1919. április 3. csütörtök

A belügyi népbiztosság megszüntette a kötelező rendőri személyi motozást a budapesti pályaudvarokon.

Ehelyett a határállomásokon, illetve a megszállt területekre vezető átkelőhelyeken rendeltek el legszigorúbb poggyászvizsgálatot.

*  *  *

Az egyenetlenségek, amelyek kezdettől mérgezték a hatalmat bitorló szociáldemokraták és a kommunisták viszonyát, erre a napra érlelték meg a kormányzótanácson belüli első komolyabb botrányt. A két pártból kikerült vezetők közti nézeteltéréseket így jellemezte Böhm Vilmos:

„A világnézeti fölfogás, az új helyzethez alkalmazkodó rendszabályok, a forradalom megmentésének a kérdése és a forradalom menetének üteme: - főként ezek voltak azok a kérdések, amelyek az elvi választóvonalat adták, de amelyekhez még hozzájárult a kommunista párt egy részének a szociáldemokrata szervezettséggel és tudással szemben tanúsított féktelen gyűlölete.

Csak a nacionalizmus üldözésében nem volt eltérés a két párt között.”

A botrány helyszíne a Várban lévő honvédelmi minisztérium volt, ahol a hadügyi népbiztosság működött. Szamuely, a szélsőbalhoz tartozó bolsevik mindenáron félre akarta állítani az útjában lévő szociáldemokrata Pogány Józsefet. Erre törekedett a hadügyi népbiztosság felállításának első pillanatától.

Április 3-ra hatalmas tüntetést toboroztak Pogány ellen az egész fővárost lázas sietséggel fellármázó kommunista agitátorok. Harcias munkások, a nélkülözésektől elszánt asszonyok és fegyveres katonák ezrei tódultak fel a Várba, Pogány József fejét követelve.

Az egész tüntetést akként szervezték, és a lincshangulatot is pontosan akként szították, ahogy hónapokkal korábban Pogány József, a katonatanács elnöke buktatta meg Bartha Albertet, a polgári köztársaság honvédelmi miniszterét.

Pogány Józsefet kis híján felkoncolták azok, akik két héttel korábban még egyedül rá hallgattak.

Távoznia kellett a hadügyi népbiztosság éléről. De fő ellenlábasa, Szamuely Tibor sem került a helyére. Őt Kunfi Zsigmond mellé, a közoktatásügyi népbiztosságra nevezték ki a propagandaosztály vezetőjének.

Felborult a hatalomgyakorlás amúgy is billenékeny egyensúlya. Elkerülhetetlenné vált az egész kormányzótanács átalakítása. A hadügyi népbiztosság élére Böhm Vilmos került és rábízták a hadseregfőparancsnoki hatáskört is. Ő egyébként a forradalmak előtt író- és irodagépek eladásával foglalkozó kereskedelmi ügynök volt. Vetélytársai, ellenfelei tartva attól, hogy puccsra használhatja fel kivételes helyzetét, többszörösen gondoskodtak ellenőrzéséről a fegyveres erők élén.

Maga Kun Béla is hadügyi népbiztos lett és ugyanilyen kinevezést kapott Szántó Béla, Fiedler Rezső és Haubrich József. Pogány József viszont átkerült a külügyi népbiztosságra, ahol mostantól nem Szamuely Tibor, hanem egyenesen Kun Béla tarthatta szemmel közvetlenül. (59)

*  *  *

Monstre tárgyalásba kezdett a Jász-Nagykun-Szolnok megyei forradalmi törvényszék. Tekintettel a vádlottak nagy számára, nem a megyeszékhelyen, hanem a vád tárgyát képező cselekmények helyszínén, Jászárokszálláson vonták felelősségre a március 22-i zendülés több mint száz letartóztatottját. Közülük hármat: Dobák Imrét, Gedei Lászlót, Torpa Balázst főbenjáró bűnökkel vádoltak.

Nemcsak a kommunisták szerveztek tüntetést Pogány József megbuktatására, hanem a szociáldemokraták is utcára vitték tömegeiket, tiltakozni a kommunista vezetők túl merev diktatórikus módszerei ellen.

A kormányzótanács esti ülésén, amely ingerült hangulatban zajlott, Kunfi Zsigmond szociáldemokrata vezér az utóbbi tüntetésre utalva arra célzott, hogy az ő híveik mögött lehetséges a demokratikus többség.

Kun Béla erre nyersen letromfolta:

"Azt én Taknyos Jánostól nem teszem függővé, hogy milyen lesz a magyarországi proletáriátus sorsa."

Ezen az éjszakába nyúló kormányzótanácsi ülésen nemcsak a hadügyi népbiztosság, de az egész kormányzat vezetésében kommunista fölény jött létre a hatalmi posztok elosztásában. Egyrészt a helyettes népbiztosok is teljes népbiztosi jogokat kaptak, másrészt a volt baloldali szociáldemokrata vezetők minden fontos kérdésben Kun Béláékat támogatták korábbi elvtársaikkal szemben.

A kicsikart kommunista túlsúlyt biztosító kormányzati összetétel jelentéktelen módosításoktól eltekintve változatlan maradt a júniusi tanácskongresszusig.

*  *  *

A Magyar Alföld című kecskeméti újság közleménye:

„A szegedi és környékbeli fiúk, akiket Kecskeméten szerelnek fel a Vörös Hadseregbe, tisztelettel felkérik a kecskeméti leányokat, hogy részükre vörös zászlót ajándékozzanak. Ígérjük, hogy erre a zászlóra büszkék lesznek a kecskeméti leányok. A Kecskeméten tartózkodó szegedi vörös gárda nevében a század bizalmi emberei.

