1919. április 9. szerda Nyomtatás E-mail


 

 

 

1919. április 9. szerda



Gantner hadnagy éjszakai jelentése nyomán kora reggel Fülesre sietett Sopronból testőrök kíséretében Entzbruder Dezső katonai diktátor, s vele legszorosabb barátja, Bors László vádbiztos.

A már korábban is igénybevett Zichy-Meskó kastélyt szállták meg és késedelem nélkül hozzáláttak forradalminak mondott működésükhöz. Újra letartóztatták a két falu plébánosát, Körmendi János fülesi jegyzőt, velük együtt a vagyonra és tekintélyre a legjelentősebb gazdákat.

Bors László és Entzbruder Dezső szívósan faggatták a lefogottakat afelől, hogy kik kezdték az éjszakai támadást. Senki nem tudott semmiről. Ezt az egyöntetűséget konok rosszhiszeműségnek vélték a kihallgatok, s az ellenforradalmi érzület nyilvánvaló bizonyítékának.

Megparancsolták, hogy a község valamennyi fiatal emberét, aki betöltötte tizennyolcadik életévét, kísérjék a kastély kőfallal kerített udvarára. Tájékozódtak, hogy melyik három legény apja a leggazdagabb. Ezeket külön állították, kijelentve, hogy agyonlövik őket, amennyiben fél órán belül nem tisztázódik, kik kezdeményezték és kik cselekedtek meg a vizsgálat tárgyát képező fegyveres akciót. Egyúttal futárautót menesztettek Sopronba Szedenik Viktorért, a kántortanító líceumi diákfiáért.

a fiú ismételten úgy vallott, hogy Szemelicker Antal küldte át üzenettel Malomházára, hogy fogjanak fegyvert a férfiak, jöjjenek segíteni kiverni Fülesről a vörösöket. Hallották a diák vallomását a jelenlévő letartóztatottak is. A gyanúba mártott plébános szelíden szólt Szedenik Viktorhoz:

„Egészen bizonyos vagy benne, hogy én küldöttelek, kedves fiam?"

„Igen, a plébános úr küldött" - hangzott, a felelet.


Szemelicker erre a többi letartóztatottat kérdezte:

„Emberek, hát egy sincs maguk között, aki pártomat fogná az igazságnak megfelelően?"

Mindenki mélyen hallgatott, mire a sorsa súlyosságát érző pap lemondóan jegyezte meg:

„Ha a fiú szavát senki nem cáfolja, akkor nincs tovább módom, igazam bizonyítására."

 

Kezdettől megfélemlítő harciassággal folytatta Entzbruder és Bors a kihallgatásokat hosszú órákon át. Bors László, mint vádbiztos népirtás és vérontás bűnét rótta a vádlott plébános terhére, miért is golyó által végrehajtandó halálbüntetést indítványozott. De ítélethozatalra csak a forradalmi törvényszéknek volt joga a tanácskormány rendelkezése alapján, ámbár ritka kivételtől eltekintve mindig az lett az ítélet, amit a vádbiztos indítványozott.

Hatást növelő célzattal helyben tartották meg a sebtében elhatározott tárgyalást. Ebéd után telefonált Sopronba Entzbruder, hogy a lehető legrövidebb időn belül autózzon Fülesre az ítélkező testület. Nevezetesen: a harminckét éves Zsitvai Lajos, aki nyomdászból lett a megyei forradalmi törvényszék elnöke, s a két szavazóbíró (a harmincnyolc éves Nagy Antal vasúti gépkezelő és a negyvenhét éves Schambauer Ignác asztalossegéd).

A mindvégig fenyegető haragossággal viselkedő Entzbruder Dezső elébük autózott, félúton találkozva parancsolóan közölte a háromtagú testülettel:

„A papot feltétlenül halálra kell ítélni!

Ha nem tesszük, akkor a papot is, de bennünket is agyonvernek az igazságot követelő katonák!”

 

Ennek ellenére délután négytől este kilencig tartott a tárgyalás a Zichy-Meskó kastélyban. Úgy történt, ahogy Bors László vádbiztos akarta. Szemelicker Antal plébánost golyó általi halálra ítélték. Az ítéletet maguk a katonák akarták nyomban, a helyszínen végrehajtani. Időközben telefonált Sopronból Kellner Sándor teljhatalmú biztos, hogy ne Fülesen végezzék ki a papot, amennyiben halálra ítélik, hanem hozzák Sopronba.

