1919. március 26. szerda

A napról-napra elmaradhatatlanul megjelenő számos rendelet egyike:

„Aki a birtokaiban lévő aranyérméket és külföldi pénznemeket tizennégy nap alatt nem adja át valamely tanácsi ellenőrzés alatt álló pénzintézetnek, forradalmi törvényszék elé kerül.

Budapest, 1919. március 26.

A Forradalmi Kormányzótanács"

*  *  *

Nagyváradon is radikális kommunista uralom volt a diktatúra kikiáltásától a román megszállásig.

A sajtó itt is ugyanolyan hangnemet használt, mint Budapesten, ezt  a Nagyváradi Friss Újság e napi számából való illusztráció mutatja:

„Öreg emberek, kivénhedt elnyomók utolsó fészke volt a Bihar megyei Kaszinó, amelyet stílszerűen a Tisza Kálmán téren a Tiszaházhan helyeztek el. Az idők keresztülvágtak rajta s a Munkástanács a maga számára rekvirálta az elhalt rendszer szellemének utolsó tanyáját. Friss, új világ költözik ide, s az Ady Társaság, ahova az összes kultúrintézmények beolvadnak, ahonnan a színház művészeti vezetését irányítani fogják, Balogh István és Zsolt Béla itt kap megfelelő elhelyezést."

*  *  *

Betrix francia ezredes, a Szegedet megszállva tartó tekintélyes létszámú francia haderő parancsnoka meg akarta tisztítani a várost a kommunista vezetéstől, ezért nyolc pontból álló, teljesíthetetlen ultimátumot intézett a vörös direktóriumhoz, amely önként számolta volna fel magát, ha enged a követelésnek. Betrix tisztában lévén feltételeinek elutasításával, eleve intézkedett a direktórium letartóztatásáról.

Szeged kommunista vezetői nem várták meg a kenyértörést. Még az ultimátum kézhezvételének éjszakáján, 27-én virradatra kivonultak a városból, jelentős számú vöröskatona és vöröstengerész kíséretében. Ezernél több különböző gyalogsági fegyvert, a hozzá való nagy mennyiségű lőszert és sokféle katonai felszerelést, élelmiszert és járműveket vittek magukkal a demarkációs vonalon túli területre. Zömük Szeged közelében, a nehezen ellenőrizhető tanyavilágban bújt meg, parancsnokaik, politikai vezetőik pedig Kecskeméten rendezkedtek be. (32)

*  *  *

Bihari Mihály a népbiztosok bizalmasaként vezette a gyorsírásos jegyzőkönyvet a kormányzótanács ülésein. Visszaemlékezéseiben olvasható:

"Este kilenc óra körül megszakították a Kormányzótanács ülését, és a Sándor palota elsőemeleti lakosztályában, amely azelőtt a mindenkori miniszterelnök lakásául szolgált, vacsorát tálaltak fel. A legfinomabb meisseni tányérokon hozták, az erre a szolgálatra már a régi időkben mesteri módon begyakorolt altisztek az egyes fogásokat, ezüst evőeszközökkel ettünk és kristálypoharakból ittunk szódavizet, vagy tiszta vizet. A vacsora a lehető legegyszerűbb volt, ugyanaz, amit a népbiztosok fogyasztottak a Szovjetházban minden este. Egy kis szelet zsírtalan, száraz hús, burgonya, káposzta vagy kelkáposzta körettel, és desszert gyanánt egy úgynevezett Adria-desszert, ami nem volt más, mint ezüstpapírba csomagolt nápolyi szelet."

Eleinte Sommer Béla, az Otthon Kör vendéglőse szállította a kormányzó tanács vacsoráit, számlával együtt, amely számlát minden esetben közkiadásként, a rendelkezési alap terhére egyenlítették ki. Március 26-án 1166 koronát  tett ki a költség, ekként részletezve: 50 vacsora á 20 korona 1000 K, 40 babkávé 86 K, 40 tea 80 K

*  *  *

Boltjának és árukészletének kártérítés nélküli kisajátítása miatt Farkas Antal harmincnyolc éves budapesti kereskedő (Alsóerdősor 26) borotvával átvágta a torkát. Mire rátaláltak, már elvérzett, olvasható a fővárosi mentők március 26-i naplójában.