1919. április 19. nagyszombat - Köröstárkány Nyomtatás E-mail

 

 

1919. április 19. Nagyszombat

Vörös politikai megbízottak sürgönye Nagykárolyból a Hadügyi Népbiztossághoz:
„1919. április 19. reggel.
Ha azonnal intézkedés nem történik, az általános oláh offenzíva katasztrofális lesz.
A helyzet a legkritikusabb.
Szatmárnémeti, Nagykároly, Érmihályfalva és Nagyvárad kétszer huszonnégy órán belül megszállás előtt áll!

A székely csapatok a legnagyobb erőfeszítéseket teszik a többszörös túlerővel szemben, hogy megakadályozzák a románok további előnyomulását.

Kérünk sürgősen felderítő szolgálatra minden csoporthoz legalább egy repülőgépet.
Azonnali választ kérünk az intézkedésről a 24-es székely csoporthoz Nagykárolyba.

Kolin H., Papp B., Tell J."

*  *  *

Tudósítás Kóréh Endrétől:

„...nagyszombaton reggel hadosztályunk, hogy a város lövetését elkerülje, kivonult Szatmárról. Jellemző, hogy a lakosságnak csupán kevés része menekült, de az is jellemző, hogy még az utolsó percben sem gondolt arra, hogy fegyvert fogjon és a székelyekhez csatlakozzék.

Mikor kivonultunk, bámészkodva nézték távozásunkat s talán nem is gondolták, hogy milyen sors vár reájuk. Néhányan éljeneztek, mire az egyik székely odaszólt:

- Jobb lesz, ha hallgatnak. Mi jobban megsiratjuk ezt a várost, mint kietek! Ha beálltak volna közénk, most nem jutnának prédára!

Délben már a polgármester átadta a várost a bevonuló oláhoknak, akik a piacon és a kocsmákban mámoros örömmel ünnepelték a vértelen győzelmet.“


*  *  *

Derecskén úgy értesültek e napon, hogy vége a vörös uralomnak.

Fehérgárdát alakítottak, a csendőrök késedelem nélkül felvarrták jelzéseiket, rendfokozataikat, a régi vezetők mind hivatalba léptek.

Erre a kommunista Szatmáry József, huszonhárom éves hajdúszoboszlói asztalossegéd kihívta Debrecenből a Stern Mózes parancsnoksága alatt álló különítményt. Lefegyverezték a csendőröket, őrizetbe vették őket a főszolgabíróval, a plébánossal, az iskolaigazgatóval együtt. A dühös Stern Mózes meglátta, hogy minden előzetes utasítása és fenyegetése ellenére egy Meisner nevezetű egyenruhás fiatalember az önkéntesi katonai jelzést viselte.

Stern rögtön lelőtte.
*  *  *

A Székely Hadosztály Nagypéntekig tudta védelmezni a Fekete-Körös völgyét a sokszoros román túlerővel szemben. Az önvédelmi harcot odaadó áldozatkészséggel segítette Köröstárkány lakossága. Itt április 18-án este dőlt el a harc a támadók javára.

A Székely Hadosztály azért kényszerült visszavonulni, mert a vörösök már feladták Csucsától Nagyváradig a Sebes-Körös völgyét, és román bekerítés fenyegette őket. A románok aznap még elkerülték Köröstárkányt. Ellenben másnap, békés szándékot színlelve visszatértek.

Kóréh Endre, a székely hadosztály krónikása írja a továbbiakat:

„Közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Ezalatt Szakota, volt kristyói jegyző géppuskákat rejtett el a szomszéd telkeken. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Percek alatt halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot.

De ezzel még nem volt vége a tárkányi rémségeknek. Újból kihirdetés következett, hogy a falu népe temesse el a halottakat. Még a szomszédos kisnyégerfalviakat is kirendelték.

Mikor a szerencsétlen lakosság újra együtt volt, újra végig gépfegyverezték!
E rémes tömegmészárlásnak 93 köröstárkányi és 17 nyégerfalvi lakos lett az áldozata.

A köröstárkányi rémségeket betetőzte, hogy Izsák Mihálynak (55 éves) élve kezét, lábát, levágták, Szatmári Sándornak (50 éves) a nyakát vágták át. E nemes munka végeztével az oláhok felgyújtották és teljesen kirabolták a jómódú magyar községet.