Zichy grófnő is könyörgött Entzbrudernek, kíméljék meg lakóhelyüket a szörnyűségtől, mert hogyan is élhetnének tovább borzadály nélkül olyan házban, amelynek falánál emberéletet oltottak ki.

 

Sopronban Kellner Sándor komolyan fontolóra vette, agyonlőjék-e a fiatal plébánost, amikor késő este az ítélet megerősítését követelte nála Bors László és Entzbruder Dezső. Az elítéltet a megyei törvényszék fogdájában őrizték, miközben sorsa fölött vitatkozott a három legfőbb helyi vezető. Kellnertöl kicsikarták a beleegyezést és Szemelicker Antal sorsa ezzel megpecsételődött. Kérésére papot engedtek hozzá, hogy a gyónás és áldozás szentségében részesüljön. Ezt a lelki szolgálatot Mihályi Ernő, a Szent Benedek-rend szerzetes tanára látta el.

Amíg együtt imádkozott a törvényszéki cellában a két pap, Entzbruder Dezső nagy igyekezettel sietett megrendezni a kivégzést. Fél szakasz vöröskatonát sorakoztatott fel a törvényszék szűk udvarán, majd telefonon a helyszínre rendelte a parancsnoksága alatt lévő vasútbiztosító osztag ügyeleti készültségét. Ennek a háromszáznyolcvan fős osztagnak a 48-as laktanyában volt a körlete. A készültség ügyeletes parancsnoka Berta Viktor technikus volt. Rajnyi emberével a megnevezett helyre sietett, de sejtelmük sem volt, mi céllal rendelte el kivonulásukat Entzbruder.

Döbbenten vették tudomásul diktátor hatalmú elöljárójuk akaratát.

 

Szemelicker Antal már a szűk fogházudvar falánál állt, azon a ponton, ahol meg kellett halnia. A szeme láttára, a füle hallatára támadt éles vita a vonakodó katonák és a kivégzést megparancsoló Entzbruder között. A naphosszat szakadatlanul indulatoskodó Entzbruder csőre töltött pisztolyát szegezte Berta Viktor készültségparancsnokra, hogy jelölje ki a sortüzet leadó hat embert, kösse be az elítélt szemét és vezényeljen tüzet. Pfeiffer János tüzértiszthelyettes, városi vörösőr-tisztparancsnok ki akarta oktatni Berta Viktort, hogy jellel és ne hangos szóval lövessen a kivégzendöre, de mind Bors László, mind Entzbruder türelmetlenül leintették, hogy akadékoskodásra semmi szükség. Berta ezután bekötötte Szemelicker Antal szemét.

A sortűzhöz a következő hat katonát léptette előre: Balog János lakatos, Cseki Nándor lakatos, Bohacsek Ferenc lakatos, Heiszenberger Rezső lakatos, Király Béla és Görtl Károly vasúti munkásokat. Zaklatottságukban alig tudtak célozni s az áldozat hat lövés után is eszmélete birtokában vergődött a földön.

 

Pfeiffer vörösör-parancsnok kiabálta: „Ne hagyják szenvedni, végezzen már vele valaki!"

Erre a bal szélen álló Balog János a sebesülthöz lépett, és közelről fejbe lőtte. Dr. Szilvási Gyula, Sopron város tiszti főorvosa megállapította a halál beálltát, majd Szemelicker Antal fülesi plébános testét a soproni Szent Mihály temetőbe vitték, ahol még éjfél előtt elhantolták.

 

*  *  *

 

Sárospatakon mindenkit letartóztattak, akit ellenforradalmi szervezkedéssel gyanúsítottak. Valamennyiüket Sátoraljaújhelyre vitték és a forradalmi törvényszék ítélkezett felettük.

Riskó József negyven év körüli gazdálkodóra kötél általi halált mondtak.

Kivégzése időpontjául kilencedike reggelét határozták meg, de a neki szánt akasztófát már előző este felállították a város közepén, a katolikus templom szentélye és Kossuth Lajos szobra között.

Az ítéletet Vasó György huszonkét éves mészárossegéd hajtotta végre a Sípos-féle terrorcsapat közreműködésével Ugyanazok ítélkeztek most is, akik Sárospatakon a városháza vaskapujára köttették fel Becker Andrást.

 

A Sátoraljaújhelyen felakasztott Riskó Józsefet fél napon át a bitón hagyták közszemlére. Pipáját a szájába akasztották, ujjai közé szivarcsutkát dugtak.

 
< Előző   Következő >