1919. június 16. hétfő

„RENDELET

Azon rendeletemmel, hogy az utcán való csoportosulást és tömeges sétálást megengedtem, sok visszaélés történt. Ezért a mai naptól kezdődőleg a további intézkedésig az utcai csoportosulásokat és a tömeges sétálást megtiltom.

Eger, 1919. június 16.

Jackworth Ede kormányzótanácsi biztos."

* * *

Ágoston Péter népbiztos naplójából:

„Június 16.

A nagy ügyek mellett a kormányzótanácsot a pesti iskolaügyek foglalkoztatják, mert a gyermekek nemi felvilágosítása kapcsán sok ostobaságot beszélnek nekik a tanítónők."

(321)

* * *

A napilapok számára központilag kiadott tudósítás:

„Budapest, június 16.

A szovjetkongresszus ülésének színhelyét ma áttették a volt képviselőházba.

Ismét látjuk a díszes termet, oly sok végzet és elhatározás színhelyét, a padsorokat és az órát az elnöki emelvény felett, amely oly példátlan lassúsággal mutatta az időt, hogy állandóan több száz esztendővel el volt maradva. Minden a helyén van és a változás, melyen az egész épület átment, mégis kápráztató és egész nagyságában és egész mélységében alig átfogható. Ragyogó napfényben a proletárok hosszú sorai vonulnak a kongresszusi épület felé, proletárok, akiknek előbb oly kevés közük volt ide, mert innen még nevüknek említése is el volt tiltva.

A karzatok korábbi ledér közönsége: a főrangú hölgyek, gavallérjaik társaságában nincsenek itt, de tömött sorokban foglalja el a karzatokat a főváros munkássága: férfiak és lelkes proletárasszonyok.

Bent az ülésteremben van némi változás a díszítésben. A falakról lekerültek a hazug történetírás illusztrációi és helyükre olyan festmények léptek, melyek a munka győzelmét allegorizálják.

Marx Károly emlékének szentelt márványtáblát lepleztek le a róla elnevezett laktanyában parádés katonaünnep keretében. Szántó Béla hadügyi népbiztos volt a főszónok. Fogadta a zeneszóra előtte elvonuló századok díszelgését. Élvonalbeli színészek adtak matinéműsort és ünnepi ebédet kapott az egész alakulat.

A Marx-relieffel díszített nagyméretű márványtáblára ezt az aranybetűs szöveget vésték:

«Vagy elpusztulunk az utolsó szálig,

Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.»

* * *

Csaknem három napig fontolgatták Kun Béláék, hogy mit válaszoljanak Clemenceau 13-i táviratára, amelyben a Vörös Hadsereg által elfoglalt területek kiürítését és a demarkációs vonal mögé való visszavonulást követelte a francia miniszterelnök.

A terjengős válasz sokkal inkább hasonlított agitátori szónoklatra, semmint diplomáciai fogalmazványra. Délután három órakor kezdte kopogtatni a csepeli rádiótávírász az alábbi hosszú szöveget:

 
„Igen sürgős, soron kívül továbbítandó Clemenceau úrnak, a békekonferencia elnökének,

Paris

Elnök úr!

A szövetséges és társult hatalmak nevében küldött táviratát megkaptuk. A  magyarországi tanácsköztársaság kormánya ismételten őszinte örömét fejezi ki afölött, hogy a szövetséges és társult hatalmak elhatározták, hagy véget vetnek mindenféle céltalan ellenségeskedésnek. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy eme szándékuk végrehajtásában kormányunk önöket minden erejével segíteni fogja.

A magyarországi tanácsköztársaság, amelynek népe történelmének legnagyobb forradalmát úgyszólván vér nélkül hajtotta végre, amint nem volt, úgy nem is  lesz sohasem fölösleges vérontás okozója. Nem katonai hódításokra, nem más nemzetek elnyomására rendezkedett be a magyarországi tanácsköztársaság, amelynek célja mindennemű elnyomás és kizsákmányolás megszüntetése.

Erős bennünk a meggyőződés, hogy nem a katonai hódítás pillanatnyi esetlegességei, hanem az emberiség nagy érdekei fogják eldönteni az új államok határait addig is, amíg ledőlnek a népeket elválasztó falak. Semmi sem áll távolabb tőlünk,  akik az egész világ dolgozóinak testvéri szolidaritására fektettük le sorsunkat, mint a háború borzalmainak meghosszabbítására való törekvés. A béke és az igazságosság érdekében megtett minden intézkedés szilárd támaszra talál a dolgozók magyarországi köztársaságában.

Habozás nélkül, a legteljesebb őszinteséggel és nyíltsággal jelenti ki a magyarországi tanácsköztársaság kormánya, hogy a szövetséges és társult hatalmak kormányai által hozzánk intézett ama felszólításnak, hogy az ellenségeskedésnek haladéktalanul vessünk véget, nemcsak hogy eleget teszünk, de máris a legteljesebb mértékben eleget tettünk.

Nem rajtunk múlt a további vérontás, hanem a cseh-szlovák köztársaság csapatain, amelyek kihasználva azt, hogy a szövetséges és társult kormányok felszólítására azonnal megszüntettük a hadműveleteket, támadásba mentek át, amelyeket újból csupán ellentámadásainkkal sikerült visszavernünk úgy, hogy a további előnyomulásaikat lehetetlenné tehessük. Hogy nem rajtunk múlt a vérontás, mutatja az a tény, a románok által megszállott területen egyetlen lépést sem haladtunk előre, sőt még ily irányú kísérletet sem tettünk, mert a román hadsereg nem kezdett új támadásba.

