1919. június 16. hétfő
„RENDELET
Azon
rendeletemmel, hogy az utcán való csoportosulást és tömeges sétálást
megengedtem, sok visszaélés történt. Ezért a mai naptól kezdődőleg a
további intézkedésig az utcai csoportosulásokat és a tömeges sétálást
megtiltom.
Eger, 1919. június 16.
Jackworth Ede kormányzótanácsi biztos."
* * *
Ágoston Péter népbiztos naplójából:
„Június 16.
A
nagy ügyek mellett a kormányzótanácsot a pesti iskolaügyek
foglalkoztatják, mert a gyermekek nemi felvilágosítása kapcsán sok
ostobaságot beszélnek nekik a tanítónők."
(321)
* * *
A napilapok számára központilag kiadott tudósítás:
„Budapest, június 16.
A szovjetkongresszus ülésének színhelyét ma áttették a volt képviselőházba.
Ismét
látjuk a díszes termet, oly sok végzet és elhatározás színhelyét, a
padsorokat és az órát az elnöki emelvény felett, amely oly példátlan
lassúsággal mutatta az időt, hogy állandóan több száz esztendővel el
volt maradva. Minden a helyén van és a változás, melyen az egész épület
átment, mégis kápráztató és egész nagyságában és egész mélységében alig
átfogható. Ragyogó napfényben a proletárok hosszú sorai vonulnak a
kongresszusi épület felé, proletárok, akiknek előbb oly kevés közük
volt ide, mert innen még nevüknek említése is el volt tiltva.
A
karzatok korábbi ledér közönsége: a főrangú hölgyek, gavallérjaik
társaságában nincsenek itt, de tömött sorokban foglalja el a karzatokat
a főváros munkássága: férfiak és lelkes proletárasszonyok.
Bent
az ülésteremben van némi változás a díszítésben. A falakról lekerültek
a hazug történetírás illusztrációi és helyükre olyan festmények léptek,
melyek a munka győzelmét allegorizálják.
Marx
Károly emlékének szentelt márványtáblát lepleztek le a róla elnevezett
laktanyában parádés katonaünnep keretében. Szántó Béla hadügyi
népbiztos volt a főszónok. Fogadta a zeneszóra előtte elvonuló századok
díszelgését. Élvonalbeli színészek adtak matinéműsort és ünnepi ebédet
kapott az egész alakulat.
A Marx-relieffel díszített nagyméretű márványtáblára ezt az aranybetűs szöveget vésték:
«Vagy elpusztulunk az utolsó szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.»
* * *
Csaknem
három napig fontolgatták Kun Béláék, hogy mit válaszoljanak Clemenceau
13-i táviratára, amelyben a Vörös Hadsereg által elfoglalt területek
kiürítését és a demarkációs vonal mögé való visszavonulást követelte a
francia miniszterelnök.
A
terjengős válasz sokkal inkább hasonlított agitátori szónoklatra,
semmint diplomáciai fogalmazványra. Délután három órakor kezdte
kopogtatni a csepeli rádiótávírász az alábbi hosszú szöveget:
„Igen sürgős, soron kívül továbbítandó Clemenceau úrnak, a békekonferencia elnökének,
Paris
Elnök úr!
A
szövetséges és társult hatalmak nevében küldött táviratát megkaptuk. A
magyarországi tanácsköztársaság kormánya ismételten őszinte örömét
fejezi ki afölött, hogy a szövetséges és társult hatalmak elhatározták,
hagy véget vetnek mindenféle céltalan ellenségeskedésnek. Ünnepélyesen
kijelentjük, hogy eme szándékuk végrehajtásában kormányunk önöket
minden erejével segíteni fogja.
A
magyarországi tanácsköztársaság, amelynek népe történelmének legnagyobb
forradalmát úgyszólván vér nélkül hajtotta végre, amint nem volt, úgy
nem is lesz sohasem fölösleges vérontás okozója. Nem katonai
hódításokra, nem más nemzetek elnyomására rendezkedett be a
magyarországi tanácsköztársaság, amelynek célja mindennemű elnyomás és
kizsákmányolás megszüntetése.
Erős
bennünk a meggyőződés, hogy nem a katonai hódítás pillanatnyi
esetlegességei, hanem az emberiség nagy érdekei fogják eldönteni az új
államok határait addig is, amíg ledőlnek a népeket elválasztó falak.
Semmi sem áll távolabb tőlünk, akik az egész világ dolgozóinak
testvéri szolidaritására fektettük le sorsunkat, mint a háború
borzalmainak meghosszabbítására való törekvés. A béke és az
igazságosság érdekében megtett minden intézkedés szilárd támaszra talál
a dolgozók magyarországi köztársaságában.
Habozás
nélkül, a legteljesebb őszinteséggel és nyíltsággal jelenti ki a
magyarországi tanácsköztársaság kormánya, hogy a szövetséges és társult
hatalmak kormányai által hozzánk intézett ama felszólításnak, hogy az
ellenségeskedésnek haladéktalanul vessünk véget, nemcsak hogy eleget
teszünk, de máris a legteljesebb mértékben eleget tettünk.
Nem
rajtunk múlt a további vérontás, hanem a cseh-szlovák köztársaság
csapatain, amelyek kihasználva azt, hogy a szövetséges és társult
kormányok felszólítására azonnal megszüntettük a hadműveleteket,
támadásba mentek át, amelyeket újból csupán ellentámadásainkkal
sikerült visszavernünk úgy, hogy a további előnyomulásaikat
lehetetlenné tehessük. Hogy nem rajtunk múlt a vérontás, mutatja az a
tény, a románok által megszállott területen egyetlen lépést sem
haladtunk előre, sőt még ily irányú kísérletet sem tettünk, mert a
román hadsereg nem kezdett új támadásba.