Az oláh öldöklés hiteles adat szerint 204 magyar gyermeket juttatott árvaságra!"
Az öldöklés részletes leírása ebben a könyvben olvasható:

Korostarkany fekete husvetja 1919.jpgKorostarkany fekete husvetja 1919_hborito.jpg










































Néhány oldal a visszaemlékezésből:
 
 korostarkany076-77_1200px.jpg
korostarkany098-99.jpg

1999-ben a református templom kertjében emlékművet állítottak a köröstárkányi mártíroknak.


Korostarkany_emlekmu_640.jpg

Előzmények - Mi vezetett Köröstárkány fekete húsvétjához?

* * *
Ezen a napon fizetett először szerzői tiszteletdíjakat az írói Direktórium pénztára.
A tanácsköztársaság vezetői az állam terhére biztosították a munkaviszonyban nem lévő, úgynevezett szabadúszó írók, költők megélhetését. De nem mindenkiét.

A rendszertől idegenkedő legnevesebbeket, mint például Herczeg Ferencet és Rákosi Jenőt túszként börtönben tartották.

Kevéssel a proletárdiktatúra kikiáltása után megalakult az Írók Tanácsa Osvát Ernő elnökletével. Tagjai Barta Lajos, Nagy Lajos, Kassák Lajos, Révész Béla, Bíró Lajos, Halasi Andor, Franyó Zoltán, Rozványi Vilmos. Néhány nap múlva Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes és Heltai Jenő is tagja lett az Írók Tanácsának.

Április elején az irodalmi élet szorosabb, diktatórikusabb irányításának célzatával öttagú írói direktóriumot nevezett ki a Kunfi Zsigmond vezetése alatt álló közoktatásügyi népbiztosság. Ennek a direktóriumnak Lukács György közoktatásügyi népbiztoshelyettes, kommunista filozófus és esztéta lett az elnöke, tagjai pedig Balázs Béla, Révész Béla, Kassák Lajos és Komját Aladár.

Egyszersmind kataszteri bizottságot alakítottak, szintén öt taggal. A Babits Mihályból, Barta Lajosból, Fülep Lajosból, Halasi Andorból és Osvát Ernőből álló testület feladatul kapta a közoktatásügyi népbiztosságtól, hogy katasztert készítsen az állami támogatásra érdemesített írókról. Ötszázötven személyt ismertek el alkotómunkásnak. Ám a névsor összeállítása után alakult írói szakszervezetnek alig háromszázan lehettek csak tagjai. A szakszervezet elnökéül Bíró Lajost választották. Titkárként Barta Lajos számított a szakszervezet voltaképpeni vezetőjének. Bíró Lajos elnök mellett Babits Mihály, Osvát Ernő, Révész Béla viselte az alelnöki címet. Köréjük csoportosult a végrehajtó bizottság, amelyben helyet kapott Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Nagy Lajos, Szomori Dezső, Schöpflin Aladár, Szini Gyula, Elek Artúr, Heltai Jenő, Komját Aladár, Kassák Lajos.

Eleget téve ekként a formális demokrácia követelményeinek, most már a látszólagos érdekvédelem szervezeti hátterével újólag kinevezhette a közoktatásügyi népbiztosság a véglegesnek szánt írói Direktóriumot. Hivatalból Lukács György népbiztoshelyettest tekintette vezetőjének a Babits Mihályból, Balázs Bélából, Barta Lajosból, Bíró Lajosból, Kassák Lajosból, Komját Aladárból, Móricz Zsigmondból, Osvát Ernőből, Révész Bélából, Szini Gyulából álló testület.
Ők hagyták jóvá a direktórium pénztára által kifizethető tiszteletdíjakat.

Április 19-én, az első összegek kiutalási napján csak ketten járultak pénztárhoz: Békési Imre 500 koronát vett fel „Miért" című írása honoráriumaként.

Dr. Blau Zsigmond ellenben három értékes nyugtát is aláírhatott. Alkotásait darabszámmal jelölték. Mégpedig: nyolc darab dal 500 korona. Húsz darab proletárdal 4000 korona. A még megíratlan „Proletárok" című műre 5500 korona.

*

Kassák Lajos ekként fogalmazta meg emlékeit a Párttörténeti Intézet archívuma számára:

„Az írói Direktórium munkájában intenzíven vettem részt. Balogh Vilma nevű titkárnőmmel végeztük a munkát. Az írói Direktórium először is felhívást intézett az írókhoz, jelentkezzenek, hogy kataszterbe lehessen őket venni.

