1919. március 23. vasárnap Nyomtatás E-mail

 

 

 

1919. március 23. vasárnap

 



A tanácsköztársaság kikiáltását követően órák alatt vörös plakáterdő borította el a fővárosban a házak falát, a kirakatüvegeket, kapuszárnyakat, még a lehúzott redőnyöket is.

Vasárnapra virradóra ezt olvashatták a járókelők:


„Proletárok!  Rendet!  Dolgozzatok!  Magatoknak dolgoztok!

A péntek éjszaka folyamán, de még szombaton reggel is megtörtént, hogy csoportok és összeverődött tömegek behatoltak a rendőrőrszobákba és meglehetős pusztítást csináltak. A rendőrök ruháit, csizmáit is elvitték.

A kapitányság népbiztosai ezúton is felhívják arra a figyelmet, hogy az ilyen oktalan brutalitásoknak nincs helye a rendőrökkel szemben, akik lelkesedéssel csatlakoztak a proletárhatalom új rendjéhez és annak ők épp olyan lelkes katonái, mint a többi szocialista katona.

A Forradalmi Kormányzótanács ez úton is figyelmeztet mindenkit, hogy a kihirdetett statáriumot minden esetben legridegebben érvényesíti!"


*  *  *

 


A Vyx alezredes vezette francia misszió fegyveres védelmét egy egész ezred szpáhi látta el. Körletük Pestszentlőrincen, az egyik Szemere birtok majorsági épületeiben volt. Lefegyverzésükkel Ruscsák Lajos kommunista forradalmárt bízták meg a tanácskormány katonai vezetői. Tőle való az alábbi visszaemlékezés. (23)

„1919. március 23-án behívattak a kispesti városi ideiglenes direktórium hoz, amelynek elnöke Chlepkó Ede volt. Közölte velem, hogy a Vyx alezredes parancsnoksága alatt álló, Pestszentlőrincen állomásozó francia szpáhiezredet le kell fegyverezni és be kell kísérni a Frankel Leó laktanyába. A végrehajtással engem bíztak meg. Néhány perc múlva megjelent még Fiedler Rezső,  Szántó Béla és Szikra Gyula. Rövid értekezlet után abban állapodtunk meg,  hogy a lefegyverzést meglepetésszerű rajtaütéssel, legfeljebb 6-7 elvtárssal kell végrehajtani. Szántó Béla és Szikra Gyula amiatt aggodalmaskodott, hogy  rokkant vagyok, de kispesti elvtársaim, akik egyszersmind szaktársaim is voltak és jól ismertek, biztosították őket, hogy én így is helytállok. ...

Felkerestem sógoromat, Kaszás Imrét és kenyerespajtását, Gacs Jánost, frontot járt kőműveseket, azonkívül Torgele Mihály téglagyári, és az akkor  már javakorabeli id. Jaczina Károly vasmunkás vörösöket.

Elmondtam nekik, mi a feladat, és hogy mit terveltem ki. ...
Kértem, vegyenek maguk mellé egy-egy belevaló elvtársat, és 2 órára legye nek készenlétben a községházánál, ezután elváltunk. Idegeim pattanásig feszültek, agyamban egymást kergették a gondolatok: mégiscsak egy hadilétszámú ezredről van szó, mi meg csupán néhányan vagyunk. Az ezred gyarmati arabokból és négerekből áll, a nyelvüket sem értjük...

Míg ilyen gondolatok foglalkoztattak, elérkezett az indulás ideje. A terv szerint nekem kellett bemennem az ezred szálláshelyére és valamilyen módon tudatnom a katonákkal, mi a szándékunk. Társaim elrejtőzve fedeznek gépfegyverekkel. Ha nem észlelek ellenállást - mondtam ; állva maradok, ha igen, hasra vetem magam, és akkor lőjetek!

A szpáhiezred a Szemere birtok egyik 30 holdas tanyáján, a mai Honvéd  utca végén, a vasút mellett volt elszállásolva. A tanya istállókból, cselédlaká sokból és más gazdasági épületekből állott, akácerdő vette körül. ...