Kecskemét, 1919. április hó 3-dn”.

*  *  *

Sopronban lázongóvá tette a kedélyeket a gazdapolgárok, a poncikterekként ismert bortermelők körében a tanácskormány alkoholellenessége. Mivel ezeknek a gazdapolgároknak a híres soproni kékfrankos jelentette a fő jövedelmet, a borforgalmazást tiltó rendelet betartása a megélhetésüket tette lehetetlenné.

A közhangulat enyhítésére Kellner Sándor teljhatalmú politikai biztos könnyítéseket ígért, s e célból gyűlésre hívta az érintetteket a városháza előtti térre. Nagy tömeg sereglett össze, főképp fiatalabbak. Várták, mikor jelenik meg Kellner, hogy szóljon a beígért könnyítésekről, de hiába várták. Mind hangosabban követelték, hasztalan. Elunva a várakozást, zajongás támadt a tömegben, majd a legerősebb torkúak egybehangzóan kiabálták: "Gyerünk, vonuljunk a Várkerületre!" (60)

Fenyegető tüntetéssé változott a vonuló tömeg viselkedése.

Diktatúra-ellenes jelszavakat kiabálva ellepték az egész úttestet. S ha a járdán lévők vörös gombot láttak valakinek a hajtókáján, letépték. Aki tiltakozni mert, azt megverték. Ettől még jobban nekihevülve, a közületileg kirakott dekorációkat is leszaggatták, törték, zúzták.

Harcias vonulásukban megtorlódtak a városi kaszinónál, amely gyűlésező központja volt a helyi kommunistáknak. De a többség nem fért be az Iskola utcába, kint rekedt a Széchenyi téren. Itt fajult drámává a megmozdulás. Rátámadtak a vörösőrökre, lefegyverezték őket. Egy vöröskatonát megtiportak a takarékpénztár előtt.

Hirtelen vetett véget a forrósodó zendülésnek egy szakasz vöröskatona.

Rohamléptekkel közeledtek a Rákóczi utcából a tér felé és futva fejlődtek rajvonalba. A tüntetők vakmerőbbjei szembe rohantak velük, puszta kézzel megállítani őket. Merő véletlen, hogy a sortűz senkit nem ölt meg közülük, csak Feichtinger Gyula vendéglőst érte vállon a lövés.

Prinner Lajos is a rohamozókra támadt, de nem ekkor végeztek vele, hanem a postabank előtti dulakodásnál verték szét puskatussal a fejét. Preiszl Károly kádármester, a második halott tüdőlövést kapott. Steiner Sándor cipészt mellkasi lövéssel vitték a közeli Király gyógyszertárba, de perceken belül elvérzett.

A negyedik áldozat, Tschürtz Frigyes gazdapolgár tizenkét nap múlva kórházban halt bele lőtt sebébe.

*  *  *

Földműves gyűlést tartottak Esztergomban a vármegyeházán.

Azzal az ürüggyel, hogy a gyűlésen a proletárdiktatúra elveivel ellentétes nézeteket hangoztatnak, Szabó István, Esztergom karhatalmi városparancsnoka vörös tengerészekkel kergettette szét a gyűlést. Ezek a tengerészek parancsnokuk helyeslésével, a szesztilalom ellenére ittasan támadtak a gyűlésezőkre. Lövöldöztek, puskatussal ütlegeltek mindenkit, akit értek.

El akarták fogni dr. Szentgyörgyi Pál szociáldemokrata vezetőt, a direktórium szellemi irányítóját, aki minduntalan szóvá tette Szabó István városparancsnok önhatalmú túlkapásait. Szentgyörgyinek sikerült elrejtőznie. Szabó pedig, hogy igazolja a fegyveres fellépést, egyenesen Szamuely Tibornak jelentette, hogy ellenforradalmi mozgolódást kellett elfojtania.

*  *  *

Állandósult az élelmiszerhiány miatti tolongás, naphosszat tartó sorban állás a fővárosi vásárcsarnokoknál.

Emiatt egyre többen estek össze, ájultak el. Legsűrűbben a Hunyadi téri csarnokhoz hívták a mentőket, de a rend fenntartó vörösőrök nem engedtek orvost a rászoruló közelébe azzal az indoklással, hogy meg kell előzni a pánikot.

Ezen a napon megmérgezte magát veronállal a Huszár utca 6.-ban Blumenthal Lipót gyáros huszonhat éves felesége.

Egy ismeretlen huszonöt év körüli nő a Dunába ugrott a Fővámház térnél.

Marianovics Ilona húszéves hivatalnoknő halálba ugrott a Régiposta utca 1. második emeletéről.

Gottfried Janka húszéves tisztviselőnő jódtinktúrából ivott halálos adagot a Kúria utca 3.-ban.

Nits Erzsébet tizennyolc éves úrilány a nyílt utcán, a Vörösmarty és Szondy utca sarkán lőtte szíven magát forgópisztollyal.

Kohn Jolán tizennégy éves leányka tíz gramm atropin oldatot ivott és már haldoklott, amikor tettét felfedezték a Hunyadi tér 10.-ben.

Martin Olga huszonnégy éves ápolónő a Zrínyi utcai főkapitányság épületében akasztotta fel magát, de mert idejében rátaláltak, a mentők visszahozták az életbe.

(61)