Az írói Direktórium és a Szellemi Termékek Országos Tanácsa között jó volt az együttműködés. Ha az írói Direktórium javasolt valamit, akkor azt elfogadták a Szellemi Termékeknél. Voltak írók, akik visszaéltek azzal a rendelkezéssel, amelyik előleget folyósított nekik egy előkészítendő munkára, amelyet soha nem írtak meg. Igaz, hogy az idő is rövid volt. Ezt az összeget megkapták az írók, a színészek, a képzőművészek. A színésznők a harisnyájukat is tőlünk kapták.

... Ez alatt az idő alatt, aki pénzéhes volt, megszerezte a pénzt. Eleinte mindenki, aki írónak mondta magát, kapott járadékot, de úgy gondoltuk, szűkebbre vonjuk a kört. A tendencia az volt, hogy leszereljük az ellenhangokat. Nem volt fontos, hogy az illető kommunista legyen, csak éppen ne szólaljon fel a rendszer ellen. Ezt el is lehetett érni. Részben meg voltak ijedve, részben alkalmazkodóképességüknél fogva legalábbis rózsaszínűvé váltak."

*  *  *

Budapesten - s hallgatólagosan az egész országban - a hatalom legfőbb szerve a főváros kerületeinek, gyárainak, intézményeinek küldötteiből álló ötszáz személyes budapesti munkás- és katonatanács volt. Teljesen összemosódott benne az államhatalmi és pártpolitikai hatáskör.

Létfontosságú ügyekben hívta össze a kormányzótanács az 500-as testület ülését, amelyet rendszeresen az Újvárosháza tanácstermében tartottak. Ezúttal a román támadás okozta veszedelem elhárítása érdekében gyűltek össze.

A jobboldali szociáldemokrata Kunfi Zsigmond vezérszónokként baloldalibb beszédet tartott, mint a Moszkvából jött bolsevikok:

„...a Névától az Atlanti-óceánig egyetlen hatalmas eszmében, a szociális világforradalom eszméjében fog összeforrni az egész nemzetközi proletariátus. Nekünk az a történelmi föladatunk és az a hivatásunk, hogy itt megálljunk ezen a helyen a legsúlyosabb küzdelmek, a legnagyobb szenvedések között!“

 Olyan határozatot hoztak, hogy a budapesti lakosság fele bevonul a Vörös Hadseregbe. Az 500-as tanács és a kormányzótanács fele a frontra megy. A fölszított hangulatú tanácsülésen heves szónoklatot tartott Pogány József is. Kijelentette:

„Vegye tudomásul idehaza a burzsoázia, hogy a mai naptól kezdve túsznak tekintjük!''


*  *  *

Kun Béla beszéde a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács ülésén:

„... arra kérem önöket, hogy halálos komolysággal hallgassák azt, amit mondani fogok.

Két világáramlatnak harca csap össze a Magyarországi Tanácsköztársaság fölött: az imperialista kapitalizmus és a bolsevista szocializmus. Ennek az összecsapásnak vagyunk részesei.

Nem állunk a területi integritás alapján, de élni akarunk.

Amikor mi megalapítottuk a proletárdiktatúrát Magyarországon, nem arra alapítottuk számításainkat, hogy mi képesek leszünk majd katonai erővel, rendszeres háborúval megbirkózni az antant csapataival.

Hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk, hogy mi a Magyarországi Tanácsköztársaság sorsát a nemzetközi proletárforradalomra alapítottuk. Megindult a román offenzíva. Szatmárnémetiben már burzsoá uralom, burzsoá diktatúra van. Nagyváradnál közvetlenül ott állnak a román csapatok, és Nagyváradon, nagyon rövid idő alatt helyre fog állani újból a kapitalizmus kizsákmányoló rendje.

Túlerővel támadnak mindenütt a románok, jobb fegyverzettel, tökéletesebb fölszereléssel, mint aminő az ifjú proletárállam ifjú hadseregéé. Az antant bennünket a párizsi kommün sorsára akar juttatni...

Senki kétségbe ne essék, de el kell mondanom azt is, hogy a fegyverzet és fölszerelés kérdésében is rosszul állunk. Történtek olyanféle jeladások bizonyos körök részéről, hogyha a proletariátus lemond a maga hatalmáról, elmaradna az antant offenzívája.

