1919. május 26. hétfő

„Hirdetmény

A közellátási népbiztosság rendelkezése folytán e hó 26-tól kezdve a tojás-, baromfi és vadforgalmi bizottság útján kapott tojáskészleteket a kereskedők csakis jegyek ellenében adhatják ki és pedig az egyesített élelmezési jegy 39. számú szelvénye ellenében egy darab tojást.

A kereskedők a jegyekkel a Központi Liszthivatalnak az általa megadandó utasítások szerint tartoznak elszámolni.”

*  *  *

„Kun Bélának, Budapest

Moszkva, május 26-án.

Egyidejűleg a következő szikratáviratot küldtük a német-ausztriai kormánynak is:

Fölszólítjuk a Német-Ausztria kormányában ülő volt szocialistákat, vessenek véget a hazug bécsi sajtó infámis csirkefogó csínyjeinek, amely minden tévedést kizáróan kormánysugallatra valló egyértelműséggel azt a szemérmetlen hazugságot terjeszti, hogy Lenin a Magyar Tanácsköztársaságról és Kun Béláról becsmérlően nyilatkozott.

Sem Lenin, sem a szovjet-orosz kormány egyetlen más tagja sem mondott a Magyar Tanácsköztársaságról vagy Kun Béláról akár manifesztumban, akár más módon olyan rosszalló ítéletet, amilyent Leninnek ezek a bécsi hüllők tulajdonítanak.

Szovjetoroszország mélységes testvéri ragaszkodással tekint Szovjetmagyarország felé és csodálkozással van annak alkotásai iránt. Kun Béla elvtársat pedig Lenin és egész Szovjetoroszország nagyrabecsüli, méltatja és fényes teljesítményeit a legteljesebb mértékben elismeri.

Nem kételkedünk benne, hogy az antant előtt hasravágódó bécsi csúszómászók az antant parancsára szövik a hazugságoknak ezt a mondhatatlanul mocskos szövedékét, hogy ilyen galádságokkal legyenek ártalmára Magyarország dolgozó népének, amit az antant erőszak útján megtenni képtelen.

Figyelmeztetjük a bécsi ellenforradalmi kormányt és az ellenforradalom és az antant összes bécsi lakájait, hogy nem akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy le ne leplezzük aljasságukat Német-Ausztria megcsalt dolgozó tömegei előtt.

Csicserin, külügyi népbiztos.”

(219)

*  *  *

Délelőtt tíz órakor nagyszabású katonai parádé kezdődött a Vérmezőn.

Budapest vörösőrségének tizenkét rohamszázada felett tartottak szemlét a kormányzótanács tagjai, élükön Kun Bélával és Garbai Sándorral. A népbiztos-feleségek is eljöttek a harcias ceremóniára. Először a kormányzótanács tagjai lépdeltek el a teljes fegyverzetű alakzatok arcvonala előtt, majd a rohamszázadok tisztelegtek kifogástalan díszmenettel a népbiztosoknak.

Amikor ismét felsorakoztak és a katonazene elhallgatott, Haubrich József, Budapest karhatalmi és katonai főparancsnoka szólt a vörös rohamszázadokhoz:

„Elvtársak! Nem politizálunk, hanem cselekszünk! Mint karhatalmi főparancsnok megparancsolom: háromszoros éljen a tanácsköztársaságra!”

Felhangzott az éljenzés, majd újra forradalmi indulót játszott a katonazenekar. Ezt követően Kun Béla tartott szónoklatot. Beszédét ezzel a mondattal kezdte:

„Elvtársak! A proletárdiktatúra arra való, hogy minden ellenállást, amely a szocializmus építésével szemben mutatkozik, letörjük!”

*  *  *

A nap folyamán másodszor is táviratozott Kun Bélának Moszkvából Csicserin szovjet külügyi népbiztos.

„Az a nyilatkozatunk, hogy szívesen véget vetünk a vérontásnak, utat talált az antant-sajtóba, amely azonban gyöngeségünk és „sürgős békeszükségletünk” jeleit véli benne fölismerni. Ez megint egyike az antant rosszakaratú, becstelen mesterfogásainak.

Politikai irányvonalunk megingathatatlanul szilárd és következetesen ugyanaz marad, mint idáig volt. Mindig azt hirdettük, hogy tárgyalásokra bármikor hajlandók vagyunk. Mindig ez volt, s ma is ez az álláspontunk. Ezzel szemben az antant szilárd politikai irányvonal híján következetlen, ingadozó és napról napra változó. Ma indítványokkal áll elő; holnapra meg elfelejt mindent.

Mi nem ingadozunk, mi hűek maradunk önmagunkhoz."

(220)

*  *  *

Miközben érkeztek Moszkvából Budapestre Csicserin táviratai, Szamuely Tibor szinte egyfolytában Leninnel tárgyalt a Kremlben.

Kun Béla annak ellenére, hogy a szovjet vezetők nyomatékkal biztosították bizalmukról, nem volt teljesen nyugodt. Magával Leninnel kívánt kapcsolatba lépni és erre talált is ürügyet. A következő szikratáviratot küldte Leninnek:

"Tekintettel arra, hogy a párt jobboldali elemei a várható antant-támadás folytán kedvező lehetőségeket szimatolnak, nagyon jó lenne, ha ön nekem egy nyílt levélben kifejtené, hogy csak egy választás van: vagy proletár-, vagy burzsoá diktatúra, és hogy a siker titka nem abban rejlik, hogy a visszavonulás útját biztosítsuk, hanem inkább abban, hogy radikálisan szakítsunk a kapitalista rendszerrel."

Lenin rögtön látta, hogy mi van a sorok mögött: Kun Béla féltékenysége.

Amiatti aggodalma, hogy a túlzóan balos Szamuely háttérbe szoríthatja a szintén radikális, feltétlenül erőszakpárti Vlagyimir Iljics szemében.

Lenin sietett megnyugtatni, - immár nem Csicserinen keresztül, hanem személyesen - a hatalmát féltő Kun Bélát. A távirat kézhezvétele után mindjárt írásba foglalta első számú budapesti emberének szánt közlendőit.