összes kedvezményt.
Az intézkedést az üzemviteli költségek példátlan méretű növekedésével indokolták.
* * *
Tudósítás a Népszava e napi számában:
„A
cseh imperializmus elnyomása alól fölszabadult kassai munkásság
tanújelét kívánván adni a budapesti proletariátussal való testvéri
együttérzésének, nagyobb mennyiségű élelmiszert ajánlott föl.
A
kassai munkástanács minapi ülésén elhatározta, hogy a budapesti
munkásságnak 18 vagon savanyított káposztát, 3 vagon szárított
sárgarépát, 2 vagon szárított hagymát, fél vagon szárított almát, 1,5
vagon burgonyalisztet, 30 vagon Franek-kávét, 4 vagon sót, 30 vagon
tűzifát, 64 mázsa sózott túrót, 13 mázsa szárított spenótot, 3 mázsa
szárított gombát, 19,5 mázsa sózott szalonnát, 80 kiló juhsajtot, 728
darab sózott sonkát, 113 darab füstölthúst (körülbelül 10 mázsa) és 228
darab élő sertést küld.
Ezeket
az élelmiszereket a hadseregfőparancsnokság élelmezési anyaggyűjtő
bizottsága szállítja Budapestre és gondoskodik arról is, hogy a
felvidéki túrógyárak a jövőben rendszeresen szállítsanak Budapestre."
(319)
* * *
Riport a Soproni Vörös Újság e napi számában:
„A
széfek és zárt letétek kinyitását Sopronban egy hattagú bizottság
végzi, amelynek tagjai ez idáig több mint harmincmillió korona értékű
értéktárgyakat vettek ki, amelyeket a tanácsköztársaság rendeleteiben
megjelölt helyekre fognak szállítani.
Legértékesebbek
Széchenyi István relikviái voltak, amelyeket két hatalmas ládában zárt
letétként helyeztek el. A nagyobbik láda bámulatos ötvösmunkákat
tartalmaz, remek angol műtárgyakat, masszív arany és ezüst serlegeket
és egyéb nyereménytárgyakat. A kisebb ládában értékes ezüst evőeszközök
és egyéb ezüsttárgyak vannak. A két láda nemesfém-értéke több százezer
koronára tehető, műértéke pedig óriási.
A
Széchenyi relikviákat a polgári bíróság zár alá helyezte, mert a család
fiaága kihalt és nem volt megállapítva, hogy a hitbizományt ki
örökölje. Ezután ezek a műkincsek a dolgozók művelődését fogják
szolgálni."
A
Soproni Vörös Újság fenti riportja valószínűsíti, hogy a Szamuelyné
Szilágyi Jolán által matatott kincsek vagy részben, vagy egészben a
soproni bankok széfjeiből, páncélszobáiból kerültek Szamuely
különvonatára.
* * *
Tudósítások a budapesti Vörös Újság e napi számában:
„A forradalmi katonai törvényszék vörösőrök elleni ügyekben a következő ítéleteket hozta:
Sefcsik
Bélát és Knaller Ernőt együttesen elkövetett fosztogatásért és súlyos
testi sértésért halálra, Keller Istvánt kétszeri lopásért és
szesztilalom kihágásért 8 évi fegyházra, Tóth Elemért hatalommal való
visszaélésért 6 évi fegyházra, Sterner Károlyt ugyanezért 4 évi
fegyházra, Dunkel Lászlót csalás miatt 3 évi fegyházra, Ladányi Aladárt
ékszer- és pénz elsajátításért 6 évi fegyházra, Junger Gyulát
ugyanezért 5 évi fegyházra, Werner Imrét erőszakoskodásért és
életveszélyes fenyegetésért 2 évi börtönre ítélte."
* * *
Lapjelentés Sümegről:
„Vasárnap
Sümegen népgyűlés volt, amelyen a párt központi kiküldöttje beszélt. A
hallgatók közül többen ellenforradalmi megjegyzéssel illették a
szónokot, ami kisebb zendülésre vezetett. A sümegi direktórium
telefonon rögtön segítséget kért Tapolcáról, ahonnét különvonattal 24
vörösőr utazott át Sümegre.
Székely
hírlapíró elvtárs, a különítmény parancsnoka az ellenforradalom
vezetőit, - szám szerint tizenkettőt, - letartóztatta, ami által
sikerült gyökerében megakadályozni az ellenforradalmi kísérletet.
A
letartóztatott ellenforradalmárokat Zalaegerszegre kísérték, ahol a
vizsgálat lefolytatása után a forradalmi törvényszék fog ítélkezni." (320)
* * *
Ágoston Péter népbiztos naplójából:
„Június 15.
Tegnap
nagyszabású ünnepség keretében megnyitottuk a tanácsok országos
kongresszusát. Csupa városi elem közt csak 8-10 falusi volt, akiket a
mai ülésen már nem láttunk, mert apprehendáltak állítólag azért, mert
az operai előadásra csak a harmadik előadásra kaptak jegyet.
Jellemző
a párttitkárságra, hogy akkor, amikor nekem tizedmagammal adnak egy
páholyban helyet, akkor a kongresszus tagjai részére a harmadik
emeleten adnak helyet, - viszont egész tömege az embereknek volt ott,
akiknek semmi köze a tanácskongresszushoz."
* * *
Sem
a bécsújhelyi kísérlet kudarca, sem az osztrák főváros kommunistáinak
tömeges letartóztatása nem térítette el Kun Bélát a bécsi fegyveres
hatalomátvétel tervétől.
Megbízottjának,
Bettelheim Ernőnek parancsszerű követelésére mozgósították a
szabadlábon maradt vörös vezetők a legelszántabb munkásokat. Ezrek és
ezrek vonultak a bécsi rendőrfőkapitányság fogdái felé, hogy
kiszabadítsák az őrizetben lévő kommunistákat.
Ez a megmozdulás lett volna a fegyveres felkelés, a vörös hatalomátvétel nyitánya.
De éppen az a Volkswehr, - amelynek a feloszlatása körüli huzavona szolgált ürügyül Kun puccstervéhez, - a tömegbe lőtt.
A tüntetés, a puccskisérlet szétverése után húsz halott és nyolcvan sebesült maradt az utca kövezetén.
|