1919. április 7. hétfö Nyomtatás E-mail
 

 

 

1919. április 7. hétfő

 

 

 

Közzétette a napisajtó Kun Béla és Garbai Sándor válaszjegyzékét Smuts tábornok ajánlatára.

Az angol tábornok különvonata ekkor már rég elhagyta Magyarország területét. Ellentétben az antant-megbízott egyetlen kikötésével, hogy vita nélkül, feltételek mellőzésével mondjon igent a kormányzótanács, Kun Béla fogalmazványa egy sor teljesíthetetlen óhajt tartalmazott.

 

A főbbek ezek közül:

1.      A vörös csapatok által kiürítendő területeken érvényben kell maradnia a magyarországi tanácsköztársaság alkotmányának, amely a megszállt Aradon és Szegeden is helyreállítandó.

2.      A legteljesebb szabad forgalom a semleges zóna területéről mind a román királyságba, mind a tanácsköztársaságba.

3.      A párizsi békekonferenciával párhuzamos tárgyalás megkezdése Prágában vagy Bécsben a tanácsköztársaság, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia, Ausztria részvételével.

 

Amikor az elutasító válaszjegyzék megjelent, a román hadsereg már javában készült a Tiszántúl egész hosszában az általános támadásra.

 

 

*  *  *

 

 

Münchenben a centralista független szocialisták a hatalom birtokosainak nyilvánították magukat, élükön Ernst Tollerrel. Kikiáltották a bajor tanácsköztársaságot. Mivel a hatalomátvételből kihagyták a kommunistákat, azok puccsnak minősítették a fordulatot.

 

Ennek ellenére proletárhatalomnak nevezték Ernst Tollerék saját vezetésüket. Győzelmi hírt tartalmazó táviratot küldtek Moszkvába Leninnek és Budapestre Kun Bélának. Kun sietve válaszolt, ugyancsak táviratban:

 

„Lobogó örömmel, kitörő lelkesedéssel üdvözöl benneteket, ifjabb testvéreinket Budapest és az egész magyarországi tanácsköztársaság forradalmi proletariátusa.

 

Fel, ti sírásói a kapitalizmusnak, csákányforgatói a kizsákmányolás rendje lerombolásának!

Boldogan és örömmel üdvözöljük a ti tanácsköztársaságotokban a mi természetes szövetségesünket, amivé nem a titkos diplomácia titkos szerződései, hanem a forradalmi cselekvéstek tett.”

 

Kun Béla mint a kormányzótanács vezetője, és mint külügyi népbiztos, rögtön elhatározta, hogy diplomáciai kapcsolatot létesít a bajor tanácsköztársasággal. Müncheni követnek egyik közeli bizalmasát, Seidler Ernőt választotta.



*  *  *

 

 

Budapesten választásokat tartottak, amelynek során kerületi tanácsok létesültek, a kerületek küldötteiből pedig megalakították az ötszáz tagú központi munkástanácsot. Hivatalosan ezt a testületet nyilvánították a hatalom legfelső létesítményesének az országos választásokig.

 

 

*  *  *

 

 

A délutánonként megjelenő Vörös Újság írta:

 

„Eddig a tőkések, a papok, a grófok szavaztak és szavaztak terrorral, vesztegetéssel, pálinkával, szolgabíróval, amikor kellett csendőrszuronnyal és puskagolyóval.

Mi egyetlen öntudatos mozdulattal felrúgtuk az ő választási urnájukat, lepofoztuk Őket az oly soká bitorolt hatalomról.

Összeomlott az erkölcstelen, nemzetiszínű kártyavár..."

 

 

*  *  *

 

 

A nagykanizsai direktórium közleménye:

 

„FELHÍVÁS

 

Tudomásomra jutott, hogy egyesek ékszereiket aranyműveshez viszik, s azokat szétszedik, hogy így az ékszerek értékét csökkentsék. Figyelmeztetem az ékszerek tulajdonosait és az aranyműveseket, hogy aki a jelzett cselekményt elköveti, forradalmi törvényszék elé kerül.