Megállapítjuk
azonban, hogy a cseh-szlovák front mai helyzete mellett sem a
parancsadás lehetősége, sem a végrehajtás eszközlésének szempontjából
csapataink visszavonása és a jelzett területek kiürítése nem hajtható
végre abban az időben, amelyet a távirat végső határként megjelöl.
Annál kevésbé tehetjük ezt, mert a táviratot annak ellenére, hogy
különösen sürgősnek volt jelezve, csupán június 15-én a déli órákban
vettük kézhez. A csapatok visszavonásának vér nélkül való végrehajtása,
a területeknek az általunk, mint a románok által vér és erőszakosságok
nélkül való kiürítése céljából a mai napon megkerestük úgy a
cseh-szlovák köztársaság, mint a román királyság kormányait, illetőleg
hadsereg-főparancsnokságait, hogy főhadiszállásunkra megfelelő
meghatalmazásokkal ellátott katonai személyeket küldjenek
parlamenterekül, akik hívatva lesznek, hogy
hadsereg-főparancsnokságunkkal egyetértően, megállapítsák a kiürítés
módozatait.
Sajnálattal
kell azonban emellett megállapítanunk, hogy a szövetséges és társult
kormányok mind ez ideig nem adtak módot arra, hogy a tanácsköztársaság
életbe vágó politikai és gazdasági kívánságai közvetlenül
meghallgattassanak, sőt még a határok is csupán részben közöltettek
velünk.
Eleve
megállapítjuk, hogy az így közölt határok ellentétben a szövetséges és
társult kormányok ama kijelentésével, mely szerint a katonai hódítás
nem lehet alapja az új államok határainak, úgy tűnnek fel, mint a kard
jogán megállapított határok. E határokon belül normális gazdasági
életet teremteni, termelni egyáltalán lehetetlen, -
aminthogy lehetetlen a világgazdaság mai állapota, a nemzetközi
forgalom mai állapota mellett ezen határok közé foglalt lakosság puszta
fizikai létének biztosítása is. Várjuk az alkalmat, hogy ezt az
állításunkat a békekonferencia előtt adatokkal is bizonyíthassuk.
Egyben
újra felhívjuk szíves figyelmét múlt jegyzékünkben közölt ama
kérésünkre, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchia népeinek kormányait
értekezletre hívják egybe, amelyen a volt monarchia likvidálását,
megbeszélhessük.
Nem
állván a területi integritás álláspontján, nem is beszélünk arról, hogy
tisztán magyarok által lakott területek tanácsköztársaságunktól a
közölt határmegállapítás folytán elszakíttatnak, csupán azt szögezzük
le, hogy ilyen feltételek mellett még oly szilárd hatalmon alapuló
kormányzati rendszer is, mint amilyen a miénk, alig lehet képes
megakadályozni, hogy a létért való küzdelem e határok miatt ne
fajulhasson el mindenkinek mindenki ellen való háborújává.
Amikor
ismételten kijelentjük, hogy a magunk részéről nemcsak minden támadó
hadműveletet megszüntettünk, hanem megtesszük az intézkedéseket,
csapatainknak megparancsoljuk, hogy a felhívás értelmében járjanak el,
s a felhívás végrehajtására a technikai előkészületeket tegyék meg,
kérjük, szíveskedjék odahatni, hogy a cseh-szlovák köztársaság és a
román királyság kormányaihoz ez irányban intézett megkereséseink
teljesíttessenek.
Kérjük,
utasítsa nevezett kormányokat, hogy az önök parancsának végrehajtása
végett velünk a jelzett módon közvetlenül érintkezésbe lépjenek,
mindenekelőtt pedig, hogy ők is szüntessenek be minden fölösleges
vérontást, hagyják abba támadásaikat, amelyekkel csak meghosszabbítják
a háború borzalmait.
Kun Béla s.k.
a magyarországi tanácsköztársaság külügyi népbiztosa."
(323)
* * *
Megállapítható a távirat stílusából, hogy az s.k. ellenére Kun Bélán kívül mások is részt vettek annak megszövegezésében.
Számos
mondatból kiérződik Kunfi Zsigmond, Böhm Vilmos, Ágoston Péter
szóhasználata. Ami pedig a gondolatfűzést illeti, szembetűnő az a
módszer, hogy az igazságnak teljesen megfelelő elemeket kevernek
vakmerően valótlan állításokkal.
Az
időzítés sem véletlen, - Kun Béla megvárta, mi lesz a kimenetele az
általa irányított bécsi hatalomátvételi kísérletnek. Siker esetén
egészen másféle táviratot küld Clemenceau-nak, ha egyáltalán fontosnak
tartotta volna a választ.
Egyébként a Párizsba továbbított távirat szövegét órákon belül megkapta Czóbel Ernő,
Kun Béla bécsi követe is. A mellékelt utasításban szereplő első három
név viselője az antant olasz, angol és francia megbízottja volt:
„Sehr dringend.
Czobel Gesandte, ungarische Gesandtschaft Wien.
Az alább következő jegyzéket az általam pontosan megjelölendő időben adja át Allizé, Cunningham és Segré uraknak, valamint Otto Bauernek.
A második két jegyzéket közölje Tusar és Isopescul-Grecul urakkal.
Közölje a jegyzéket Bauerrel is bizalmasan, s tudja meg véleményét az
ügyről.
A
jegyzéket Allizénak való átadása után közölje a bécsi sajtóval, s a
külföldi sajtóban való közlése iránt is intézkedjék. A jegyzék francia
szövegét is küldjük.
Kun."
(324)
|