1919. március 24. hétfő Nyomtatás E-mail

 





1919. március 24. hétfő



Szakadatlanul gyártotta rendeleteit, s plakátolta ki a forradalmi  kormányzótanács. Ugyanezt tették külön-külön a népbiztosságok  is. A hétfőn reggelre kiragasztott plakátok egyike:

"Minden üzlet, az élelmiszerüzletek, gyógyszertárak, drogériák és az egészségügyi cikkeket árusító üzemek, könyv-, és papírkereskedések, dohánytőzsdék kivételével, azonnal lezárandó és azokból további intézkedésig semminemű áru és anyag semmilyen célra a szocializáló népbiztosság engedélye nélkül el nem vihető és ki nem adható. Üzemfenntartáshoz szükséges cikkek kiadására a szocializáló népbiztosság (Tőzsdepalota) áruosztálya ad engedélyt.

Mindazok, akik ezen rendelkezést megszegik és árukat vagy anyagokat a szocializáló népbiztosság engedélye nélkül üzleteikből elvisznek, kiadnak, vagy elrejtenek, forradalmi törvényszék elé állíttatnak és halállal büntettetnek!

Szocializáló népbiztosság."


*  *  *


A budapesti mentőszolgálat naplója szerint e napon megőrült Drexler Sándor huszonhat éves Szondy utcai kereskedő, amikor tudomására jutott, hogy minden magántulajdonú árukészletet kisajátít a kormányzótanács.

A lipótmezei elmegyógyintézetbe szállították a mentők a megtébolyult fiatal embert.


*  *  *


Egymást érték a katonai rendeletek is:

"Minden katona vonuljon haladéktalanul csapatteste kaszárnyájába. Minden katona foglalja el azonnal szolgálati beosztását. Minden olyan katonát, aki a rendelet keltétől számított 24 órán túl szolgálati beosztását önkényesen elhagyja, forradalmi törvényszék elé állítok….

Ha a katonák nem teljesítik kötelességüket, akkor a magyar tanácsköztársaság elveszett. A forradalmi kormányzótanács vasfegyelmet követel és a proletárság érdekében minden eszközzel meg fogja teremteni a szervezett és mindenre elszánt és engedelmesen dolgozó és harcoló sereget.

Pogány József, hadügyi népbiztos."

(26)

 

*  *  *

 

A hadügyi népbiztosság vezetői, Pogány József és két helyettese: Szamuely Tibor és Szántó Béla ismertették a kormányzótanács ülésén a Vörös Hadsereg létrehozására vonatkozó rendelettervezetet.

Idegenkedtek mindentől, ami a császári és királyi közös hadseregre, illetve a magyar királyi honvédség szervezetére és hadrendjére emlékeztetett, ezért a reguláris (sorozásos) haderő lehetősége fel sem merült.

Böhm Vilmos népbiztosként jelen volt a kormányzótanácsi ülésen. Így minősítette a hadügyi népbiztosság előterjesztését:

„ …Az önkéntes jelentkezés és toborzás alapjára helyezkedtek és megtartották az októberi forradalom után szétkergetésre ítélt, lezüllött, forradalmi szempontból teljesen megbízhatatlan fiatalkorúakból álló hadsereget. Az új rendelet szerint a hadseregbe elsősorban szervezett munkások és párttagok toborozhatók. A kétes elemek, amelyek be akartak jutni a Vörös Hadseregbe, egyszerűen beiratkoztak a szakszervezetbe vagy szocialista pár szervezetbe, tagkönyvecskéjük alapján aztán örömmel felvették őket a vörös katonák sorába."

 

*  *  *


1919. március 24. hétfő

Délután tartotta utolsó, önfeloszlató ülését az októberi polgári forradalomkor alakult Nemzeti Tanács.

Hock János*, a tanács elnöke Károlyi Mihály politikai észjárásának megfelelően indokolta, miért vált elkerülhetetlenné mindaz, ami történt. A hatalomra került szocialista  vezetőség nevében Vanczák János nagy elismeréssel méltatta Hock János elnöki működését. A szintén jelenlévő dr. Landler Jenő belügyi népbiztos kivárta a formaságok lezajlását,  majd a hatalom valódi birtokosaként utolsónak nyilatkozott:

"Politikai forradalom szülte a Nemzeti Tanácsot, és szociális forradalom temette el.
Ilyen körülmények között nekem csak az a szerepem, hogy a forradalom jogán átvegyem a Nemzeti Tanács értékeit."


