1919. március 22. szombat

Közzétették Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnök lemondását

"MAGYARORSZÁG NÉPÉHEZ!

A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából és a magyar proletárság támogatásával kormányoztak, belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje új irányt parancsol.

A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a proletáriátus veszi kezébe.

A fenyegető termelési anarchia mellett a külpolitikai helyzet is válságos. A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csak nem egész területét katonailag megszállja. Az antantmisszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekintik.

Az ország további megszállásának nyilvánvaló célja az, hogy Magyarországot felvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló orosz szovjethadsereg ellen. A mitőlünk elrabolt terület pedig zsoldja lenne azoknak a román és cseh csapatoknak, amelyekkel az orosz szovjethadsereget akarják leverni.

Én, mint a magyar népköztársaság ideiglenes elnöke, a párizsi békekonferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletáriátusához fordulok igazságért és segítségért.

Lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának.

Károlyi Mihály s. k."

Noha a nyilatkozat valamennyi fővárosi napilapban megjelent és hitelességét senki kétségbe nem vonta, a tény mégis az, hogy ez a dokumentum hamisítvány.

Böhm Vilmos tanúsága erről a következő:

"Március 22-én a Károlyi Mihály aláírásával megjelent proklamációt, amelyben átadja a hatalmat a proletáriátusnak, tudtán kívül mások fogalmazták. Károlyi azt soha alá nem írta. Annak kiadását tanúk előtt megtiltotta és csak az ő akarata ellenére jelent meg a lapokban. Nevét egyszerűen mások írták az okmány alá."

*  *  *

IRODALOM:

*  *  *

1919. március 22. szombat

A Pesti Hírlap vezércikkéből:

"A párizsi békekonferencia államunk határairól megkérdezésünk nélkül titokban döntött.

Ez a határmegállapítás halálos ítéletet jelent a magyar államra. A megszállás kiterjesztésével a hurkot előre a nyakunkra vetik. Csak természetesnek találjuk és helyeseljük, hogy a magyar kormány nem vállalkozott e halálos ítélet végrehajtására.

Az entente viselkedésének logikus következménye az, ami tegnap és ma történt, s ami ezentúl fog megtörténni. Mindezért az antantot terheli a felelősség. Szelet vetett, vihart fog aratni. A kérésnek és könyörgésnek hosszú skáláját végigzengettük, hogy ne fojtsák meg az új magyar demokrata köztársaságot. Rágalmazóinkra hallgattak. Koncul odadobták pártfogoltjaiknak, a kisantantnak ....

Amitől az antant fél Keleten, - íme, azt maga támasztotta életre: a proletárdiktatúrát Magyarországon. Ez az antantpolitika diadala. Jelentheti Lloyd-George a forrongó angol munkásoknak, jelenthetik az amerikai megbízottak Wilsonnak, hogy Clemenceau gyűlölete milyen lángot gyújtott Keleten..." (21)

*  *  *

Kun Béla a hadügyi népbiztosságon tárgyalt Pogány Józseffel, Böhm Vilmossal, Vágó Bélával, Szamuely Tiborral, amikor megjelent a leszerelt katonák háromtagú küldöttsége. A háború befejezése óta szívósan küzdött azért a leszerelt katonák mozgalma, hogy anyagi kárpótlást kapjanak a frontokon elszenvedett nélkülözésekért. Azt remélték, kívánságukat végre teljesíteni fogja a vörösdiktatúra. Kun Béla azonban valósággal kikergette a küldöttséget a honvédelmi minisztérium épületéből a következő szavakkal:

"Most aztán vége legyen az 5400 koronás követelésteknek! Mert ha nem lesz vége, kaptok 5400 gépfegyvergolyót, de nem ám 5400 koronát!"

A tanácsköztársaság egész ideje alatt soha többé nem került szóba a leszerelt frontharcosok anyagi kárpótlása.

*  *  *

Kun Béla beszéde a kommunista párt bizalmi férfiainak értekezletén:

„Amivel kezdtük a magyarországi kommunizmus munkáját, hogy céljaink elérésére egyetlen mód vezet, ha a proletárok kezébe kerül minden hatalom, az ma valóra vált. Megalakult a Magyar Szovjetköztársaság. Elveinkből nem engedünk egy hajszálnyit sem.

Boldogok és büszkék vagyunk, hogy Magyarország lett a második szovjetköztársaság. Higgyék el, hogy ma Moszkvában még nagyobb az öröm, mint minálunk. Hálásan küldjük el üdvözletünket az orosz szovjetköztársaságnak, mely bennünket eddig is segített, és amelynek szövetséges proletárserege már a Kárpátok alján áll. Nem ígérünk hazugul mindenféle jókat. Szenvednünk és éheznünk kell majd. De ha éhezünk, ha szenvedünk, a magunk javáért és a világ proletárjainak egyesüléséért szenvedünk.

Mi, akik elöl mentünk, elöl fogunk járni a munkában is, a harcban is...

A proletáriátus legelső forradalmi kötelessége a harci szerveknek haladéktalan kiépítése, hogy azoknak útján gyakorolhassa a teljes politikai hatalmat."

*  *  *

Az üzletek kisajátítása, az árukészletek lefoglalása kétségbe ejtette a kereskedőket. Március 22-én Glaser Dávid követett el öngyilkosságot Budapesten, a Teleky tér 3. alatt lévő otthonában. (22)

*  *  *

Jászárokszálláson zendülés tört ki késő este.

Úgy értelmezve a proletárdiktatúrát, hogy a tömegnek mindent szabad, százak és százak verődtek össze botokkal, lőfegyverekkel. Megtámadták a kereskedők magánlakásait,feltörték az üzleteket, raboltak, fosztogattak azzal a jelszóval, hogy csak azt veszik vissza, amit a háború alatt kisajtoltak be1ő1ük a kereskedők. Behatoltak a községházára is, ahonnan az elmaradt hadisegélyek kárpótlásául elvitték és szétosztották a pénztárban talált 210 ezer koronát.

Mivel a tömegindulat megfékezésére képtelennek bizonyult a helyi nemzetőrszakasz, Jászberényből, Hatvanból és Szolnokról küldtek sürgősen katonai különítményt. Ezekre lőttek ugyan a civil fegyveresek, s viszonozták a tüzet a zendülőket szétkergető katonák, de senkinek nem esett baja az éjszakai lövöldözésben.