Megállapítjuk azonban, hogy a cseh-szlovák front mai helyzete mellett sem a parancsadás lehetősége, sem a végrehajtás eszközlésének szempontjából csapataink visszavonása és a jelzett területek kiürítése nem hajtható végre abban az időben, amelyet a távirat végső határként megjelöl. Annál kevésbé tehetjük ezt, mert a táviratot annak ellenére, hogy különösen sürgősnek volt jelezve, csupán  június 15-én a déli órákban vettük kézhez. A csapatok visszavonásának vér nélkül való végrehajtása, a területeknek az általunk, mint a románok által vér és erőszakosságok nélkül való kiürítése céljából a mai napon megkerestük úgy a cseh-szlovák köztársaság, mint a román királyság kormányait, illetőleg hadsereg-főparancsnokságait, hogy főhadiszállásunkra megfelelő meghatalmazásokkal ellátott katonai személyeket küldjenek parlamenterekül, akik hívatva lesznek, hogy hadsereg-főparancsnokságunkkal egyetértően, megállapítsák a kiürítés módozatait.

Sajnálattal kell azonban emellett megállapítanunk, hogy a szövetséges és társult kormányok mind ez ideig nem adtak módot arra, hogy a tanácsköztársaság életbe vágó politikai és gazdasági kívánságai közvetlenül meghallgattassanak, sőt még a határok is csupán részben közöltettek velünk.

Eleve megállapítjuk, hogy az így közölt határok ellentétben a szövetséges és társult kormányok ama kijelentésével, mely szerint a katonai hódítás nem lehet alapja az új államok határainak, úgy tűnnek fel, mint a kard jogán megállapított határok. E határokon belül normális gazdasági életet teremteni, termelni egyáltalán lehetetlen, - aminthogy lehetetlen a világgazdaság mai állapota, a nemzetközi forgalom mai állapota mellett ezen határok közé foglalt lakosság puszta fizikai létének biztosítása is. Várjuk az alkalmat, hogy ezt az állításunkat a békekonferencia előtt adatokkal is bizonyíthassuk.

Egyben újra felhívjuk szíves figyelmét múlt jegyzékünkben közölt ama kérésünkre, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchia népeinek kormányait értekezletre hívják egybe, amelyen a volt monarchia likvidálását,  megbeszélhessük.

Nem állván a területi integritás álláspontján, nem is beszélünk arról, hogy tisztán magyarok által lakott területek tanácsköztársaságunktól a közölt határmegállapítás folytán elszakíttatnak, csupán azt szögezzük le, hogy ilyen feltételek mellett még oly szilárd hatalmon alapuló kormányzati rendszer is, mint amilyen a miénk, alig lehet képes megakadályozni, hogy a létért való küzdelem e határok miatt ne fajulhasson el mindenkinek mindenki ellen való háborújává.

Amikor ismételten kijelentjük, hogy a magunk részéről nemcsak minden támadó hadműveletet megszüntettünk, hanem megtesszük az intézkedéseket, csapatainknak megparancsoljuk, hogy a felhívás értelmében járjanak el, s a felhívás végrehajtására a technikai előkészületeket tegyék meg, kérjük, szíveskedjék odahatni, hogy a cseh-szlovák köztársaság és a román  királyság kormányaihoz ez irányban intézett megkereséseink teljesíttessenek.

Kérjük, utasítsa nevezett kormányokat, hogy az önök parancsának végrehajtása végett velünk a jelzett módon közvetlenül érintkezésbe lépjenek, mindenekelőtt pedig, hogy ők is szüntessenek be minden fölösleges vérontást, hagyják abba támadásaikat, amelyekkel csak meghosszabbítják a háború borzalmait.

Kun Béla s.k.

a magyarországi tanácsköztársaság külügyi népbiztosa."

(323)

* * *

Megállapítható a távirat stílusából, hogy az s.k. ellenére Kun Bélán kívül mások is részt vettek annak megszövegezésében.

Számos mondatból kiérződik Kunfi Zsigmond, Böhm Vilmos, Ágoston Péter szóhasználata. Ami pedig a gondolatfűzést illeti, szembetűnő az a módszer, hogy az igazságnak teljesen megfelelő elemeket kevernek vakmerően valótlan állításokkal.

Az időzítés sem véletlen, - Kun Béla megvárta, mi lesz a kimenetele az általa irányított bécsi hatalomátvételi kísérletnek. Siker esetén egészen másféle táviratot küld Clemenceau-nak, ha egyáltalán fontosnak tartotta volna a választ.

Egyébként a Párizsba továbbított távirat szövegét órákon belül megkapta Czóbel Ernő, Kun Béla bécsi követe is. A mellékelt utasításban szereplő első három név viselője az antant olasz, angol és francia megbízottja volt:

„Sehr dringend.

Czobel Gesandte, ungarische Gesandtschaft Wien.

Az alább következő jegyzéket az általam pontosan megjelölendő időben adja át Allizé, Cunningham és Segré uraknak, valamint Otto Bauernek. A második két jegyzéket közölje Tusar és Isopescul-Grecul urakkal. Közölje a jegyzéket Bauerrel is bizalmasan, s tudja meg véleményét az ügyről.

A jegyzéket Allizénak való átadása után közölje a bécsi sajtóval, s a külföldi sajtóban való közlése iránt is intézkedjék. A jegyzék francia szövegét is küldjük.

Kun."

(324)