* Hock János (Devecser, 1859. december 31. – Budapest, 1936. október 10.) katolikus plébános, politikus, a Nemzeti Tanácsnak Károlyi utáni elnöke volt. Belépett a szabadkőműves mozgalomba. A károlyi-rendszerben, majd a  prolidiktatúrában is csalódott, ezért nyugdíjazását kérte és visszavonult a politikától. Először Csehszlovákiába, majd Bécsbe, és végül az USA-ba emigrált. Később több cikkben gyalázta a Horthy-rendszert. 1933-ban mégis hazatért, többszörös nemzet- és egyházáruló, - akinek ma is több utca viseli a nevét.

»Hah, uraim - szólt Hock -, én csinálom most a magyar történelmet! Én!  Nincs maguknak fogalmuk, milyen érzés az!«
"No, csakhogy Hochtól is megszabadult a magyar egyház. Nyugalmazták, s elment Amerikába! Istenem, ilyen szemétzsákokkal megterhelve úszik a magyar egyház hajója!”
(Prohászka)
(484)

 

*  *  *


A kezdettől igen offenzív és becsvágyó közoktatási népbiztosság első rendelete:

„Ezentúl a dolgozó munkásságnak is meglesz a lehetősége arra, hogy olcsón és könnyen jusson színházjegyekhez. Ezért a csütörtöki, március 27-i és a következő napokra váltott operai, nemzeti színházi, vígszínházi, Medgyasszay-színházi, magyar színházi és ki rályszínházi jegyek érvényességüket vesztik.

Páholyokat ezentúl csak ülésenként adnak el, ki-ki csak annyi páholyülést válthat, amennyit tényleg igénybe vesz. Ezentúl a művészet nem lesz a ráérő gazdagok kiváltságos élvezete. A kultúra a dolgozó nép jussa!

Kunfi Zsigmond népbiztos
Lukács György helyettes népbiztos."

(27)

 

*  *  *

 

A belügyi népbiztosság sem mulasztotta el a maga rendeletét:

"Mindenki köteles a birtokában lévő katonai és egyéb lőfegyvert, vadász fegyvert és gépfegyvert, kézigránátot és mindennemű lőszert, tekintet nélkül azok használhatóságára, az alábbi megjelölt helyen és időben beszolgáltat ni. ...

A beszolgáltatás alkalmával az ott működő bizottság fogja eldönteni, hogy ki tarthatja meg továbbra is a bemutatott fegyvereket. Ezek részére a bizottság új engedélyt fog kiadni. Az összes előbbi fegyverviselési és fegyvertartási engedély tehát érvényét veszti. ...

Aki fegyverét nem szolgáltatja be, és azt a fenti bizottság újabb engedélye nélkül továbbra is magánál tartja vagy viseli, öt évig terjedő fegyházzal és 50.000 koronáig terjedő pénzbüntetéssel büntethető.

A bűnösök fölött a forradalmi törvényszék ítél.

Budapest, 1919. március 24.

A forradalmi kormányzótanács rendőri népbiztossága."

 

*  *  *

 

Pescha Oszkár huszonegy éves tengerész, járőrparancsnok Érd és Nagytétény között teljesített járőrszolgálatot 7-8 emberével ezen a napon.

Budapest irányából autó robogott feléjük. Igazoltatni akarták, de a ponyvatetejű tehergépkocsi nem állt meg. Pescha Oszkár a mellettük tovarobogó járműre lőtt és két embert megsebesített. Erre azonnal leállt a teherautó. Kiderült, hogy az utasok a budafoki munkástanács tagjai: Esztráb János festő, Pollacsek Gyula szobrász, Beck Ferenc kőműves, Krausz János szobafestő, ifj. Belicher Pál lakatos, Stréhn Károly főhadnagy,  valamint a forradalmi törvényszék tagjai: Andra János és Keck Ferenc.

Letartóztatták és magukkal hurcolták a csak a parancsukat teljesítő Pescha Oszkárt Budafokra. A községházán átalakultak rögtönítélő bírósággá és golyó általi halálra ítélték a fiatal tengerészt. Megkötözték, s az udvaron a fal tövébe ültették. Mivel már sötét volt, parázsló szivart dugtak a szájába, hogy célzáskor jobban lássák. Andra János vezényelte a sortüzet, amelyet Klie Antal fémöntő, Zsíros Gyula fehérneműtisztító, Foltin Pál segédmunkás, Glasz Ágoston rendőr, a budafoki vörösőrség tagjai adtak le.

De négyen sem tudták pontosan eltalálni, mire Foltin Pál közelről, revolverrel a vergődő fiatalember szívébe lőtt.

 
< Előző   Következő >