1919. március 24. hétfő
Szakadatlanul gyártotta rendeleteit, s plakátolta ki a forradalmi
kormányzótanács. Ugyanezt tették külön-külön a népbiztosságok is. A
hétfőn reggelre kiragasztott plakátok egyike:
"Minden
üzlet, az élelmiszerüzletek, gyógyszertárak, drogériák és az
egészségügyi cikkeket árusító üzemek, könyv-, és papírkereskedések,
dohánytőzsdék kivételével, azonnal lezárandó és azokból további
intézkedésig semminemű áru és anyag semmilyen célra a szocializáló
népbiztosság engedélye nélkül el nem vihető és ki nem adható.
Üzemfenntartáshoz szükséges cikkek kiadására a szocializáló
népbiztosság (Tőzsdepalota) áruosztálya ad engedélyt.
Mindazok,
akik ezen rendelkezést megszegik és árukat vagy anyagokat a
szocializáló népbiztosság engedélye nélkül üzleteikből elvisznek,
kiadnak, vagy elrejtenek, forradalmi törvényszék elé állíttatnak és
halállal büntettetnek!
Szocializáló népbiztosság."
* * *
A budapesti mentőszolgálat naplója szerint e napon megőrült Drexler
Sándor huszonhat éves Szondy utcai kereskedő, amikor tudomására jutott,
hogy minden magántulajdonú árukészletet kisajátít a kormányzótanács.
A lipótmezei elmegyógyintézetbe szállították a mentők a megtébolyult fiatal embert.
* * *
Egymást érték a katonai rendeletek is:
"Minden
katona vonuljon haladéktalanul csapatteste kaszárnyájába. Minden katona
foglalja el azonnal szolgálati beosztását. Minden olyan katonát, aki a
rendelet keltétől számított 24 órán túl szolgálati beosztását
önkényesen elhagyja, forradalmi törvényszék elé állítok….
Ha
a katonák nem teljesítik kötelességüket, akkor a magyar
tanácsköztársaság elveszett. A forradalmi kormányzótanács vasfegyelmet
követel és a proletárság érdekében minden eszközzel meg fogja teremteni
a szervezett és mindenre elszánt és engedelmesen dolgozó és harcoló
sereget.
Pogány József, hadügyi népbiztos."
(26)
* * *
A
hadügyi népbiztosság vezetői, Pogány József és két helyettese: Szamuely
Tibor és Szántó Béla ismertették a kormányzótanács ülésén a Vörös
Hadsereg létrehozására vonatkozó rendelettervezetet.
Idegenkedtek
mindentől, ami a császári és királyi közös hadseregre, illetve a magyar
királyi honvédség szervezetére és hadrendjére emlékeztetett, ezért a
reguláris (sorozásos) haderő lehetősége fel sem merült.
Böhm Vilmos népbiztosként jelen volt a kormányzótanácsi ülésen. Így minősítette a hadügyi népbiztosság előterjesztését:
„
…Az önkéntes jelentkezés és toborzás alapjára helyezkedtek és
megtartották az októberi forradalom után szétkergetésre ítélt,
lezüllött, forradalmi szempontból teljesen megbízhatatlan
fiatalkorúakból álló hadsereget. Az új rendelet szerint a hadseregbe
elsősorban szervezett munkások és párttagok toborozhatók. A kétes
elemek, amelyek be akartak jutni a Vörös Hadseregbe, egyszerűen
beiratkoztak a szakszervezetbe vagy szocialista pár szervezetbe,
tagkönyvecskéjük alapján aztán örömmel felvették őket a vörös katonák
sorába."
* * *
1919. március 24. hétfő
Délután tartotta utolsó, önfeloszlató ülését az októberi polgári forradalomkor alakult Nemzeti Tanács.
Hock
János*, a tanács elnöke Károlyi Mihály politikai észjárásának
megfelelően indokolta, miért vált elkerülhetetlenné mindaz, ami
történt. A hatalomra került szocialista vezetőség nevében Vanczák
János nagy elismeréssel méltatta Hock János elnöki működését. A szintén
jelenlévő dr. Landler Jenő belügyi népbiztos kivárta a formaságok
lezajlását, majd a hatalom valódi birtokosaként utolsónak nyilatkozott:
"Politikai forradalom szülte a Nemzeti Tanácsot, és szociális forradalom temette el.
Ilyen körülmények között nekem csak az a szerepem, hogy a forradalom jogán átvegyem a Nemzeti Tanács értékeit."
* Hock János
(Devecser, 1859. december 31. – Budapest, 1936. október 10.) katolikus
plébános, politikus, a Nemzeti Tanácsnak Károlyi utáni elnöke volt.