Ha akarjuk a diktatúra fönntartását, ha azt akarjuk, hogy ne burzsoázia, de proletárdiktatúra legyen ebben az országban, akkor cselekednünk kell, meg kell hányni-vetni most rögtön, hogy ezekkel az ellenséges, imperialista erőkkel szemben minő erők állnak rendelkezésünkre.

Elsősorban a magunk erejére kell számítani, amíg elérkezik a nemzetközi proletárforradalom aktív segítsége. Az első feladatunk, hogy mindenki, aki csak nélkülözhető itt Budapesten, minden proletár, a proletariátusnak minden képviselője: ki a frontra!

Akik kimennek a frontra, azok abban a tudatban kell, hogy kimenjenek, hogy itt a diktatúra középponti kezelése jó kezekbe van letéve. S ha ez megvan, elvtársaim, akkor meg vagyunk mentve és meg van mentve a proletárforradalom, akkor van időnk kivárni a nemzetközi proletárforradalmat.

És ha el is buknánk, akkor úgy bukunk el, hogy a nemzetközi proletárforradalomnak a mi bukásunkból csak haszna lesz.

Én sohasem szoktam a dolgokat a magyarországi proletariátus szempontjából nézni. Én nem szoktam a dolgokat egy ország proletariátusa szempontjából nézni akkor sem, mielőtt hatalomra került itt Magyarországon a proletariátus. Most sem.

Csak egy szempont van, a nemzetközi proletárforradalom szempontja."

*  *  *

A román hadsereg könnyű előnyomulásától megrémült budapesti kommunista vezetők félelmét megkettőzte a belső ellenforradalom lehetősége. Ennek megelőzésére túszok szedését határozták el. Mégpedig azon személyek őrizetbe vételét a közélet, a közigazgatás és a gazdaság minden területéről, akiket a legveszélyesebbeknek tartottak.

Természetesen, döntésüket szigorúan titkosan kezelték és csak néhányan tudtak róla. Szántó Rezső kapta feladatul a listák összeállítását. Ő 485 személy letartóztatását javasolta és indokolta. A beterjesztett névsort a késő esti órákban vitatták meg s hagyták jóvá minden ellenvetés nélkül.


Politikai jóváhagyóként Kuhn Béla látta el kézjegyével a listát, a végrehajtás felelőseként pedig Klein Korvin Ottó. Ekkor döntötték el azt is, hogy a túsznak kiszemelt neves férfiak letartóztatását Cserny Józsefnek, a különleges karhatalom vezetőjének parancsolják meg.

*  *  *

„Székely Béla pénzügyi népbiztos elvtársnak

Budapest

Felkérjük elvtársat, hogy Garbai Sándor elvtárs, a Forradalmi Kormányzótanács részére készpénzfizetés ellenében 5.000 db princesszász cigarettát és 2.000 db trabucot engedélyezni szíveskedjék.

A Forradalmi Kormányzótanács elnöksége.

Rendelkezési alapból kifizetendő.

április 19. Petneházy, az elnöki osztály vezetője.“

*  *  *

A negyvenhat éves dr. Landler Jenő budapesti ügyvédből lett népbiztos, hadtestparancsnok Püspökladányból Nagyvárad felé indult személyesen tájékozódni a katonai helyzetről. Különvonatának vissza kellett fordulnia már Berettyóújfalunál a román előrenyomulás miatt.

Visszafelé, Püspökladányhoz közeledve a nyíltpályán fölvettek egy sebesült századost. Pontosan nem tudták megállapítani a fiatal tiszt kilétét, csak tudni vélték, hogy báró ifjú Fejérváry Géza.

Landler elrendelte a kivégzését.
A különvonat poggyászkocsijában lőtték agyon. Landler Jenő parancsát Gerléi Géza és Balog Imre különítményesek hajtották végre Grünblatt Borisz huszonhét éves orosz nemzetiségű fodrász segédletével. Áldozatukat a vasútárokba dobták a robogó vonatból.
*  *  *
Kóréh Endre könyvéből:

„Április 19-én Debrecenben és Nyíregyházán a szétzüllött vöröscsapatok a kisebb csoportokban lévő székely katonákat megtámadták és lefegyverezték, sőt sokat le is tartóztattak.

Erre a Székely Hadosztály parancsnoksága a hadügyi népbiztossággal minden további összeköttetést megszakított.“

Mi vezetett Köröstárkány fekete húsvétjához?



 
< Előző   Következő >