1919. április 25. péntek

Kóréh Endre, a székely hadosztály krónikása írja:

„Presán tábornok felhívására megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások.

A csapatok körében elterjedt a hír: a Székelyföld autonómiát kap.

Hadosztályparancsnokságunk a csapatokhoz az alábbi parancsot intézte:

A román királyi csapatok parancsnoksága a székely hadosztálynak a következő ajánlatot tette:

«A román királyi hadsereg nem tekinti a székely hadosztály csapatait kommunista csapatoknak. Tudja azt, hogy a vöröscsapatok ellenséges érzülettel vannak a székely hadosztály csapatai iránt. Ennél fogva a román királyi hadsereg megszünteti az ellenségeskedést akkor, ha készek vagyunk mi is a fegyverszünetre. ...»

Debrecent már két napja megszállták a román és francia csapatok és az  entente csapatok már Nyíregyháza közelében állnak. ...

Ti már haza akartok menni, mivel a kevés számban beérkezett vöröscsapatok az ellenség elől gyáván, rablómódra megfutamodtak.

Ti egyedül harcoltok a többszörös túlerővel szemben,  eredmény nélkül elvérezve.

A derék, becsületes, tisztességes erdélyi magyarok kimerülve és fáradtan, mindennemű segítség nélkül, ruha nélkül, felszerelés nélkül állnak a túlerővel  szemben.

Az ellenség túlerőben is ajánlatot tesz nektek, hogy az életetek biztonságban lesz, pénzetek, magánvagyonatok épségben marad és békésen visszatérhettek lakóhelyetekre, Erdélyországba, - de követelik, hogy a fegyvert tegyétek le.

Mérlegelve a reménytelen általános helyzetet, nem vállalhatok felelősséget azért, hogy tovább vért ontassak ilyen körülmények között. Válasszatok ti, hogy melyik utat akarjátok és e szerint járnak el a parancsnokok.

Demecser, 1919. április hó 25-én.

Kratochwill ezredes

a székely hadosztály parancsnoka.”

*  *  *

Tevékenysége miatt először érte nyilvános támadás Szamuely Tibort.

Vérengzö terroristának nevezte a központi munkástanács e napi ülésén Göndör Ferenc szociáldemokrata újságíró, a munkástanács kommunistákkal szemben álló tagja.

*  *  *

A rendeletözön, amely lefoglalásokat, tiltásokat, korlátozásokat írt elő, április 25-én a következőket hozta a lakosság tudomására:

-Zár alá helyezendők a hüvelyes készletek. Mindennemű bab, borsó, lencse, lóbab, takarmányborsó szabad forgalmazása tilos. A készletek haladéktalanul bejelentendők a közellátási népbiztosságnál.

-Zár alá vétetik Magyarország összes sajtkészlete.

- Cukrászok és mézeskalácsosok nem használhatnak fel sem gabonalisztet, sem zsiradékot, sem cukrot. Kávéházakban, büfékben az egyesített süteményfajtát szabad csak árusítani, kizárólag tésztajegy ellenében.

- Cirokszakáll és cirokgyökér nem maradhat egyéni tulajdonban. A huszonöt mázsánál nagyobb mennyiséget egyenesen a közellátási népbiztosságnak, kevesebb mennyiséget a helyi tanácsnál kötelező bejelenteni.

- Magánszemélyektől ajánlott leveleket nem fogadhat el továbbításra a posta. A sima leveleket sem szabad leragasztani a küldőknek

- Minden olyan papírkészletet, amely írásra, nyomtatásra, csomagolásra alkalmas, be kell jelenteni. Úgyszintén számot kell adni mindenfajta kartonról, papírlemezről."

És a felszólítások egytöl-egyig azzal az elmaradhatatlan figyelmeztetéssel végződtek, hogy „aki a rendeletnek nem tesz eleget, azt forradalmi törvényszék elé állítják.