Belépett a szabadkőműves mozgalomba. A károlyi-rendszerben, majd a
prolidiktatúrában is csalódott, ezért nyugdíjazását kérte és
visszavonult a politikától. Először Csehszlovákiába, majd Bécsbe, és
végül az USA-ba emigrált. Később több cikkben gyalázta a
Horthy-rendszert. 1933-ban mégis hazatért, többszörös nemzet- és
egyházáruló, - akinek ma is több utca viseli a nevét.
»Hah, uraim - szólt Hock -, én csinálom most a magyar történelmet! Én! Nincs maguknak fogalmuk, milyen érzés az!«
"No, csakhogy Hochtól is megszabadult a magyar egyház. Nyugalmazták, s
elment Amerikába! Istenem, ilyen szemétzsákokkal megterhelve úszik a
magyar egyház hajója!” (Prohászka)
(484)
* * *
A kezdettől igen offenzív és becsvágyó közoktatási népbiztosság első rendelete:
„Ezentúl
a dolgozó munkásságnak is meglesz a lehetősége arra, hogy olcsón és
könnyen jusson színházjegyekhez. Ezért a csütörtöki, március 27-i és a
következő napokra váltott operai, nemzeti színházi, vígszínházi,
Medgyasszay-színházi, magyar színházi és ki rályszínházi jegyek
érvényességüket vesztik.
Páholyokat
ezentúl csak ülésenként adnak el, ki-ki csak annyi páholyülést válthat,
amennyit tényleg igénybe vesz. Ezentúl a művészet nem lesz a ráérő
gazdagok kiváltságos élvezete. A kultúra a dolgozó nép jussa!
Kunfi Zsigmond népbiztos
Lukács György helyettes népbiztos."
(27)
* * *
A belügyi népbiztosság sem mulasztotta el a maga rendeletét:
"Mindenki köteles a birtokában lévő katonai és egyéb lőfegyvert,
vadász fegyvert és gépfegyvert, kézigránátot és mindennemű lőszert,
tekintet nélkül azok használhatóságára, az alábbi megjelölt helyen és
időben beszolgáltat ni. ...
A
beszolgáltatás alkalmával az ott működő bizottság fogja eldönteni, hogy
ki tarthatja meg továbbra is a bemutatott fegyvereket. Ezek részére a
bizottság új engedélyt fog kiadni. Az összes előbbi fegyverviselési és
fegyvertartási engedély tehát érvényét veszti. ...
Aki
fegyverét nem szolgáltatja be, és azt a fenti bizottság újabb engedélye
nélkül továbbra is magánál tartja vagy viseli, öt évig terjedő
fegyházzal és 50.000 koronáig terjedő pénzbüntetéssel büntethető.
A bűnösök fölött a forradalmi törvényszék ítél.
Budapest, 1919. március 24.
A forradalmi kormányzótanács rendőri népbiztossága."
* * *
Pescha
Oszkár huszonegy éves tengerész, járőrparancsnok Érd és Nagytétény
között teljesített járőrszolgálatot 7-8 emberével ezen a napon.
Budapest
irányából autó robogott feléjük. Igazoltatni akarták, de a ponyvatetejű
tehergépkocsi nem állt meg. Pescha Oszkár a mellettük tovarobogó
járműre lőtt és két embert megsebesített. Erre azonnal leállt a
teherautó. Kiderült, hogy az utasok a budafoki munkástanács tagjai:
Esztráb János festő, Pollacsek Gyula szobrász, Beck Ferenc kőműves,
Krausz János szobafestő, ifj. Belicher Pál lakatos, Stréhn Károly
főhadnagy, valamint a forradalmi törvényszék tagjai: Andra János és
Keck Ferenc.
Letartóztatták
és magukkal hurcolták a csak a parancsukat teljesítő Pescha Oszkárt
Budafokra. A községházán átalakultak rögtönítélő bírósággá és golyó
általi halálra ítélték a fiatal tengerészt. Megkötözték, s az udvaron a
fal tövébe ültették. Mivel már sötét volt, parázsló szivart dugtak a
szájába, hogy célzáskor jobban lássák. Andra János vezényelte a
sortüzet, amelyet Klie Antal fémöntő, Zsíros Gyula fehérneműtisztító,
Foltin Pál segédmunkás, Glasz Ágoston rendőr, a budafoki vörösőrség
tagjai adtak le.
De négyen sem tudták pontosan eltalálni, mire Foltin Pál közelről, revolverrel a vergődő fiatalember szívébe lőtt.
|