ADLER, termelési biztos."

 

 

*  *  *

 

 

A Szolnoki Munkásban ez volt olvasható:

 

„PROLETÁR TESTVÉREIM!

Elvtársak felhívták a figyelmemet, hogy rosszakaratú rágalmazók azt koholták és terjesztik rólam, hogy röviddel ezelőtt még keresztényszocialista voltam és ma is az vagyok. Minthogy az orvtámadás ellen másképpen védekezni nem tudok, a rágalmazókat a nyilvánosság ítélőszéke elé állítom.

 

Követelem, hogy lépjenek elő a sötétből, s csak egyetlen adattal is bizonyítsák, hogy valaha bármikor, bármiféle összeköttetésem volt a keresztényszocialistákkal, hogy ilyenekkel valaha csak érintkeztem is, vagy csak ismertem is közülük egyetlen egyet is. Ha a rágalmazók e felhívásom dacára nem lépnek a nyilvánosság elé, úgy felkérem minden elvtársamat, hogy mutassanak rá a rágalmazókra, hogy torkukba fojthassam rosszhiszemű hazugságaikat.

 

Szolnok, 1919. április hó 7.

Dr. Kovács Gábor

proletár ügyvéd."

 

 

*  *  *

 

 

1919. április 7. hétfő

 

 

entzbruder_dezso.jpg

 

Entzbruder, az Alpokalja hírhedt leninfiúja

 

Entzbruder Dezső soproni katonai diktátor reggel megint Fülesre érkezett nevezetes piros autóján.

 

Nyomasztóan sok vöröskatona tartózkodott már az alig ezer lelkes, teljesen elmagyarosodott néhai horvát faluban. Entzbruder számos testőre kíséretében a Zichy-Meskó kastélyba vonult, ahol ideiglenes parancsnoki szállást foglalt.

 

Maga elé kísértette Szemelicker Antal fülesi és Windisek Márton malomházi plébánost, valamint a két község korábbi elöljáróságának tagjait. Erélyes modorban statáriumot hirdetett a két község területére, majd így szólt a plébánosokhoz: „Magukat elengedem. Menjenek haza."

 

A többi visszatartottat pedig faggatni kezdte, s ezzel voltaképpen belefogott a részletes nyomozásba. Kidoboltatta, hogy este kilenc óra után civilek nem mutatkozhatnak az utcán. Ellenkező esetben statáriális elbánást foganatosít. Fülest és Malomházát senki el nem hagyhatja az ó, vagy Váradi Hermán írásos engedélye nélkül.

 

Déltájt Váradi Hermán járási politikai biztos megtartotta tervezett szónoklatát bekötött fejjel az összeparancsolt hallgatóság előtt.

 

 

*  *  *

 

Sárospatakon ellenforradalmat szervezett Becker András huszonhat éves katonaviselt gazdálkodó, de leleplezték és őrizetbe akarták venni.

Fegyverrel védekezett. Egy vöröskatonát lelőtt, egyet megsebesített, mire nagy-nehezen lefegyverezték és foglyul ejtették. Az esetet telefonon jelentették a közeli megyeszékhelyre, Sátoraljaújhelyre, ahonnan késedelem nélkül a helyszínre indult a forradalmi törvényszék.

 

Knall Ede szobafestő, a forradalmi törvényszék elnöke Budapesten tartózkodott, ezért helyettese Galamb József negyvenéves cipészsegéd elnökölt. Szavazóbírák voltak mellette Morvái Ede harmincéves géplakatos és Henz Miklós harmincnégy éves kádársegéd, vádbiztos pedig Láng István húszéves joghallgató.

 

Tárgyalást nem tartottak. Formális gyorsítélettel a városháza kapujához vitték Becker Andrást és nagy tömeg jelenlétében felakasztották a kapu vasrácsára. Vörösőrök voltak a végrehajtók Bartos Béla bádogossegéd irányításával.

 
< Előző   Következő >