*  *  *

Az alábbi személyek kaptak tiszteletdíjat e napon az írói Direktóriumtól:

Erdősi Dezső novellákért 2500 koronát.

Imrich Jenő röpiratokért 150 koronát.

Szász Menyhért költeményekért 3650 koronát.

Dr. Erdélyi Jenő „Mit adott" c. röpiratért 2500 koronát.

Farkas Antal cikkért 1000 koronát.

*  *  *

Ellenforradalmi mozgolódást megtorló terrorcsapat érkezett Budapestről különvonaton Békés, Csanád és Csongrád megye vörösök által ellenőrzött területére.

A terrorcsapat Landler Jenő és Vágó Béla belügyi népbiztosok parancsára szállt ki.

Vezetője egy harmincéves budapesti mészárossegéd, aki más-más néven szokott bemutatkozni.

Hol Anocskai Andrásnak, hol Bán Józsefnek mondta magát. Ezúttal valódi nevén Tóth Bélaként lépett fel, mint teljhatalmú belügyi politikai megbízott. Úgynevezett jogi szakértőként működött mellette Dr. Sebestyén Nándor, akit a budapesti forradalmi törvényszék delegált a terrorista különvonatra.

A terrorcsapat 30 különítményesből és 150 válogatott vörösőrből állt.

Fegyverzettel - géppuskákkal, páncéltörő ágyúkkal is - fölösen el voltak látva.

Először Hódmezővásárhelyt lepték meg.

Átfésülték, kifosztották az egész várost. Valamennyi vagyonosabb családot megsarcolták. Ezeknél mindenekelőtt az ékszerek és a készpénz, esetleg értékes külföldi valuták iránt érdeklődtek.

Hódmezővásárhelyről Makóra menet, megálltak Földeákon. Itt letartóztatták Návay Lajost, a képviselőház volt elnökét, Návay Iván földbirtokost, az előbbi unokaöccsét és Korchmáros Imrét.

Makón ugyanazt tette Tóth Béla megtorló különítménye, mint Hódmezővásárhelyen. Végigraziázták Csanád megye székhelyét, magukkal hurcolták a gyanúsítottakat és este visszamentek Hódmezővásárhelyre.

Itt éjszaka a lefogásra kijelölt személyekért razziázták végig a várost.

Őrizetbe vették többek között Weisz Mihály kereskedőt. Amikor a kereskedő fia, Weisz Henrik apja helyett ajánlkozott fogolynak, őt is letartóztatták, csakúgy, mint Havas Henrik mozitulajdonost.

Rajtuk kívül még huszonegy túszt tereltek a különvonathoz kapcsolt marhavagonba azzal az ígérettel, hogy valamennyit agyonlövik, ha moccani mer a város.

*  *  *

Dr. Kelemen Béla még a királyság idején Csongrád vármegye és Szeged város főispánja, és országgyűlési képviselője volt.

Az októberi forradalom után nyugdíjazták. Szegeden élt, aktív szervezkedésben részt vevő ellenforradalmárként. Részletes naplót vezetett a Szegeden történtekről. Április 25-i megbeszélésükön arról tanakodván szervezkedő társaival, hogy mi történjék a kommunistákkal a vörös uralom megdöntése után, dr. Kelemen Béla kijelentette:

„a bűnös kommunistákat, az állam és a társadalmi rend felforgatóit nem kell majd legyilkolni, bebörtönözni stb, hanem ingatlant, magyar telepet kell a részükre vásárolni Amerikában, Kanadában, vagy Argentínában; oda szállítsuk őket és legyünk mindenben a támaszukra, hadd csinálják meg ott a maguk kollektivista, kommunista államát. ...

Ne kényszerítsük a kommunizmus híveit és rajongóit, hogy ebben a mi társadalmi rendünkben éljenek, amely nekik nem kell; de viszont a lakosságnak kommunista érzésű kis hányada se kényszerítsen bennünket arra, hogy a kommunista társadalmi rendben éljünk, amely viszont nekünk nem kell.”