1919. április 6. vasárnap

A Sopron megye, felsőpulyai járáshoz tartozó Füles községben általános haragot gerjesztett maga ellen türelmetlen és diktatórikus intézkedésével két, szélsőségesen baloldali ember: Makár csendőrőrmester és Gerdenits Dániel, a fogyasztási szövetkezet boltosa.

Éppen a rendíthetetlennek látszó viselkedésük miatt szántak nekik vezető szerepet felsőbb irányítóik a helyi direktóriumban.

Hozzájuk hasonló fanatikus kommunista volt Váradi Hermán felsőpulyai szabósegédből lett járási politikai biztos. Erre a vasárnapra tervezte kortes-beszédjét fülesi pártfogoltjai mellett. De tartva az esetleges rendzavarástól, erősítő biztosítást kért Sopronból. Abban a hiszemben, hogy Fülesen lesznek már a védelmére küldendő fegyveresek, elindult Felsőpulyáról a gyűlés helyszínére. Ám a Sopronból autón induló vöröskatonák motorhiba miatt elakadtak a sopronkeresztúri erdőben.

Bajtól tartva Körmendi János fülesi jegyző, Váradi elé sietett. Félúton találkozva a járási politikai biztossal, kérve kérte, forduljon vissza, mert Fülesen a hangulat igen elmérgesedett, éppen a járási biztos által pártfogolt két kommunista sorozatos túlkapásai miatt. Váradi Hermán csak legyintett a kérlelésre. Kijelentette, őt a legjobb szándék vezérli, nincs mitől félnie, különben is útban vannak hívására Sopronból a fegyveres rendfenntartók.

Miközben ez történt, a kommunista uralom ellenzői átszalasztották Fülesről a szomszédos Malomházára Szedenik Viktort, a helyi kántortanító fiát, aki a soproni líceum tanulójaként otthon töltötte a vasárnapot. Azt üzenték a tanácsköztársaságot nem szerető malomháziaknak, gyorsan jöjjenek Fülesre, akadályozzák meg közösen a járási politikai biztos szereplését.

Jöttek is azonnal a hívottak, méghozzá sorba rendeződve, egyházi zászló alatt.

A véletlen rendezéseként egyszerre érkeztek a malomháziak és Váradi Hermán a fülesi templom előtti térre, - ahol már ki volt állítva egy erős szék a szónok számára. Körbevették a járási politikai biztost, gúnyolták, becsmérelték, szidalmazták, majd a vérmesebb fiatalok a tettlegességtől sem riadtak vissza. Leterítették Váradi Hermant, majd egy legény a homlokára taposott patkós csizmasarkával.

Füles plébánosának, a fiatal Szemelicker Antalnak és más józan csillapítóknak köszönhetően sikerült bemenekíteni a lincselés elől a járási politikai biztost a közeli csendőrörsre, ahol késedelem nélkül elsősegélyben akarták részesíteni, ám a sebesült azon véresen, homlokán a nyitott sebbel megragadta a telefont. Sopronnal kapcsoltatta össze magát, s jelentette:

Fülesen kitört a lázadás. Haladéktalanul indítsanak útba legalább ötven karhatalmi vöröskatonát. Csak ezután engedte bekötözni felszakadt homlokát.

Eközben megérkeztek Sopronkeresztúr felől az erdőben megrekedt vörösök. Autójuk hibáját nem tudták kijavítani, így valamennyien tolták a használhatatlan gépkocsit. Gépfegyvereik annál használhatóbbak voltak. Egyet Malomháza, egyet Füles felé irányítottak, amikor a két falu közé értek. Szúró-vágó szerszámokkal felszerelt legények közeledtek vasárnapi öltözetben a malomházi dombos határ szőlősorai között. A soproni vörösök, hogy elriasszák őket, tüzeltek a géppuskával. Izgalmukban nem vették észre a patakhídnál játszó gyermekeket.

Váradi Hermán kötözése közben hangzott el a sorozatlövés.