Észrevétlenül érkeztünk a helyszínre. A gépfegyvereket 200-300 méter távol ságra a tanyát körülfogó füves árokpartra állítottuk: céliránnyal az istállók előtti térségre. Akadálytalanul bejutottam a tanyára. Az udvaron egy fiatal arab tiszthelyettes ácsorgott. Hozzáléptem és kézzel-lábbal hadonászna, a tanya széle felé mutogatva magyarázni kezdtem, hogy revolúció, proletárdiktatúra, meg a jó ég tudja még, miket. Az én arabom szemmel láthatóan  nagyon megrémült, és alarm, meg más egyebeket ordítozott, amiket viszont én  nem értettem. De azt megértette, mikor a derekára övezett pisztolyért nyúltam.  Kiáltozásunkra kicsődült a sok ingujjra vetkőzött arab. Egyik-másik fegyvert ragadott, néhány pedig fejvesztetten futkosott ide-oda. Hogy a zűrzavar teljes  legyen, társaim izgalmukban félremagyanízták a helyzetet, szaggatott tüzelésbe kezdtek. Ó-Szemere telep lakói is lőttek. Eszeveszett lövöldözés kerekedett. Ma is csodálkozom azon, hogy senki sem sérült meg. Végre akadt francia  tolmács, s az ő segítségével megértettem a szpáhikkal, mit akarunk. Ennek  meg is lett az eredménye. Két-három arab elém állt, és Vive la revolution! kiáltással lábam elé dobta karabélyát. Felemeltem, kirántottam a závárzatot és a karabélyt félredobna mutattam meg nekik, mit tegyenek. A katonák megértették a szándékomat és csoportosan hozták fegyvereiket, fajták szerint külön halomba dobálták. Az odasereglett férfilakosság segített hármasával összekötözni a temérdek tevét, öszvért, lovat, mások a halomba gyűlt fegyvert, lőszert és egyéb felszerelést rakták a társzekerekre.

Öreg este lett, mire elkészültünk és útnak indultunk. ...
Az Üllői úton a téglagyárhoz ért a menet, amikor az egyik szemberobogó villamosról lövések dördültek. Kiderült, hogy a szpáhik ezredparancsnoka  emelkedett hangulatban tartott lakása felé, s amikor meglátta lefegyverzett  katonáit, elvesztette maradék józanságát is, és néhányszor a levegőbe lőtt. A  villamos utasai némi dulakodás után elvették pisztolyát és lelökték a villamosról. A segítségünkre érkező két teherautónyi tengerész csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudta megvédeni a tömeg felháborodásától."
(24)


*  *  *

0323garbai_nepgyules.jpg

Délután három órára tömeggyűlést hirdettek az Országház előtti térre.

Serényen működtek az egyesült párt agitátorai, hogy minél többen jöjjenek  el a külvárosokból, a gyárakból. A kezdés időpontjára már zsúfolásig telt emberrel az Országház körüli hatalmas térség, de még mindig újabb és újabb érkezők duzzasztották nagyobbra immár a térbe torkolló utcákat is megtöltő tömeget. Rácz Laci, az akkori idők híres pesti cigányprímása háromszáz muzsikusnak vezényelt, akik szakadatlanul játszották a sebtében betanult mozgalmi dalokat, főképpen a Marseillaise-t, meg az Internacionálét.

Mivel ennyi emberhez nem lehetett egyetlen helyről beszélni, a szónoklásra kijelölt vezetők különböző pontokon vártak szereplésükre.

Garbai Sándor, a kormányzótanács elnöke nyitotta meg a gyűlést a főhelyen, a két oroszlán közötti lépcsősor tetején. Ugyaninnen szónokolt Kun Béla és Szamuely Tibor. Előbbi hosszasan és körülményesen, utóbbi röviden és szárazon, erőtlen, fátyolos hangon, torkának krónikus érzékenysége miatt.

A szónoklatok között egy-egy forradalmi dalt játszott a háromszáz tagú cigányzenekar. Bokányi Dezső, a legügyesebben beszélő népbiztos szavaló hanghordozás közben lelépdelt Kun Béla mellől a lépcsőkön. Vállára emelte a tömeg, így szónokolt tovább.

Böhm Vilmos nyitott gépkocsija a tér kellős közepén állt, fullasztó embersűrűben, ő innen intézte szózatát hallgatóihoz. Szemben az Országházzal, a földművelésügyi minisztérium palotájának harmadik emeleti erkélyéről Nyisztor György beszélt. Az Országház tér és az Alkotmány utca találkozásánál, az igazságügyi palota sarokablakából Vágó Béla lelkesítette hallgatóságát az új rend támogatására.

Ezzel az ünneplésre mozgósított tömeggel kívánták legalizáltatni ország- világ előtt a vörösdiktatúrát és a maguk vezetői jogosultságát a hatalomra jutott kommunista és szociáldemokrata politikusok.


*  *  *

  0323kohn_nepgyules.jpg

Miközben az Országház előtt kalapot lengetve, cigányzenére éltette Kun Bélát és társait a százezres tömeg, fenn a Várban csendes és fakó találkozóra került sor.

A szociáldemokrata vezérek által megbuktatott, jórészt még mindig tájékozatlan Berinkey-kormány tagjai udvariassági látogatáson vettek búcsút Károlyi Mihálytól.

Károlyi, aki döntően elősegítette konspirációjával a kormánycserét és a bolsevik diktatúra hatalomrajutását, - ájtatosan hangoztatta volt miniszterei előtt:

„Dolgozni fogok mint közkatona, mert úgy látom, hogy ma már Magyarország csak az Internacionálén keresztül menthető meg.
Bele akarok és be le is fogok helyezkedni az új politikai és gazdasági rendbe. Nem kényszerből, és nem keserűséggel, hanem tudatosan!"
  (25)

 
< Előző   Következő >