1919. március 22. szombat Nyomtatás E-mail

 

 

1919. március 22. szombat

 

 

 

Közzétették Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnök lemondását

 

karolyimiska.jpg

"MAGYARORSZÁG NÉPÉHEZ!

A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából és a magyar proletárság támogatásával kormányoztak, belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje új irányt parancsol.

A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a proletáriátus veszi kezébe.

A fenyegető termelési anarchia mellett a külpolitikai helyzet is válságos. A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csak nem egész területét katonailag megszállja. Az antantmisszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekintik.

Az ország további megszállásának nyilvánvaló célja az, hogy Magyarországot felvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló orosz szovjethadsereg ellen. A mitőlünk elrabolt terület pedig zsoldja lenne azoknak a román és cseh csapatoknak, amelyekkel az orosz szovjethadsereget akarják leverni.

Én, mint a magyar népköztársaság ideiglenes elnöke, a párizsi békekonferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletáriátusához fordulok igazságért és segítségért.

Lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának.

Károlyi Mihály s. k."

 

 

Noha a nyilatkozat valamennyi fővárosi napilapban megjelent és hitelességét senki kétségbe nem vonta, a tény mégis az, hogy ez a dokumentum hamisítvány.

 

Böhm Vilmos tanúsága erről a következő:

 

"Március 22-én a Károlyi Mihály aláírásával megjelent proklamációt, amelyben átadja a hatalmat a proletáriátusnak, tudtán kívül mások fogalmazták. Károlyi azt soha alá nem írta. Annak kiadását tanúk előtt megtiltotta és csak az ő akarata ellenére jelent meg a lapokban. Nevét egyszerűen mások írták az okmány alá."

 

 

*  *  *

 

 

IRODALOM:

 

Újrakezdeni

Válasz | 2005. március 20. 22:32 | Sorszám: 4

Tisza István grófmeggyilkoltatása után a hajdani Kossuth-féle liberális párt vezetője, a francia- és angolbarát Károlyi Mihály gróf vette át a hatalmat.

Milyen ember is volt a liberális párt vezetője, Károlyi Mihály?

Károlyi, - az aszkéta természetű Tiszával ellentétben, gátlásnélküli demagóg volt. Az ország egyik leggazdagabb földesura, aki azelőtt a könnyelmű szórakozásokban tobzódott, ekkor hirtelen megjátszotta a haladó demokratát. Először telefonon hűséget esküdött Károly császár és királynak, majd miután ugyancsak telefonon felmentették esküje alól, a Nemzeti Tanács elnöke lett, 1918 november 16-án pedig a Marseillase hangjai mellett kikiáltották köztársasági elnöknek.

Hazája keservesen csalódott benne.

 

A jóakaraton és a műveltségen kívül hiányzottak belőle azok a jellembeli képességek, melyek abban az időben, mikor mindenütt fejetlenség uralkodott és az országra a megszállás és veszteség terhe nehezedett, elengedhetetlenül szükségesek lettek volna.

Tiszavirág életű uralma során, tettei nyomán Linder Béla hadügyminiszterrel együtt az országotaz ellenség szabad zsákmányává tették. Magyarország területén november elején, a páduai fegyverszünet után még egyetlen idegen katona sem tartózkodott.

 

A sértetlen magyar hadsereg feloszlatásával az országot az ellenség szabad zsákmányává tették.

 

Ez a dicstelen intézkedése méltán érdemelte ki a rövidéletű gyenge kommunista hatalom bukása után Horthy kormánya részéről a hazaárulás vádját.

 

 

bihari

Válasz | 2005. március 21. 02:31 | Sorszám

 

 

AMI A KOMMUNISTA TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBŐL KIMARADT

 

Oroszországból a hadifoglyok tízezreivel több bolsevik agitátor is hazatért, bőven ellátva orosz pénzzel és moszkvai utasítással. Vezérük Kohn Béla volt, a háború előtt jelentéktelen vidéki újságíró, és csalások miatt degradált munkásbiztosító pénztári tisztviselő.

 

Kós Károly így emlékezik rá:

"Emlékszem, okos, szorgalmas, de rettentően pökhendi zsidó fiú volt, osztálytársai átlag minden héten kegyetlenül elverték, de nem használt. Tanáraink sem szerették a kolozsvári Református Főgimnáziumban, mert konfidens [tolakodó, szemtelenül komázó] volt..." (Kós Károly: Hármaskönyv. Bukarest, 1969. 222.)

Kolozsvárról azért kellett eltűnnie, mert ellopta a munkásbiztosító betegsegélyezõ pénztárát. Ellopta Kós Károly egyik Móricz-illusztrációját is, amikor meglátogatta Sztánán.

 

[Berele Kohn élete és halála]

 

A kivégzések és a terrorcselekmények fõként Kun Béla, Pogány József és Landler Jenő tudtával és utasítására történtek.