Kár nem esett a malomházi legényekben, de a patakhídnál tartózkodó gyermekek közül kettőt: Drimmel Marikát és Buczolics Jánost golyó talált. Egyikük rögtön meghalt, a másikat haslövés érte. Amikor rövidesen megérkezett az ötvenfős rohamosztag Sopronból, vezetője, Entzbruder Dezső áthozta autón Sopronkeresztúrról a körorvost, de segíteni már nem lehetett.

Az ártatlan gyermek még aznap este követte kispajtását a halálba.

*  *  *

RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNY:

„Füredi Kornél magánhivatalnok Budapest, Aradi utca 16. számú lakásában nagyobb társaság záróra után makaót játszott. A záróra túllépése én a világítási rendelet megszegése miatt Füredi Kornélt egy hónapi elzárásra és 200 korona pénzbüntetésre, Weisz Emil katonát, Spielmann József főpincért, Róth Arnold kávést, Beckes Miklós hivatalnokot, Salgó Béla ügynököt, Wald Miksa ügyvédjelöltet, Schenk Sándor üzletvezetőt, Einfeld Simon kereskedőt és Bánd Nótán kereskedőt 100-100 korona pénzbüntetésre ítélték."

*  *  *

Népszava 1919. április 6.

„Konyhakertészet a lóversenytereken.

Megszűnt a lóverseny a magyar urak, hadimilliomos istállótulajdonosok emez úri passziója, szegény ember árva garasainak feneketlen hordója. A zöld gyöpön nem suhannak többé végig karcsú paripák és a tribünökön hisztériás hölgyek nem ájuldoznak többé a verseny izgalmától.

Bizony nem lesz az idén tavaszi futtatás, se Szent István-díj, a hölgyek nem mutogathatják ez alkalommal a legújabb divatkreációkat, hanem kelkáposzta, karalábé, petrezselyem virul majd ama helyen, ahol eddig hazárd passziónak hódolt,a gazdag és sajnos a proletár is.

Bizony konyhakert lett a lóversenyterekből. És hisszük, hogy az istállótulajdonosokon kívül ezt kevesen sajnálják.”

*  *  *

„A főváros népbiztossága a főváros területén lévő valamennyi temetkezési vállalatnak és egyesületnek a temetkezések lebonyolításához szükséges összes fölszerelését, készletét és anyagát (lovak, halottaskocsik, furgonok, kézikocsik, szemfödél, vánkos, gyertya, sírkövek, sírkeresztek, ravatalozási anyagok, valamint az anyagok elraktározásához szükséges telepek és épületek stb.) ezennel közösségi kezelésbe veszi.

Kötelesek az összes temetkezéssel foglalkozó vállalatok és egyesületek a birtokukban lévő összes temetkezési fölszerelésüket, készletüket és anyagukat e hó 8-ig a bizalmi egyének bevonásával pontos leltárba foglalni és a leltári jegyzéket két példányban legkésőbb e hó 8-án déli 12 óráig a főváros közegészségügyi politikai megbízottjainak (X. ügyosztály) bemutatni.

Aki ezen rendelkezések ellen vét, forradalmi törvényszék elé állítandó.

A főváros népbiztossága

Preusz Mór, Vincze Sándor, Dienes László népbiztosok."

*  *  *

Noha Smuts tábornok határozott ellenzője volt a kommunizmusnak, Magyarország iránt nem támadt benne negatív elfogultság. A Masarykkal való prágai tárgyalásai arról győzték meg, hogy a területfoglaló utódállamok a magyar belpolitikai viszonyoktól és bármiféle budapesti kormány ideológiájától függetlenül eltökélték magukat Magyarország feldarabolására.

Ilyen tájékozottság birtokában küldte el jelentését megbízóinak Prágából április 6-án:

„Ha okosan járunk el Magyarországgal szemben, nem hinném, hogy elveszett volna a szövetségesek részére. A körülményeket mérlegelve az a meggyőződésem, hogy a legokosabb, ha a fegyverszüneti egyezmény némely, kevésbé lényeges rendelkezései miatt nem erőszakoljuk az összetűzést, hanem a magyarok álláspontjának meghallgatása után Párizsban rendezzük véglegesen a politikai határokat."