1919. április 6. vasárnap |
1919. április 6. vasárnap
A Sopron megye, felsőpulyai járáshoz tartozó Füles községben általános haragot gerjesztett maga ellen türelmetlen és diktatórikus intézkedésével két, szélsőségesen baloldali ember: Makár csendőrőrmester és Gerdenits Dániel, a fogyasztási szövetkezet boltosa.
Éppen a rendíthetetlennek látszó viselkedésük
miatt szántak nekik vezető szerepet felsőbb irányítóik a
helyi direktóriumban.
Hozzájuk hasonló fanatikus kommunista
volt Váradi Hermán felsőpulyai szabósegédből
lett járási politikai biztos. Erre a vasárnapra tervezte kortes-beszédjét
fülesi pártfogoltjai mellett. De tartva az esetleges rendzavarástól, erősítő biztosítást kért Sopronból. Abban a
hiszemben, hogy Fülesen lesznek már a
védelmére küldendő fegyveresek, elindult Felsőpulyáról a gyűlés helyszínére.
Ám a Sopronból autón induló vöröskatonák motorhiba miatt elakadtak a sopronkeresztúri erdőben.
Bajtól tartva Körmendi János fülesi
jegyző, Váradi elé sietett. Félúton találkozva a járási politikai biztossal,
kérve kérte, forduljon vissza, mert Fülesen
a hangulat igen elmérgesedett, éppen a járási biztos által pártfogolt két kommunista sorozatos túlkapásai miatt. Váradi
Hermán csak legyintett a kérlelésre. Kijelentette, őt a legjobb szándék
vezérli, nincs mitől félnie, különben is
útban vannak hívására Sopronból a fegyveres rendfenntartók.
Miközben ez történt, a kommunista
uralom ellenzői átszalasztották Fülesről a
szomszédos Malomházára Szedenik Viktort, a helyi kántortanító fiát, aki a soproni líceum tanulójaként
otthon töltötte a vasárnapot. Azt üzenték a tanácsköztársaságot nem szerető
malomháziaknak, gyorsan jöjjenek
Fülesre, akadályozzák meg közösen a járási politikai biztos szereplését.
Jöttek is azonnal
a hívottak, méghozzá sorba rendeződve, egyházi zászló alatt.
A véletlen rendezéseként egyszerre
érkeztek a malomháziak és Váradi Hermán a
fülesi templom előtti térre, - ahol már ki volt állítva egy erős szék a szónok számára. Körbevették a járási politikai
biztost, gúnyolták, becsmérelték, szidalmazták, majd a vérmesebb
fiatalok a tettlegességtől sem riadtak vissza. Leterítették Váradi Hermant,
majd egy legény a homlokára taposott patkós
csizmasarkával.
Füles
plébánosának, a fiatal Szemelicker Antalnak és más józan csillapítóknak köszönhetően
sikerült bemenekíteni a lincselés elől a járási politikai biztost a közeli
csendőrörsre, ahol késedelem nélkül elsősegélyben akarták részesíteni, ám
a sebesült azon véresen, homlokán a nyitott sebbel megragadta a telefont.
Sopronnal kapcsoltatta össze magát, s jelentette:
Fülesen kitört a lázadás. Haladéktalanul indítsanak
útba legalább ötven karhatalmi vöröskatonát. Csak ezután engedte bekötözni felszakadt
homlokát.
Eközben
megérkeztek Sopronkeresztúr felől az erdőben megrekedt vörösök. Autójuk hibáját nem tudták
kijavítani, így valamennyien tolták a használhatatlan gépkocsit.
Váradi
Hermán kötözése közben hangzott el a sorozatlövés.
Kár nem esett a malomházi legényekben,
de a patakhídnál tartózkodó gyermekek közül
kettőt: Drimmel Marikát és Buczolics Jánost golyó talált.
Az ártatlan gyermek még aznap
* * *
RENDŐRSÉGI
KÖZLEMÉNY:
„Füredi Kornél magánhivatalnok Budapest, Aradi utca 16. számú lakásában nagyobb társaság záróra után makaót játszott. A záróra túllépése én a világítási rendelet megszegése miatt Füredi Kornélt egy hónapi elzárásra és 200 korona pénzbüntetésre, Weisz Emil katonát, Spielmann József főpincért, Róth Arnold kávést, Beckes Miklós hivatalnokot, Salgó Béla ügynököt, Wald Miksa ügyvédjelöltet, Schenk Sándor üzletvezetőt, Einfeld Simon kereskedőt és Bánd Nótán kereskedőt 100-100 korona pénzbüntetésre ítélték."
Népszava 1919. április 6.
„Konyhakertészet a lóversenytereken.
Megszűnt a lóverseny a magyar urak, hadimilliomos istállótulajdonosok emez úri passziója, szegény ember árva garasainak feneketlen hordója. A zöld gyöpön nem suhannak többé végig karcsú paripák és a tribünökön hisztériás hölgyek nem ájuldoznak többé a verseny izgalmától.
Bizony nem lesz az idén tavaszi futtatás, se Szent István-díj, a hölgyek nem mutogathatják ez alkalommal a legújabb divatkreációkat, hanem kelkáposzta, karalábé, petrezselyem virul majd ama helyen, ahol eddig hazárd passziónak hódolt,a gazdag és sajnos a proletár is.
Bizony konyhakert lett a lóversenyterekből. És hisszük, hogy az istállótulajdonosokon kívül ezt kevesen sajnálják.”
„A főváros
népbiztossága a főváros területén lévő valamennyi temetkezési vállalatnak és
egyesületnek a temetkezések lebonyolításához szükséges összes fölszerelését, készletét és anyagát
(lovak, halottaskocsik, furgonok, kézikocsik, szemfödél,
vánkos, gyertya, sírkövek, sírkeresztek, ravatalozási anyagok, valamint az anyagok elraktározásához szükséges
telepek és épületek stb.) ezennel
közösségi kezelésbe veszi.
Kötelesek az
összes temetkezéssel foglalkozó vállalatok és egyesületek a birtokukban lévő összes
temetkezési fölszerelésüket, készletüket és
anyagukat e hó 8-ig a bizalmi egyének bevonásával pontos leltárba
foglalni és a leltári jegyzéket két példányban legkésőbb e hó 8-án déli 12 óráig a főváros közegészségügyi politikai
megbízottjainak (X. ügyosztály) bemutatni.
Aki ezen
rendelkezések ellen vét, forradalmi törvényszék elé állítandó.
A főváros népbiztossága Preusz Mór, Vincze Sándor, Dienes László népbiztosok."
Noha Smuts tábornok határozott ellenzője
volt a kommunizmusnak, Magyarország iránt nem támadt benne negatív elfogultság.
A Masarykkal való prágai tárgyalásai arról
győzték meg, hogy a területfoglaló
utódállamok a magyar belpolitikai viszonyoktól és bármiféle
budapesti kormány ideológiájától
függetlenül eltökélték magukat Magyarország feldarabolására.
Ilyen
tájékozottság birtokában küldte el jelentését megbízóinak Prágából április
6-án:
„Ha okosan járunk el Magyarországgal
szemben, nem hinném, hogy
elveszett volna a szövetségesek részére. A körülményeket mérlegelve az a meggyőződésem, hogy a legokosabb, ha a
fegyverszüneti egyezmény némely, kevésbé lényeges rendelkezései miatt nem
erőszakoljuk az összetűzést, hanem a
magyarok álláspontjának meghallgatása után Párizsban rendezzük véglegesen a politikai
határokat." |