1919. május 26. hétfő |
1919. május 26. hétfő
„Hirdetmény
A közellátási
népbiztosság rendelkezése folytán e hó 26-tól kezdve a tojás-, baromfi és
vadforgalmi bizottság útján kapott tojáskészleteket a kereskedők csakis jegyek
ellenében adhatják ki és pedig az egyesített élelmezési jegy 39. számú
szelvénye ellenében egy darab tojást.
A kereskedők a
jegyekkel a Központi Liszthivatalnak az általa megadandó utasítások szerint
tartoznak elszámolni.”
* * *
„Kun Bélának, Budapest
Moszkva, május 26-án.
Egyidejűleg a
következő szikratáviratot küldtük a német-ausztriai kormánynak is:
Fölszólítjuk a
Német-Ausztria kormányában ülő volt szocialistákat, vessenek véget a hazug
bécsi sajtó infámis csirkefogó csínyjeinek, amely minden tévedést kizáróan
kormánysugallatra valló egyértelműséggel azt a szemérmetlen hazugságot
terjeszti, hogy Lenin a Magyar Tanácsköztársaságról és Kun Béláról becsmérlően
nyilatkozott.
Sem Lenin, sem a szovjet-orosz kormány egyetlen más tagja sem mondott a Magyar Tanácsköztársaságról vagy Kun Béláról akár manifesztumban, akár más módon olyan rosszalló ítéletet, amilyent Leninnek ezek a bécsi hüllők tulajdonítanak.
Szovjetoroszország
mélységes testvéri ragaszkodással tekint Szovjetmagyarország
felé és csodálkozással van annak alkotásai iránt. Kun Béla elvtársat pedig
Lenin és egész Szovjetoroszország nagyrabecsüli, méltatja és fényes
teljesítményeit a legteljesebb mértékben elismeri.
Nem kételkedünk
benne, hogy az antant előtt hasravágódó bécsi csúszómászók az antant parancsára
szövik a hazugságoknak ezt a mondhatatlanul mocskos szövedékét, hogy ilyen
galádságokkal legyenek ártalmára Magyarország dolgozó népének, amit az antant
erőszak útján megtenni képtelen.
Figyelmeztetjük a
bécsi ellenforradalmi kormányt és az ellenforradalom és az antant összes bécsi
lakájait, hogy nem akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy le ne leplezzük
aljasságukat Német-Ausztria megcsalt dolgozó tömegei előtt.
Csicserin, külügyi
népbiztos.”
(219)
* * *
Délelőtt tíz órakor nagyszabású katonai parádé kezdődött
a Vérmezőn.
Budapest
vörösőrségének tizenkét rohamszázada felett tartottak szemlét a kormányzótanács
tagjai, élükön Kun Bélával és Garbai Sándorral. A népbiztos-feleségek is
eljöttek a harcias ceremóniára. Először a kormányzótanács tagjai lépdeltek el a
teljes fegyverzetű alakzatok arcvonala előtt, majd a rohamszázadok tisztelegtek
kifogástalan díszmenettel a népbiztosoknak.
Amikor ismét
felsorakoztak és a katonazene elhallgatott, Haubrich József, Budapest
karhatalmi és katonai főparancsnoka szólt a vörös rohamszázadokhoz:
„Elvtársak! Nem
politizálunk, hanem cselekszünk! Mint karhatalmi főparancsnok megparancsolom:
háromszoros éljen a tanácsköztársaságra!”
Felhangzott az
éljenzés, majd újra forradalmi indulót játszott a katonazenekar. Ezt követően
Kun Béla tartott szónoklatot. Beszédét ezzel a mondattal kezdte:
„Elvtársak! A
proletárdiktatúra arra való, hogy minden ellenállást, amely a szocializmus
építésével szemben mutatkozik, letörjük!”
* * *
A nap folyamán
másodszor is táviratozott Kun Bélának Moszkvából Csicserin szovjet külügyi
népbiztos.
„Az a nyilatkozatunk,
hogy szívesen véget vetünk a vérontásnak, utat talált az antant-sajtóba, amely
azonban gyöngeségünk és „sürgős békeszükségletünk” jeleit véli benne
fölismerni. Ez megint egyike az antant rosszakaratú, becstelen
mesterfogásainak.
Politikai
irányvonalunk megingathatatlanul szilárd és következetesen ugyanaz marad, mint
idáig volt. Mindig azt hirdettük, hogy tárgyalásokra bármikor hajlandók
vagyunk. Mindig ez volt, s ma is ez az álláspontunk. Ezzel szemben az antant
szilárd politikai irányvonal híján következetlen, ingadozó és napról napra
változó. Ma indítványokkal áll elő; holnapra meg elfelejt mindent.
Mi nem ingadozunk, mi
hűek maradunk önmagunkhoz."
(220)
* * *
Miközben érkeztek Moszkvából Budapestre Csicserin
táviratai, Szamuely Tibor szinte egyfolytában Leninnel tárgyalt a Kremlben.
Kun Béla annak
ellenére, hogy a szovjet vezetők nyomatékkal biztosították bizalmukról, nem
volt teljesen nyugodt. Magával Leninnel kívánt kapcsolatba lépni és erre talált
is ürügyet. A következő szikratáviratot küldte Leninnek:
"Tekintettel arra,
hogy a párt jobboldali elemei a várható antant-támadás folytán kedvező lehetőségeket
szimatolnak, nagyon jó lenne, ha ön nekem egy nyílt levélben kifejtené, hogy
csak egy választás van: vagy proletár-, vagy burzsoá diktatúra, és hogy a siker
titka nem abban rejlik, hogy a visszavonulás útját biztosítsuk, hanem inkább
abban, hogy radikálisan szakítsunk a kapitalista rendszerrel."
Lenin rögtön látta, hogy mi van a sorok mögött: Kun Béla
féltékenysége.
Amiatti aggodalma, hogy a túlzóan balos Szamuely háttérbe
szoríthatja a szintén radikális, feltétlenül erőszakpárti Vlagyimir Iljics
szemében.
Lenin sietett
megnyugtatni, - immár nem Csicserinen keresztül, hanem személyesen - a hatalmát
féltő Kun Bélát. A távirat kézhezvétele után mindjárt írásba foglalta első
számú budapesti emberének szánt közlendőit. |