Ha Romanelli alezredes, az olasz katonai misszió vezetője tiltakozott a kivégzések miatt, ezt Kun a "belügyekbe való beavatkozásnak" minősítette.

Tömeges kivégzéseknél az áldozat egyik szemét kiszúrták, s úgy kellett végignéznie társai kivégzését. Gyakran kihúzták az áldozat nyelvét, de sokszor előfordult, hogy a kínlódó embernek felmetszették a hasát, és kihúzták a beleit.

Kun áldásos tevékenységét Magyarország ellen az emigrációban is folytatta, az antant érdekében. A moszkvai Vörös Újságban Területi integritás címen írott cikkében (1921. febr. 5. és 12.) így ír:

 

"Nem szabad követelni, hogy a magyarság az elszakított területeken a népszavazást, az önrendelkezési jogot érvényesítse. Hasonlóképpen nincs szükség a kulturális önkormányzatra sem. A magyar nyelvû kommunistáknak kötelességük tiszteletben tartani a volt Magyarország területén alakult államok antant-imperializmus által megszabott határainak integritását..."

 

Környezetében megforduló kommunisták írták meg róla, hogy a magyarországi proletárdiktatúra alatt a sorsdöntő fordulatoknál hisztériás rohamok lepték meg, elveszítette fejét, és félelmében sírt, mint egy gyermek; - mindig azon jajgatott, hogy fel fogják akasztani, mert minden felelősséget magára kell vállalnia.

 

Ez a gyáva, folyton saját életéért rettegő ember később a krími félsziget polgári biztosaként ismét úrnak, parancsolónak érzi magát (1920 végétől), aki végre újra bármit megtehet, senki számadásra nem vonhatja. Megbízható becslés szerint Kohn Theodosiában 7500, Szimferopolban 12 ezer, Szevasztopolban 10 ezer, Kercsben 6000, Jaltában 5000 embert végeztetett ki, ez utóbbi helyen a vöröskeresztes kórház tizenhét betegápolónőjét és három orvosát is. Alupkában a kórház udvarán lövetett agyon 272 háborús rokkantat, akiket hordágyakon cipeltek le a kórtermekből.

 

Runaway

Válasz | 2005. március 21. 02:34 | Sorszám: 6

 

Az az időszak a magyarság örök szégyene, - hogy egy maroknyi bitang, testidegen ezt meg tudta csinálni velünk! Ez egy olyan fejezet, amit szivesen kitörölnék a magyar történelemből,- persze sok mással együtt!

 

 

Turul

Válasz | 2005. március 21. 14:31 | Sorszám: 7

 

 

A leghírhedtebbé 1919-bőla Lenin-fiúk váltak.

A szervezetet, miután spontán módon megszervezõdött, alárendelték a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának, de végül is az osztály nem tudta befolyásolni tevékenységüket.

Csak két zsidókommunista vezérük tudott hatással lenni rájuk, persze csak akkor, ha az összefüggött az ő elképzeléseikkel, Samuely Tiborés Klein-Korvin Ottó.

 

Legenda övezte már a megjelenésüket is, felszerelésük a következõ volt: bőrnadrág, bőrkabát, bőr lábszárvédő, tányérsapka, karabély, Steyer- pisztoly, szurony és tojás kézigránát.

 

Általában a helyi "proletariátussal" összefogva leverték a szervezkedéseket, pl. május 1- én Szolnokon, 2-án Hatvanban, 7-én Devecserben, június elején Dunaföldváron, majd a Nyugat-Dunántúlon akasztgattak, 21-én Dömsödön, 22-én Szekszárdon stb., és igen csak kivették a részüket a budapesti június 24-i "ellenforradalmi" szervezkedés leverésében is.

 

"A Magyar Tanácsköztársaság Kormánya akkor is, ha hatalmát a legszélsőbb szigorral érezteti, mindig humánusabb lesz azoknál a kormányoknál, akik az emberiségre a háború borzalmait hozták." - jelentette ki Kohn Béla.

 

A Lenin-fiúkhoz ennél sokkal közelebb álltak Samuely szavai:

 

"Mindenütt itt szaladgálnak, ágálnak az ellenforradalmárok, üssétek le őket! Üssétek agyon ott, ahol találjátok őket! Ha csak egy órára is sikerül felülkerekedni az ellenforradalomnak, nem lesz kíméletes egyetlen proletárral sem.

Mielőtt vérébe fojtanák a forradalmat, fojtsátok őket a vérükbe!" (Vörös Újság, 1919. február 11.)

 

 

 

*  *  *

 

 

1919. március 22. szombat

 

 

A Pesti Hírlap vezércikkéből:

 

"A párizsi békekonferencia államunk határairól megkérdezésünk nélkül titokban döntött.

Ez a határmegállapítás halálos ítéletet jelent a magyar államra. A megszállás kiterjesztésével a hurkot előre a nyakunkra vetik. Csak természetesnek találjuk és helyeseljük, hogy a magyar kormány nem vállalkozott e halálos ítélet végrehajtására.

Az entente viselkedésének logikus következménye az, ami tegnap és ma történt, s ami ezentúl fog megtörténni. Mindezért az antantot terheli a felelősség. Szelet vetett, vihart fog aratni. A kérésnek és könyörgésnek hosszú skáláját végigzengettük, hogy ne fojtsák meg az új magyar demokrata köztársaságot. Rágalmazóinkra hallgattak. Koncul odadobták pártfogoltjaiknak, a kisantantnak ....

Amitől az antant fél Keleten, - íme, azt maga támasztotta életre: a proletárdiktatúrát Magyarországon. Ez az antantpolitika diadala. Jelentheti Lloyd-George a forrongó angol munkásoknak, jelenthetik az amerikai megbízottak Wilsonnak, hogy Clemenceau gyűlölete milyen lángot gyújtott Keleten..." (21)

 

 

*  *  *

 

 

Kun Béla a hadügyi népbiztosságon tárgyalt Pogány Józseffel, Böhm Vilmossal, Vágó Bélával, Szamuely Tiborral, amikor megjelent a leszerelt katonák háromtagú küldöttsége. A háború befejezése óta szívósan küzdött azért a leszerelt katonák mozgalma, hogy anyagi kárpótlást kapjanak a frontokon elszenvedett nélkülözésekért. Azt remélték, kívánságukat végre teljesíteni fogja a vörösdiktatúra. Kun Béla azonban valósággal kikergette a küldöttséget a honvédelmi minisztérium épületéből a következő szavakkal:

 

"Most aztán vége legyen az 5400 koronás követelésteknek! Mert ha nem lesz vége, kaptok 5400 gépfegyvergolyót, de nem ám 5400 koronát!"

 

A tanácsköztársaság egész ideje alatt soha többé nem került szóba a leszerelt frontharcosok anyagi kárpótlása.

 

 

*  *  *

 

 

Kun Béla beszéde a kommunista párt bizalmi férfiainak értekezletén:

 

„Amivel kezdtük a magyarországi kommunizmus munkáját, hogy céljaink elérésére egyetlen mód vezet, ha a proletárok kezébe kerül minden hatalom, az ma valóra vált. Megalakult a Magyar Szovjetköztársaság. Elveinkből nem engedünk egy hajszálnyit sem.

 

Boldogok és büszkék vagyunk, hogy Magyarország lett a második szovjetköztársaság. Higgyék el, hogy ma Moszkvában még nagyobb az öröm, mint minálunk. Hálásan küldjük el üdvözletünket az orosz szovjetköztársaságnak, mely bennünket eddig is segített, és amelynek szövetséges proletárserege már a Kárpátok alján áll. Nem ígérünk hazugul mindenféle jókat. Szenvednünk és éheznünk kell majd. De ha éhezünk, ha szenvedünk, a magunk javáért és a világ proletárjainak egyesüléséért szenvedünk.

 

Mi, akik elöl mentünk, elöl fogunk járni a munkában is, a harcban is...

 

A proletáriátus legelső forradalmi kötelessége a harci szerveknek haladéktalan kiépítése, hogy azoknak útján gyakorolhassa a teljes politikai hatalmat."

 

 

*  *  *

 

 

Az üzletek kisajátítása, az árukészletek lefoglalása kétségbe ejtette a kereskedőket. Március 22-én Glaser Dávid követett el öngyilkosságot Budapesten, a Teleky tér 3. alatt lévő otthonában. (22)

 

 

*  *  *

 

Jászárokszálláson zendülés tört ki késő este.

 

Úgy értelmezve a proletárdiktatúrát, hogy a tömegnek mindent szabad, százak és százak verődtek össze botokkal, lőfegyverekkel. Megtámadták a kereskedők magánlakásait,feltörték az üzleteket, raboltak, fosztogattak azzal a jelszóval, hogy csak azt veszik vissza, amit a háború alatt kisajtoltak be1ő1ük a kereskedők. Behatoltak a községházára is, ahonnan az elmaradt hadisegélyek kárpótlásául elvitték és szétosztották a pénztárban talált 210 ezer koronát.

 

Mivel a tömegindulat megfékezésére képtelennek bizonyult a helyi nemzetőrszakasz, Jászberényből, Hatvanból és Szolnokról küldtek sürgősen katonai különítményt. Ezekre lőttek ugyan a civil fegyveresek, s viszonozták a tüzet a zendülőket szétkergető katonák, de senkinek nem esett baja az éjszakai lövöldözésben.

 
< Előző   Következő >